I say: la,
La, la, la, la
La, la, la, la
When you walk on by
And you call my name

Én kedvelem a zenés filmeket és a filmmusicaleket. Tetszett a Chicago, tetszett A nyomorultak, azt pedig kifejezetten bírom, ha általam kedvelt színészeket közismert dalokat zengenek, úgy mint például a Moulin Rouge!-ban, némi csavarral persze. Itt azonban meg is húznám a határt: a modern tehetségkutatóknak a legeslegelső szezon után már nem láttam értelmét, a High School Musical-szerűségek értelemszerűen nem az én világom, a Glee - Sztárok leszünk! teszteléséhez pedig nem éreztem kellő késztetést. Tinédzser szereplők a tinédzsereknek való –vagyis a legaktuálisabb– dalokat fújják – a South Park "Öregszünk" című epizódja is lényegretörően ábrázolja a generációk közötti, egyébként magától értetődő ízlésbeli szakadékot: vagy a régi zene szar, vagy az új, attól függ, kit kérdezel.

A Tökéletes hang, melyben főiskolai a capella énekescsapatok mérkőznek meg egy bajnokság keretében, nagyon okosan hidalja át ezt a problémát: nem pusztán az elmúlt néhány év pár nagy zenecsatornás slágerét nyomja teljes hangerővel, hanem a '80-as és '90-es évek egy-egy kedvelt nótáját is feleleveníteni, mi több, vegyítésükkel egyfajta egyezményt is kínál arra a bizonyos régi/új problémára. A mai, a háttérből igencsak megtámogatott dalok hangszerkíséret nélkül előadva még élvezetessé is nőhetnek a kétkedők szemében-fülében, egy Ace of Base-számra nem lehet (ilyen vagy olyan előjellel, de) nem mosolyogva visszagondolni, a Nulladik óra betétdala pedig egyenesen rátelepszik az emberre, ahogy azt a bevezetőül választott idézet is szemlélteti.

A film legnagyobb trükkje, hogy az éneklésen és táncoláson, mondhatni: showelemeken túl mást is áhító nézőket azzal fogja meg, hogy a régi képviselői egyenesen a főszereplők, közöttük is az Anna Kendrick alakította Beca. Ő az, aki még CD-re ír ki zenét 2012-ben, ő az, aki nem lát fantáziát, csupán leégési lehetőséget az a capellában és ő az, akivel együtt a néző is megadja és átadja magát menet közben. Kendrick alakítása és humorérzéke óriási szerepet játszik vonzerejében, nem lehet nem imádni a csajt, és így tényleg nehéz bármi mást is utálni a filmben. Nem is kell: azt, hogy az egész történet csupán szükségszerű kiszolgálója a zenés betétetnek, feledtetik a jó figurák (élükön Háj Amyvel, azaz Rebel Wilsonnal, aki a sellőúszás és a horizontális futás tudományába is bevezet bennünket), az energikus előadás-jelenetek és hogy még vicces is a film. Nagy meglepetés, váratlanul jó kedvre deríthet. Kell ennél a-ca-több?