aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: sráckor [boyhood] (2014) Zalaba_Ferenc
2014. szeptember 18. 13:25:00

Kategória: film 38 komment

Mason (Ellar Coltrane), a hat éves texasi fiú szülei (Patricia Arquette és Ethan Hawke) elváltak, nővérével (Lorelei Linklater) együtt az előbbivel él, miközben az utóbbi az útját keresi valahol a messzeségben. Az elkövetkező 12 évben négyük életét követhetjük nyomon (leginkább) Ellar szemén keresztül, leginkább rá fókuszálva: hogy lesz a kisfiúból fiú, a fiúból tinédzser és a tinédzserből egyfajta felnőttkezdemény.

boyhood620_2.jpg

Á, szóval ez a film a felnőtté válásról mesél, vághatnád rá lelkesen, hogy aztán eme lelkesedés azonnal el is illanjon: már megint egy coming-of-age sztori? Részben igen, ám korántsem, sőt bizonyos tekintetben egyáltalán nem. A Sráckor az időről, a fejlődésről és az emlékekről szól.

Az időről, mert nem lehet elmenni amellett, hogy ez a film mennyi idő alatt készült. Ötlete a 2000-es évek elején fogant. Richard Linklater épp befejezett egy valós időben játszódó, alig másfél órás kamaradrámát (Visszajátszás), és mivel épp élete derekához érkezett (akkoriban töltötte be a 40-et), abba a korba, amikor az ember egyszerre szokott előre- és visszatekinteni, és ő mindig is "percepcionista" filmművész volt, azaz arról forgatott, amit maga is megtapasztalt, hát úgy határozott, hogy forgat egy filmet a gyerekkorról. És ekkor szólalt meg benne az az innovátor, aki már nem egyszer újította meg a(z amerikai független) film formai világát és narratíváját: mi lenne, ha nem csak egy gyerekről forgatna, hanem arról, hogy nő fel az a gyerek. 

Láttunk már ilyet, de... ilyet még soha nem láttunk, ugyanis Linklater a szokásos színészcserélgetős, maszkmesterek által megfiatalított/idősebbé varázsolt karaktereket felvonultató módszer helyett úgy döntött, hogy a filmjét 12 éven át forgatja - ugyanazokkal a színészekkel; ha úgy tetszik, valós időben. Az időnek, mint a legtöbb korábbi (és későbbi) filmjében, ismét kritikus szerepet szánt. A Henyék, a Mielőtt-trilógia, a Tökéletlen idők mind-mind egy nap eseményeit (pontosabban pillanatait) fogják össze egyetlen filmbe, itt most 12 évnyi időintervallumból szemezgetve mesél rólad, rólam, mindannyiunkról: ahogy vagyunk, ahogy élünk, ahogy múlunk.

Akár katasztrófa is lehetett volna a dologból, hisz mi van akkor, ha valamelyik színésszel vagy más kulcsfontosságú közreműködővel történik valami végzetes? Mi van, ha a hat éves korában kiválasztott Ellarról (aki a rendezőnek azért tetszett, mert nem játszotta túl magát) a későbbiekben kiderül, hogy nem képes működni a kamera előtt? Ki a fene akarnak pénzelni egy olyan vállalkozást, melyből talán 12 év múlva viszontlát valamit? Már az is kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán ez a film elkészült, az pedig még nagyobb, hogy... nos... csodálatos lett.

Habár korántsem tökéletes a csoda: a fejlődés kicsit betett neki. De hát ez elkerülhetetlen. Vallom, hogy fundamentálisan ugyan senki sem változhat meg (aki seggfej volt, az mindörökké seggfej is marad), az ember élete során mégis mindvégig változik. 12 év alatt szép kis ívet írhatunk le. Ott van például Ellar Coltraine, aki a kezdeti években maga volt a természetesség, talán nem is volt nehéz dolga, hisz eleinte csak azt kellett tennie, amit minden vele egykorú srác: biciklizett, játszott, lógott a haverokkal, túrta a port, szóval úgy általában élvezte a gyermekkort, és közben filmezték. A felvett eredményt nem láthatta (emiatt jó darabig zabos is volt a rendezőre), nehogy befolyásolják. Aztán ahogy teltek az évek, úgy lett egyre teljesebb az (ön)tudata, úgy lett a játékból színjátszás, a 12 éves periódus derekán kissé kimódolt, modoros megjátszás, hogy aztán idővel továbbfejlődjön, és teljes értékű színésszé avanzsáljon. Mák. De vehetjük a nővérét megformáló Lorelei Linklatert, aki hátulgombolósként egyfolytában nyaggatta az apját, hogy tegye bele valamelyik filmjébe, aztán a tinédzserkor küszöbén (mikor a lányok értetlenül, szégyenkezve néznek azokra a változásokra, melyek a testükön végbemennek) már azért könyörgött, hogy ölje meg a karakterét, mert őt ez az egész már nem érdekli, és nem akarja továbbcsinálni.

De a legnagyobb fejlődésen maga Linklater ment át. A Mielőtt-trilógia három fejezete szerintem a következőképpen néz ki: az elsőben beszélnek az életről, a másodikban élnek, a harmadikban pedig (sajnos) leginkább úgy tesznek, mintha élnének. A Sráckor a "felkel" és a "lemegy" között fogant; Linklater ambicióinak szülöttje, egy életút előrevetítésének (és későbbi visszajátszásának) fantasztikus terve, amely a nagy távlatok ellenére rendkívül intim, természetes, magával ragadó, élettel teli... aztán mikor Mason elér abba a zavaros korba, melyben már nem tinédzser, de még nem is felnőtt, akkor kissé megszállja Linklater megváltozott szelleme: nem az, aki korábban is szeretett kinyilatkoztatni, hogy aztán azonnal vitába is szálljon magával, aki gondolatait vágyakként, hanem az, aki mindezt tényként teszi közzé, aki már nem ragad le a részletek szépségénél, hanem aki megmondja a tutifrankót a facebookról, a társadalmunkról, az öregedésről, meg minden.

De szerencse, hogy nem csak emlékeztet, hanem sokkal inkább emlékezik. Felépítésében - és ez az, amiben mesteri - gyönyörűen visszaadja azt, ahogy magadat látod, a mögötted álló éveket. Foszlányok, szilánkok, múló, elfeledett, vagy éppenséggel visszaköszönő emlékekből épülsz fel; emlékszel, hogy kötöttek beléd a fiúk a WC-ben, de arra már nem, hogy a kötekedésnek mi lett a vége, eszedbe jutnak a szerelem érzésének első pillanatai, egy mosoly, egy szó, de talán az már nem rémlik, mit is mondtál annak a lánynak, vagy hogy egyáltalán megfogtad-e a kezét. 

A film pedig segít emlékezni: korszakpanoptikum kritikus momentumokkal, tárgyakkal. Emitt egy GameBoy, amott egy Harry Potter-epizód, emitt egy sorsfordító összeveszés, amott egy mindent helyrehozó kibékülés. És basszus, még a Star Wars esetleges folytatása is szóba kerül, mielőtt bárki is bízhatott volna abban, hogy tényleg folytatják. Jövőlátó lenne ez a film? Részben igen, hisz azon kaptam magam, hogy nem csak a múltamon merengek, hanem Mason szülein keresztül a saját jövőmbe is bepillanthatok.

Pillanatok. Linklater lazán kezelte a film narratíváját - ha lehet itt egyáltalán narratíváról beszélni -, de még a karaktereket is hagyta szabadon burjánzani, engedte, hogy a színészei maguk is hozzátegyék azt, amit az évek során az életről és saját magukról megtudtak, megtanultak (pl. Coltraine elkezdett érdeklődni a fotózás iránt, hát ezt bele is szőtték a filmbe), de a figyelem többnyire az adott pillanat rögzítésére fordult, az abban való reflektálásra szolgált: nem is véletlen, hogy az író/rendező már tíz évvel ezelőtt tudta, hogyan zárul a film. Pontosan tudta, hogy ki, mikor és mit mond majd. Jól hegyezd hát az érzékszerveidet, és próbáld megjegyezni, hogy hol is tartasz az életben, mikor ezt a filmet látod, azt az utolsó mondatot hallod, és akkor talán megérted, mire fel ez az egész izé.

Kövess minket facebookon és twitteren!

Címkék

kritika **** independent ethan hawke drama richard linklater patricia arquette biopic

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr276707837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuzsikám (the 4th) 2014.09.18. 13:59:02

Már most megnézném. Vetítik már valahol?

HaPLeX 2014.09.18. 16:16:02

Tegnap volt szerencsém megtekinteni a filmet. Igen kellemes kikapcsolódást nyújtott. Sok helyen humoros, néhol pulzus növelő hatású, és erősen életízű film, mely sokszor megmosolyogtatott ahogy az elmúlt 12 év technológiai vívmányait (xbox, iphone stb.) meg-meg villantotta.

Én mindenképp ajánlom másoknak, mert nem csak a mai kínálatból kiemelkedő, hanem úgy általában.

peterd127 2014.09.18. 16:38:26

@HaPLeX: no meg az egy-két örökbecsű dalt a Coldplay-től az MGMT-ig:)

nekem is nagyon tetszett, a Cinefesten sikerült elcsípni a filmet, alig lehetett beférni már fél órával a vetítés előtt is

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 16:43:10

@peterd127: Én a film zenei szelekciójától azért valamivel többet vártam volna. Túlságosan triviális volt a számlista: mintha csak egy átlagos romantikus vígjáték OST-jéről szemezgettek volna.

HaPLeX 2014.09.18. 16:43:22

@peterd127: Bizony. Már az elején mikor meghallottam a Blink 182-t, sejtettem, hogy igen kellemes soundtrack-hez lesz szerencsém a film folyamán. :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 16:46:35

@HaPLeX: Hát ez az. Blink 182. Nincs több kérdésem, bíró úr. :)

HaPLeX 2014.09.18. 16:50:25

@Zalaba_Ferenc: Hát most mit rakjanak be? Ahogy a technológiai eszközöknél, itt is követték az idő múlását. És mivel akkoriban jómagam sokat hallgattam Blink-et, így jól esett, mikor meghallottam, bármennyire is más zenét hallgatok már azóta. :)
(Az nem a Blink hibája, hogy némelyik vígjáték OST szempontból kiégette. Bár én csak az Amerikai pite 2-ben hallottam utoljára azt hiszem, az meg nem ma volt.)

Kovács Erzsébet 2014.09.18. 17:50:17

Nagyon nyálcsorgatóan ígéretesen hangzik. Bár ezzel, hogy "fundamentálisan ugyan senki sem változhat meg (aki seggfej volt, az mindörökké seggfej is marad)" tiszteletteljesen nem értenék egyet: mi értelme lenne az egésznek, ha nem az, hogy az ember szép lassan megtanulja, hogyan legyen kevésbé s-fej (haha)?
És még kíváncsi vagyok, vajon hogy alakult volna a film mondandója, ha Girlhood lett volna.

katácska! · https://www.facebook.com/kata365 2014.09.18. 17:53:22

Én annyira nem voltam elragadtatva tőle, mint ahogy elképzeltem magam mit fogok érezni a moziban ülve. Volt mondanivalója, értékes film volt, nem erről van szó, de például az utolsó fél óra már elég unalmas volt, mint ahogy az is, hogy az Anya kifogott egy második alkoholista férjet is. A srác végig visszafogottan játszott, mégis érdekes maradt a karaktere végig, ez tetszett. De ha 10 pontos skálán kellene osztályozni, akkor max. 7 pontot tudnék rá adni. Mindemellett nagyon érdekes a háttérsztori amit a film készítéséről olvastam.

katácska! · https://www.facebook.com/kata365 2014.09.18. 18:10:25

Egyébként Patricia Arquetteről szívesen megnéznék egy friss képet, vörös szőnyegeset például. Tudtok esetleg linket ajánlani?

HaPLeX 2014.09.18. 18:27:08

@katácska!: Beírod Google képkeresőbe, hogy: sundance film festival 2014 boyhood Patricia Arquette
Ezek januári képek, az azért elég friss. :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 19:51:34

@HaPLeX: Azt ne mondd, hogy csak rongyosra koptatott popzenével és slágerrockkal lehet beazonosítani egy korszakot, mert menten sírva fakadok!

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 19:54:32

@Kovács Erzsébet: Az elméleti pszichológia szerint az emberbe kódolt énkép nem változik. Teszem azt ha egy jó kedélyű, közvetlen embernek levágják mindkét lábát és tolószékbe kerül, akkor néhány hónapig lehet borúlátó és magába roskadt, de idővel visszatér ugyanahhoz az énképhez, mint ami a baleset előtt jellemezte, és ha egy pesszimista egyén megnyeri a lottó ötöst, akkor ő is csak néhány hónapig fogja szebbnek látni a világot.

HaPLeX 2014.09.18. 20:16:20

@Zalaba_Ferenc: Hát ha kevésbé ismert zenét raknak alá, akkor meg elmarad a korszak beazonosító hatása a közönség egy részénél, ergo számukra valamivel értéktelenebb lesz a film.
Én továbbra is úgy vélem, hogy ez ugyanolyan jó választás volt, mint pl.: az Iron man 3 elején az Eifel65. Lehet nem a legjobb példa, de ott is szépen beazonosította a zene az adott korszakot, meg itt is, és elenyésző hányada volt a közönségnek, aki nem vette az adást.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 20:56:51

@HaPLeX: Szerintem a készítőknek zenei téren is feltételezniük kellett volna annyi intelligenciát a nézők részéről, hogy zenei stílusok, trendek alapján is be tudják azonosítani, hogy épp melyik évszámnál tartanak a történetben. Az Eifel 65 amúgy poén volt: röhögtem, itt fáradtam. :)

Kovács Erzsébet 2014.09.18. 21:21:47

@Zalaba_Ferenc: Hát igen, én is tanultam pszichológiát, de valahogy nem igazán hiszem el nekik, hogy egzakt tudomány lennének. A pszichiátriát (ahova a szervi elváltozáson alapuló elmebetegségek tartoznak) nem bántom, de azon kívül szerintem hasznosabb az ókori értelemben vett filozófiával "összeolvasni" a modern pszichológia eredményeit.
De amúgy seggfejségről (szándékos gonoszság másokkal szemben? vagy a szándéktalan is számít? vagy hogy szimplán nem cool valaki?) volt szó, nem?

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.09.18. 21:25:51

@Kovács Erzsébet: Az csak egy egyszerű tenyeres-talpas mondás volt. :)

Deepblue Noir (törölt) 2014.09.18. 22:59:31

@Kovács Erzsébet:

(( A pszichiátriát (ahova a szervi elváltozáson alapuló elmebetegségek tartoznak)"

minden "mentális zavar" a pszichiátria része (is lehet), nincs megkötés az okára nézve.
))

Kovács Erzsébet 2014.09.18. 23:06:58

@Deepblue Noir: Igen, de én azért pontosítottam, mert teszem azt, egy depresszióson vagy egy skizofrénen csak a gyógyszer segít (ellentétben azzal, akinek a mentális és/vagy életvezetési problémája nem szervi eredetű).
De persze nem vagyok szakember.

Deepblue Noir (törölt) 2014.09.18. 23:14:18

@Kovács Erzsébet:

(értem, de még ott sem ilyen egyszerű a helyzet, ráadásul már vannak olyan orvosi végzettséggel nem rendelkező pszichológusok akik írhatnak gyógyszert egyelőre még csak bizonyos típusúakat de itt is várható változás, területek összeolvadása, stb. szóval ez elég képlékeny. de itt tényleg nincs ennek jelentősége)

férfi szemével nézve sem ethan hawke sem ez a tini srác nem túl jóképű:)

Kovács Erzsébet 2014.09.18. 23:19:43

@Deepblue Noir: (Mint mondtam, nem vagyok szakember.)
A srácról nem nyilatkozom, de Ethan Hawke, hmm... :)

Deepblue Noir (törölt) 2014.09.18. 23:34:12

@Kovács Erzsébet:

:)
mindenesetre rövidesen vége a tízes évek első felének, és majd lehet összegyűjteni az évtized első felének leg.ilyenebb-olyanabb alkotásait:)
biztos sokak listáján ott lesz a boyhood

peterd127 2014.09.18. 23:40:40

@Zalaba_Ferenc: az évszámok tényleg nem stimmelnek teljesen a daloknál, leginkább csak kifejező funkciójuk van, a kellékek, tárgyak vagy éppen a dialógusok hordozzák inkább az időbeli támpontokat

zsóka_eszter 2014.09.20. 08:01:30

@Kovács Erzsébet: a hümmögéshez csatlakozom, mínusz időszak, mikor a delikvens szőkére festett hajjal szaladgált a nagyvilágban

a film-et holnap mégegyszer megnézem, kell neki a két alkalom, egyelőre csak a zenéért vontam le egy pontot, és betettem az évi toplistám tetejére... valóságszagú, szórakoztató, intim élmény volt

Kovács Erzsébet 2014.09.20. 14:56:07

@zsóka_eszter: Jaj, tényleg. :) Bár az inkább szőke melír (uram, ne hagyj el) volt, nem?

zsóka_eszter 2014.09.20. 15:08:57

@Kovács Erzsébet: ha jól emlékszem, valóban csak melír volt, de nincs elég lelki erőm és bátorságom egymás mellé beírni a keresőbe az "ethanhawke" és a "blonde" címkéket... :)

freddyD 2014.09.27. 16:00:07

Azért azt nem hittem volna, hogy egy ilyen 12 éves/majd 3 órás eposz után nem tudom elmondani azt, hogy jól megismertem a főkaraktert.

Örülök, hogy van egy ilyen, de kicsit kiábrándító, hogy 12 év alatt ennyire futotta forgatókönyv címszó alatt :(

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.01.16. 00:03:30

@freddyD: Van egy fiú, aki kissé bizonytalan a jövőjét illetően, szeretne művészettel foglalkozni, de nem megélhetési alapon, amúgy messze kilóg a mai világból, mintha 30-40 évvel később született volna, mint kellene, távolságtartó toleranciával figyeli a megszállottság különböző fokozatait - legyen az vallás, sport vagy az evilági javakhoz való görcsös ragaszkodás -, kissé pesszimista, passzív ellenálló, de a hozzáállásában van egy szép adag (ön)irónia is, valamilyen szinten introvertált, de azért külső jegyekben szereti felhívni magára a figyelmet, szóval igazából kommunikálni akar, csak nem mindegy, hogy kivel.

Most néztem újra a filmet, és nagyon jól csúszott.

Gallion 2015.01.16. 10:46:51

@Zalaba_Ferenc: Kár hogy a távolságtartó tolerancia annyiban nyilvánult meg hogy a srác nagyrészt faarccal néz bele a nagyvilágba.
Ennél unalmasabb, átlagon aluli gyereket elképzelni is nehezen tudnék.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.01.16. 11:05:23

@Gallion: Én inkább átlagosnak mondanám. Végre nem valami valójában nemlétező szupergyerek van a középpontban.

freddyD 2015.01.16. 17:30:44

@Zalaba_Ferenc: Azért szupergyerek és bambán mindenre "whatever"- arckifejezéssel néző gyerek között igen széles a skála.

Nekem csalódás volt a film, főleg azt bánom, hogy egy jobb forgatókönyvvel (és igen, talán még rendezővel is) mennyivel jobb lett volna. Az más kérdés, hogy egy sokkal jobb rendezővel valószínűleg ez sosem készült volna el, mert annak van jobb dolga is, mint egy ilyen 12 éves projekt, de akkor is.

Becsülöm Linklatert, hogy nekiáll különleges filmeket készíteni, de ennél a projektnél jobban tette volna, ha valami jobb forgatókönyvírót szerez, mert itt ennél a filmnél őt hibáztatom, hogy olyan lett, amilyen. Nyilván kisebbségben vagyok ezzel a véleménnyel, de tudom, hogy nem vagyok egyedül

2015.01.16. 17:50:05

@freddyD:

valóban nem vagy egyedül, csak azok hangja kevésbé hallik.
jópár kritikusnak nem tetszett különösebben a boyhood, csak azokat nem listázza általában a rotten.
az átlagnéző meg egy csuklómozdulattal lesöpörve, ha nem tetszik neki. így marad a kórus.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.01.23. 14:16:53

@freddyD: Sőt, nagyon is sokan vagytok, de hát ez van. Szerintem fantasztikus a projekt, és mesés az eredmény is: aligha van még egy olyan író/rendező, aki nálánál jobban képes lenne megragadni a mindennapok csodáját. Ez egész karrierjéről elmondható.

hesgotcancer · http://hesgotcancer.blog.hu 2015.01.28. 22:40:54

Tudtátok, hogy 12 év alatt készült el?

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása