- SPOILERMENTES -*

Tony Stark képtelen átugrani a saját árnyékát, amikor a többi Bosszúálló tudta nélkül ráveszi Bruce Bannert, hogy földönkívüli technológiával kísérletezve mesterséges intelligenciát hozzanak létre. Az Ultron békefenntartó program ahelyett, hogy üzembe helyezésével végre nyugalmat nyújtana a Föld legnagyobb hőseinek, testet öltve minden korábbinál nagyobb fenyegetést jelent a csapat és az egész világ számára.

*Az adott alkotásra vonatkozik, de a kritika az MCU előző darabjainak (értsd: mozifilmek és tévésorozat) ismeretét feltételezi.

Dióhéjban ennyi az Ultron kora története, a többi csak látvány, meg az ezelőtti Marvel-filmek ismétlése. Nem ezt mondják mindig a szériát vagy a zsáner egészét negatívan kritizálók? A végén úgyis győznek a jók, így tét nélküli minden izgalom, nem igaz? Még tömörebben: amit látunk, az csapatépítő 2.0. Mire fel akkor az írás végi, rossznak éppen nem mondható értékelés? Mert a Bosszúállók második közös kalandja nem akar másnak látszani, ami - egy élvezetes popcornmozi, annak viszont egészen kiváló. Joss Whedon és Kevin Feige ezúttal nem váltják meg a szuperhősfilmek műfaját vagy újítják meg azt, csupán remekül szórakoztatnak, ha hagyod. Írom ezt úgy, hogy a szerzők felvállalták a nagy közös sztori továbblódításának mostoha feladatát, amiben a Thor: Sötét világ nem igazán jeleskedett, míg az Amerika Kapitány - A tél katonája maximum részeredményeket mutatott fel. Legutóbb A galaxis őrzői szerzett érdemeket e téren, de most aztán kapunk új karaktereket, a régiek jellemének és kapcsolatának elmélyítését, magyarázatot eddig válasz nélküli kérdésekre, valamint számos új felmerülését.

Mindezek egy tipikus köztes epizóddá állnak össze, annak minden gyerekbetegségével, már ami a történetszövést illeti. Semmi bajom az átvezető részekkel – az összes létező mozgókép közül A Birodalom visszavágot láttam a legtöbbször, összesen kilencszer szélesvásznon, és ehhez semmilyen felújított változatot nem számolok hozzá, csak az eredeti megtekintését –, ám az Ultron esetében néhány szál kissé kusza, elvarratlanul kilóg, netán az az érzésünk, kizárólag díszítőelemként funkcionál, valódi összetartó erő nélkül. A Maximoff ikrek kétségkívül az események katalizátorai, főként Wanda, csakhogy a látottak nélkülük is működnének, ugyanoda ki lehetne futtatni azokat; nem beszélve az eredeti motivációjuk nyom nélküli elhalásáról. Ulysses Klaue és Wakanda feltűnése valóban elengedhetetlen, vagy Black Panther bemutatkozását készíti elő? Vízió életre keltése valódi problémákat és etikai konfliktusokat vet fel, vagy igazából a stáblista alatti szösszenet szempontjából volt fontos? Most akkor mi a helyzet a S.H.I.E.L.D. igazgatói posztját betöltő személy kilétével, ki előtt titkos és ki előtt nem?

Ilyen és ezekhez hasonló felvetések motoszkálhatnak az egyszeri néző agyában végig. Magyarán mondva hosszasan el lehet vitatkozni azon, mi lehetett feltétlenül szükséges a forgatókönyv cselekménye szempontjából, és melyik részlet szolgál a társaság vérfrissítésére, azaz az elkövetkezendők építésére (SPOILER jelöléssel igény szerint részletesebben beszélhetünk minderről a hozzászólásokban, vagy akár egy külön posztban). A beharangozott, sötétebb tónust én nem éreztem annyira hangsúlyosnak, sőt talán a sokat dicsért és a másik oldalról szidott humor jelenléte erősebb, mint az első részben (ami nálam szintén négy csillagot érdemel, a régi skálán az 10/8, emez meg 10/7 lenne). A központi alakok mellett örvendetes egyes mellékszereplők visszatérése, a csatajelenetek kapcsán pedig nem értek egyet azokkal a véleményekkel, miszerint nem hozzák a Bosszúállók szintjét. Lehet, hogy ebben az eresztésben nem rombolnak porig felhőkarcolókat, de semmilyen panaszra nem lehet okunk, talán néha még túl sokat is kapunk a jóból. A Hulkbuster, Vision és Ultron megjelenése überelhetetlen, utóbbi nem egyedül a fantasztikusan élővé tett, mechanikus külső miatt egyedi figura, simán előkelő helyre írja be magát az emlékezetes főgonoszok listájára, ami alatt ne csak a Marvel Moziverzum antagonistáit értsétek. Az előzetesek alapján önmagában James Spader "alakítása" miatt meg kell mindenképpen nézni a filmet eredeti nyelven, a hétvége után számomra is kiderül, mennyit tett hozzá vagy vett el belőle a szinkron.

Ha a fent megfogalmazott aggályokat félretesszük, és hagyjuk, hogy beszippantson a mozi, megelőlegezem, hogy az év egyik legjobb filmes élményében lehet részünk a várakozásainknak megfelelően. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy durva egyszerűsítéssel unalmas a planéta újbóli megmentése, de aki egy emberfeletti képességekkel bíró hősökről és gonoszokról szóló képregényfolyam feldolgozására ül be, az mégis mit vár? Ízlés kérdésében pedig ölre menő vitát folytatni szerintem egyszerűen botorság.

Kövess minket facebookon és twitteren!

(Egyébként május 4-én a SW7 szélesvásznú előzeteséről lekésni szerintetek milyen érzés?)