Ritkán vagyok ennyire tanácstalan. És nem gondoltam volna, hogy éppen a szuperjó Tökéletes hang folytatásánál állok így bele a földbe. Nem vetemednék arra, hogy bánatomat dalban mondjam el, de így se lesz sokkal kellemesebb.

A folytatás-kórok legcsúnyábbikjai fertőzték meg a Tökéletes hang 2.-t. Majdnem mondvacsinált sztorival rántották össze újra a szereplőgárdát, mely szerint egy igencsak megbotránkoztató incidenst (aminek Háj Amy és Obama elnök a főbb érintettjei) követően a Bardeni Bellákat feloszlatják. Bajnoki címüket azonban nem veszik el, így a renomé helyrebillentése érdekében elindulhatnak az a capella világbajnokságon, amit amerikai csapat még nem nyert meg.

Szembeötlő a különbség a két film kiindulópontjának használhatósága között: míg az első részben Beca (Anna Kendrick), ha kiszámíthatóan is, de fokozatosan adta át magát a kíséret nélküli éneklés egyszerre kínos és vicces közegének, s vitte magával a nézőt fokról fokra, addig ezúttal A pont (feloszlatták őket!) és B pont (világbajnoki döntő!) között csak sosem változó töltelék van. Töltelék, aminek nagyja ráadásul inkább csak kínos, semmint vicces, s amire még rátesz egy lapáttal a magyar szöveg. Nyilvánvaló, hogy nem minden kifejezés applikálható megfelelően nyelvünkre, és hogy nincs tinifilm tinibeszéd nélkül, de ezzel megint a mindenki által emészthető első rész szellemiségébe rondít bele a folytatás.

A szükségtelenül két órásra húzott játékidő java a szereplők bohóckodásával telik, ami mondjuk az elsősorban megcélzottakkal gond nélkül rezonál is, de az előzményben enyhe cinizmussal felvázolt, sztereotip figurák már éppen olyan megfáradtnak –és elhanyagoltnak– tűnnek, mint a zenés betétek. Utóbbi kétségtelenül a legnagyobb baj, főleg, hogy az irtó flúgos David Cross-t kell bedobni ürügyként ahhoz, hogy egyáltalán előfordulhassanak. Önmagukért vannak, kevésbé viszik előre az eleve ritkásabb cselekményt, s csak emiatt nem szívfájdalom, hogy alapból túl keveset a capelláznak a lányok (és azt se túl jó számokkal).

Mentségként szolgál néhány apró kezdemény, amik a múló állapotok és a lediplomázás utáni hogy-merre krízisét pedzegetik, illetve az első rész ászainak felpörgetése: Háj Amy (Rebel Wilson) még többször sokkol, a John Michael Higgins–Elizabeth Banks duó pedig még vitriolosabb. Előbbi hímsoviniszta megjegyzésein jókat lehet derülni, utóbbi pedig megállja helyét rendezőként is; a ludas az amúgy Emmy-jelölt forgatókönyvíró, akinek ezúttal legnagyobb ötlete sem frissebb, mint egy közkedvelt előadó karácsonyi CD-je.

Nem folytatnám. Mármint a gondolatmenetet. Mert a Universal az elmúlt hétvége után bizonyára már a negyedik részt tervezi, nemhogy a harmadikat. Mit lehet majd bevetni? Bolygóközi a capella-megmérettetést? Az legalább eredeti lenne. Dal már úgyis van hozzá.

Csekkold a film szinkron-szereposztását is!

Kövess minket facebookon és twitteren!