Ma van a 35. évfordulója A keresztapa magyarországi bemutatójának. Másutt idén már negyvenötödjére emlékeznek meg Coppola remekéről, így hát felvetődik a kérdés: mi a fene gátolt egy bűnügyi drámát mifelénk, miközben a mozik tobzódtak az olasz és francia zsánertársakban?

Nos, a válasz lehet ez is: A keresztapában nem olasz vagy francia, hanem a kapitalista nyugat gengszterei, jobban mondva Amerikában élő gengszterek tevékenykednek - vagy ahogy a Filmvilág fogalmaz, egészen hamar, már 1972 szeptemberében: "az amerikai maffia mennybemenetelének, s ezzel együtt az amerikai kapitalizmus mennybemenetelének" lehet tanúja a néző. Ez nyilván megfestette az alaphangot a film iránti hozzáálláshoz, ugyanakkor az alapvető szándék megvolt a Filmátvételi Bizottság részéről. 1974-ben benne foglaltatott a film abban a listában, amire a Hungarofilm ajánlatot kért a film jogait birtokló CIC-től (más Paramount-filmek, úgymint a Love Story és a Kínai negyed is részét képezték az ajánlatkérésnek; előbbit nem, utóbbit láthattuk moziban).  A tulajdonos 15 ezer dollárban szabta meg A keresztapa moziforgalmazási árát, ami nem volt épp szerény, de egy ilyen nagy sikert arató film esetében aligha meglepő.

Függetlenül attól, hogy az idő múlásával a film el-elmaradozott a magyar mozikból, a paródiájaként született A keresztapa másik arca című olasz-francia komédia gyorsan utat talált vásznainkra: az 1973-as filmet 1975. február 27-től játszották, és bár a legtöbb poénját vélhetően az előismeretek hiányában nem tudta mire vélni a honi közönség, alighanem így is jól szórakoztak rajta mind a 800 ezren.

1977-ben ugyanakkor már akadt magyarországi vetítése A keresztapának: március 11-én, 16:15-kor játszották le az MSZMP vezetőinek a szokásos pénteki filmnézéseik keretében, így tehát Kádár János és Pozsgay Imre is már tanúja lehetett Marlon Brando Oscart érő alakításának, mikor a hivatalos behozatal körül még ment a huzavona. Mi több, ugyanitt a második rész is lepergett már 1978. június 30-án.

1978 tavaszán született meg a filmfőigazgató levele, melyben bemutathatónak ítélte Coppola filmjét, egyúttal kérte a film megvásárlásának kezdeményezését. Ekkora már - öt évvel a film megszületése után vagyunk - komoly indokok is felsorakoztak. A Magyar Televízió megrendelte a filmet, illetve egészen prózai ok is akadt: az általános mozilátogatottság csökkenést mutatott, és nem ártottak ilyen nagy dobások a felpörgetéshez.

A dolog azonban nem ment olyan simán. Gombár József, akinek legjelentősebb szerepe a rendszerváltás előtti filmbizniszben a MOKÉP igazgatása volt, és aki már a kezdetektől eljárt A keresztapa ügyeiben, kiterjedt elemzést írt arról, miben rejlik a film titka, és miért lenne érdemes valóban bemutatni. Ennek lényege, hogy azt a modern maffia-felfogást, amit a film közvetít, a nézők - kiváltképp a korrupcióban fürdő kapitalista országokban - nagyon könnyen magukévá tudják tenni. Kitért még arra, hogy akár erkölcsi tanmesének, sőt a munkásosztály filmjének is felfogható, amerikai módiban. Példának hozta a bolgár, a csehszlovák és a lengyel sikert, amit Magyarországon is minden bizonnyal követne a film. Ezzel együtt, bár a látogatottsági kérdésre jó reagálás lenne bemutatása, a szocialista országok hasonló kategóriában készülő produkcióinak színvonala nincs éppen a topon, és A keresztapa- (ill. a Cápa, Csillagok háborúja, stb.) típusú filmek behozatala alternatívaként csak tetézi a válságukat. Gombár nem az anyagiaknak tulajdonította, hogy ennyi év után sem vásárolták még meg a filmet - ekkor a jogdíj 17 ezer dollárra rúgott (a következő évben, 1979-ben bemutatott Csillagok háborúját 12 ezerért vették meg). Mindazonáltal a komoly összeg kicsengetésével át is szakadhatott a gát, mert kétségtelen volt, hogy az időszak többi nagy nyugati sikerfilmjét is be kell majd szerezniük a nézői igények kielégítésére, ami már műsorpolitikailag is aggályokat szülhetett.

1981. március 30-án, hét évvel azután, hogy először felmerült a film megvásárlásának lehetősége, megszületett a határozat A keresztapa átvételéről - eddig a ponting tartalékként kezelték (vagyis jobb híján a későbbiekben átvehetőnek - így állt a Love Story is, amivel nem siettek annyira mérgezni a fiatalságot, de nem volt olyan mákja, mint A keresztapának). Július 24-én ismételten megnézték a filmet az elvtársak, jobban mondva, ezúttal csak Kádár János ült a teremben. A 13 ezer dollárért megvásárolt film propagandavetítését (mi ezt már kedvesen sajtóvetítésnek hívjuk) december 18-án tartották, elébe menve a kritikáknak a késedelem ellenére is nagy sikerre számítónak titulálva.

A mozik 1982. március 25-én kezdték vetíteni, szinkronizáltan, a Corvin mozi már két héttel a premier előtt játszotta. (Kevés filmet néztek meg az elvtársak háromszor is a péntek délutáni mozizásaikon, de A keresztapa 1982. március 26-án is lepergett, immáron szinkronizáltan.) A jogok 1987-ben jártak le, ezen év szeptemberében a MOKÉP hosszabbítást kért a United International Pictures-től, újabb 9100 dollárért, öt évre. 1992. október 22-én került le végleg a műsorról - mígnem, és erre már biztos sokan emlékeznek, a Pannónia Entertainment tavaly március 10-én ismét bemutatta.

A keresztapát a hossza miatt anno kétrészes filmként vetítették, ami a gyakorlatban annyit tett, hogy két jegyet kellett rá vásárolni, jobban mondva, dupla árat fizetni érte. A feljegyzett nézőszám eme I-II. rész-féle megjelölés miatt 1.866.854 volt, vagyis 933.247-en nézték meg az eredeti, MOKÉP-es forgalmazás alkalmával, 23,7 millió forintos bevételt generálva. Ez 43,2%-os kihasználtságot jelentett a tíz és fél év alatt.

A keresztapa II.-t a Filmátvételi Bizottság egy hónappal az első rész bemutatóját követően, 1982. április 20-án ismét megtekintette - lévén a jegyzőkönyvben olvashatók arra utalnak, nem először került eléjük a film: "Külön ki kell térnünk a kubai epizódra, mely korábban egyik oka volt a FÁB elutasító döntésének. A pontos tolmácsolással megtekintett epizódról bízvást állíthatjuk, hogy semmi olyat nem tartalmaz, mely politikai szempontból kifogásolható lenne." Gombár József hat nappal a vetítés után kérte a filmfőigazgatót az átvétel és megvásárlás engedélyezésére, amit rövidesen jóvá is hagyott. Ugyancsak 13 ezer dollárt fizettek a jogokért, 1988-as joglejárattal. 1983. április 21-én, vagyis éppen egy évvel a FÁB-os megtekintés után mutatták be a mozik, illetve alig több mint egy évvel az első részt követően - és kilenc évvel az amerikai premier után.

A keresztapa III.-at már a Duna Film mutatta be, 1991. május 3-án, alig több mint négy hónappal a tengerentúli indulás után.

felhasznált irodalom:
Gál Mihály: "A vetítést vita követte", Gondolat Kiadó, 2015.
Gál Mihály: "Péntekre javasoljuk!", Clipperton Kiadó, 2016.