Háromszor is utánaszámoltam, de mindig ugyanaz jött ki, úgyhogy biztos: ezen a hétvégén tíz éve, hogy az első box office-os bejegyzés megjelent az aeonfluxon. Akkor, 2007 októberének végén a legújabb Fűrész-film volt a slágerpremier, és ez történetesen most sincs másképp. Ez is megérne egy misét, de most maradjunk a tárgynál.

Egy évtizeddel ezelőtt, nem előélet nélkül, de kétségtelenül egyszerűbben, kisebb rálátással, inkább elsősorban ifjonti lelkesedéssel, semmint biztos gondolatokkal fűtve indult útjára a vasárnap esti, az amerikai közönség mozizási kedvének tárgyait és miértjeit taglaló cikksorozat, s csupán egy röpke hónap erejéig iktattam be szünetet, de helyettesítés akkor is akadt. 2009 májusa óta a magyar mozik is górcső alá kerülnek, és az évek folyamán ezek a beszámolók, toplisták, áttekintések megszolgálták azt is, hogy az aeonflux mérvadó legyen box office témakörben, akár hivatkozási alap, nem egy közismert internetes lap számára.

Most, 2017 októberében lényegében már csak ezzel szolgál az olvasóknak a blog (meg persze a premierek szinkroninfóival), de az érezhető, hogy a kezdetek óta ill. közben csatlakozott érdeklődők rendületlenül kitartanak heti olvasnivalójuk mellett, amiért végtelenül hálás vagyok. Ma este is változatlanul folytatódik a sor. Hogy aztán meddig még, majd az idő eldönti.

Az üzenet csak ennyi: ha valami kifejezetten foglalkoztat, mások számára is érdekessé teheted.

Az elmúlt tíz év (2007 október – 2017 október) emlékezetes sikerei az amerikai mozikban

Nagy kaland Amerikát átszelő autóútra indulni. Főleg, ha nejvesztve kell rohangálnunk mindenfelé... Jeff és Amy Taylor (Kurt Russell és Kathleen Quinlan) otthagyott csapot-papot, hogy új életet kezdjenek az ország odébb eső részén. Tip-top kocsijukkal gyűrik a nagy büdös semmit, mikor egy nagy büdös valaki kekeckedni kezd a férjjel, majd röviddel rá az asszonynak lába kél...

Megkettőződött ágyasok, megnövekedett növényzet, vissza-vágások, kisvárosi rendrakások. Heti bemutatók, filmünnepen.

A nyolcadik Fűrész-mozi érkezik a mozikba, és az első, ami szinkronizált. Ha meg körbetekintünk a széria mozin túli életében, akkor azt tapasztaljuk, hogy Jigsaw immáron negyedik magyar hangját fogyasztja el. Egészségére!

A Coen testvérek megírták, George Clooney megrendezte, Matt Damon eljátszotta, Stohl András leszinkronizálta. Hogy amúgy miről (és hogy) is szól a Suburbicon, az a hétvégén kedvezményes jegyáron is kideríthető.

Ugyan nem söpört el mindent az útjából, de az Űrvihar bőven kedvezőbb nyitányt jegyez nálunk, mint hazájában. A sok-sok premier között második helyen a magyar versenyző futott be: Törőcsik Marira többen voltak kíváncsiak, mint Jennifer Lawrence-re vagy Schwarzira; az Aurora borealis - Északi fény szép karrier elé néz, míg az anyám! a mostanság szokásos feliratos UIP-számokat hozta, a Nyírjuk ki Günthert! felszólításának pedig eleget tettek a nézők.

Ha író –avagy forgatókönyvíró– lennék, nem agyalnék én se sokat a helyszínt illetően, amikor "kultúrszörnyet" terveznék rászabadítani gyanútlan szereplőimre. Mert hát mit tudna egy evolúciós abomináció magába szívni egy szépművészeti múzeumban? Bőre akár a pointilista festmények, szőre mint az ecset szálai? Ugyan. A közlekedési múzeum se a legjobb tipp, bár Stephen King autót és vonatot is hitelesen aggatott már figurái nyakába. Viszont az ősi rítusok, egzotikus élőlények és izgalmas terek ott egyesülnek, ahol Douglas Preston és Lincoln Child A megtalált ereklye című regénye játszódik: a természettörténeti múzeumban.

Nem jellemző valódi vállalkozó szellem a stúdiókra, ha október második felét kell megtölteni strapabíró filmekkel. Akik merészkedtek Tyler Perryn kívül, elhasaltak, de a Boo! 2: A Madea Halloween menetrend szerint szállította a zöldet. Az Űrvihar kapta a legnagyobb ütést, de a Hóember és az Only the Brave sem teszi ki az ablakba nyitányát, az biztosra vehető.

Daniel Radcliffe messze jár már Harry Potter szerepétől, de magyar hangjához felettébb ragaszkodónak tűnik - szereplőtársainak ez kevésbé sikerül. A Dzsungelben talán több szöveg jut a srácnak, mint abban a nem régi filmjében, amiben hullát játszott, de azért biztosan eleget olvashat az is, aki a feliratos változatot választja.

Nőnemű szülők, sarkvidéki világok, nagy empátia, apró vérszívók, bosszulandó pénzintézetek, likvidálandó bérgyilkosok, gittrágó kölykök, lerohadó időjárás. Heti bemutatók.

Gerard Butler akár a Támadás a Fehér Ház ellen harmadik részét is nyomhatná ennyi erővel, amelyben a világűrből érkező időjárási jelenségek kényszerítik térdre az USA első emberét. De ez inkább most egy katasztrófafilm-encore, jobb magyar hangokkal, mint amilyennek a film ígérkezik.

Amerikában még vár a belépőjére, nálunk viszont már sikert aratott a Hóember: a skandinávszerű krimi nagyobb erőfeszítés nélkül szorította le az élről az amúgy is alászálló Szárnyas fejvadász 2049-et. A további újdonságok ölre mentek, a nácik végül lenyomták a lovacskákat: a Himmler agyát Heydrichnek hívják nem ugrott ki, de nem is szégyenült meg azért, miközben a My Little Pony: A film csak kicsit húzott rá az egy hónappal ezelőtti Óriásláb fiára.

Péntek 13. hátszelével a Boldog halálnapot! robbant be az első helyre, újabb nagy sikerrel bővítve a Blumhouse horrortárát. Ugyancsak kedvezően fogadták a nézők a The Foreigner című Jackie Chan-akciót, a két premier közé pedig az erőtlen kezdés után jelentősen visszaeső Szárnyas fejvadász 2049 ékelődött be.

Most úgy látszik, Arnold Schwarzenegger túl nagy sztár volt Magyarországon ahhoz, hogy bármely, Amerikában alig-alig bemutatott filmje kihagyja mozijainkat... pedig nemrég még azért nem volt ez ilyen egyértelmű. A Nyírjuk ki Günthert! nálunk lát először vásznat, ha minden igaz, és mivel vígjátékszerűség, jobb esélyekkel indul, mint az Erőnek erejével vagy az Utóhatás - és a szinkron is hasznosabb felszereltsége.

Katasztrófafilm kétféleképpen kezdődhet: a szóban forgó katasztrófa előszeleként egy apróbb természeti rendellenesség áldozatává válik egy-két névtelen figura, lehetőség szerint fiatalok, akiket csak később vagy tán sose fedeznek fel. Vagy pedig: a főhős épp a szóban forgó katasztrófához hasonló, korábban történő katasztrófa közepén találja magát, és elveszít egy hozzá közel állót – hogy aztán a szóban forgó katasztrófában akár erre reflektálva cselekedjen.