A tavalyi bejelentésnél még úgy tűnt, hogy Harvey Weinstein új színt visz majd az egyre esztelenebb méreteket öltő YA-adaptációk világába. Habár a film alapjául szolgáló regény (Lois Lowry: Az emlékek őre) finoman szólva is csak egy közepes ponyva, az alapötletben van annyi lehetőség, amelyből ki lehet hozni valami értelmeset: adott egy tökéletes világ, ahol mindenki egyenlő, nincsenek háborúk, nincsenek szegények vagy gazdagok, minden tökéletes. A nagy harmóniát egy tizenkét tagú tanács felügyeli, például ők döntik el, hogy a tizenkettedik életévét betöltött polgárok hogyan folytatják életüket. A főszereplő is megkapja a maga kijelölt állását, amelyre egy mentor készíti fel, csakhogy a fiú időközben rájön a nagy tökéletesség mögött húzódó titokra...

Ez idáig rendben is van, de aztán pár hónapja kijött a trailer, és a világ két részre szakadt. A regény rajongói nem értették, mi ez a színpompás gagyi, mikor Az emlékek őre steril világából a színeket is száműzték, miközben a laikus többség azon gondolkodott, mit keres Meryl Streep ebben a micsodában? Az első csapat aggodalmát hamar eloszlatta a stúdió, mondván hogy ami fekete-fehér, az a filmben is az lesz (a most közzétett plakátok már ehhez a minimalista színvilághoz illeszkednek), a többiek pedig, nos, ők megkapják a maguk válaszát Streep saját poszterének szlogenjében...