aeon flux

ready for the action now, danger boy?

tv-kritika: sherlock s03e01 (2014) Kovács Erzsébet
2014. január 03. 17:02:36

Kategória: tv 15 komment

"Figyeljék a kezem, mert csalok!" Elismerem: utoljára A tökéletes trükkben láttam bűvészt, amikor is az elképzelt közönséggel együtt próbáltam kifigyelni, vajon mi lehet a titok nyitja. De hiszen kiterítette az összes lapját, nem? No persze, nemcsak a fiktív, hanem az igazi bűvészek is tudni szokták azt az egyet, hogy a színpadon, a teátrális, csalfa színek és fények közepette előadott titok nyitja csak addig érdekes igazán, amíg meg nem látjuk a maga valójában, a nappal kiábrándító tárgyilagosságában. Hanem van-e olyan bűvész, aki nemcsak az üres tenyere felmutatásával ingerli a kíváncsi közönséget ("csak tessék, tessék, láthatják, hogy nincs semmi az ingujjamban"), hanem a sikeres kártyatrükk után még ad is egy fricskát a fejünkre, és a szemünkbe vigyorog: "te kis buta, hát tényleg azt hitted, hogy majd megmondom?"

sherlock.jpg

Arra azért nem panaszkodhatom, hogy ne figyelmeztettek volna idejekorán. Ha a Mark Gatiss által Sherlock szájába adott mondatra, amely bizony furcsán veszi ki magát egy öngyilkos búcsúlevelében ("It's a trick, John. It's just a magic trick."), még nem is kaptam volna fel a fejem, a második perc táján megérkezett Derren Brown, akire a BBC egyszer már megpróbálta rákenni a TARDIS és a Doktor megjelenését, és személyesen hipnotizálta Johnt. Nem egész két év türelmetlen várakozás, körömrágás, az internetet elárasztó vadabbnál vadabb teóriák, a folytatásra makacsul áhítozó rajongók graffitijei, plakátjai, rajzai, egyre meredekebb fanfictionjei után...

... nem csoda, hogy Moffat és Gatiss meghátrált és műfajt váltott. Elvégre is, van-e az a válasz (az életre, a világmindenségre, meg mindenre), ami felérhet a 21. századi Holmes szinte emberfeletti megfigyelőképességét utánozni próbáló millió néző generálta több éves hype-pal? Vagy van-e olyan megoldás, amire ne lehetne ráfogni, hogy nem valamelyik rajongói fórumról nyúlta le a forgatókönyvíró? Így hát két, a párkapcsolati, a vígjátéki és a bűnügyi elemeket csaknem hibátlanul egyensúlyozó évad után, amikor a készítők maguk sem akartak hinni a szemüknek meg a nézettségi statisztikáknak, eljött a nap, amikor a sorozat, mint az egyszeri magányos, különc, okos fiú, ráébred, hogy többet ér (mutatis mutandis) a lányoknál ésszel, mint erővel. És nem is habozik a frissen megszerzett magabiztosságát a félve vágyott másikkal szembe fordítani.

Megfejtést követeltetek, rajongók? Nesztek, kaptok egyből hármat is. Sőt, viszontláthatjátok magatokat is a képernyőn! Mint tudjuk, Conan Doyle úgy írta meg Watson karakterét, hogy ő legyen az olvasó mankója, a görög drámai kórus, aki az átlagember szemszögéből teszi emészthetőbbé Holmes excentrikus személyiségét. Martin Freeman, akiről Tim, Arthur Dent, és igen, Bilbo Baggins eljátszása után bizton állítható, hogy gyakorlatilag belebetonozta magát a szeretnivaló brit nyárspolgár sótlan szerepébe, az elmúlt két évad során megbízhatóan és élvezetesen szállította a hol értetlenkedő, hol döbbent, de alapjában véve lenyűgözött átlagnéző kommentárját Sherlock autisztikus megnyilvánulásaihoz. És mégis, két év után van-e olyan rajongó, aki most tiszta szívből egyet tudna érteni Johnnal: "I don't care how you did it. I want to know why"?

Szóval, kedves néző, te vagy a bűntudatba enyhén belezavarodott Anderson, és te vagy a kissé duci gót lány is. Meg a többiek a rajongói klubból, akik minden részletre kiterjedő, kifinomult terveket agyaltatok ki a szabadidőtökben, és novellákat gépeltetek össze Sherlock/Molly, Sherlock/John, Sherlock/Moriarty, ments isten, Sherlock/Mycroft szerelméről. És a forgatókönyvíró, miután másfél óra alatt megfejtésről megfejtésre lejjebb vitte a nézői elvárásokat, Sherlockkal mondatja ki végül a személyesen neked szánt üzenetet: ne akard tudni, ez az én show-m, az én bűvésztrükköm. Hiszen én vagyok Sherlock Holmes.

Az ebből adódó párhuzamot a Doctor Who narratív dinamikájával (az emberfeletti, sőt néha embertelen Doktor, aki újra meg újra izgalmas veszélyekbe sodorja az őt humanizálni igyekvő emberbarátját) nyilván nem a puszta véletlen szülte, és azt a tényt is, hogy mind a hat eddigi epizóddal szöges ellentétben a The Empty Hearse egészen a legutolsó jelenetig egyetlen, a sorozat és a sztárjainak a valóság jupiterlámpái alatt elfoglalt helyére reflektáló metapoén, könnyen össze lehetne vetni a Moffat-Gatiss duó másik sorozatának alakulásával. (Metapoén? Nini, hát az meg Martin élettársa! Ők meg Benedict szülei!) Viszont a Sherlock nem családi sci-fi-sorozat, ahol a szabály az, hogy nincs szabály. Más szavakkal, a műfajváltásnak következményei vannak, amelyeket sok, idáig töretlenül lelkes néző úgy is értelmezhet, hogy a sorozat most megugrotta a cápát. Nem is hibáztatom őket, hiszen ki akarna részt venni egy olyan bűvészmutatványban, amelynek a végéről hiányzik a jutalom?

Cserébe pedig kapunk valami egészen mást. John dühös kérdésével, amely egyenesen a kettejük közti barátságot vonja kétségbe, a hangsúly a cselekményről a karakterekre terelődött - ami bűnügyi sorozat esetében (a szintén brit Broadchurch és Southcliffe idei kísérletezései dacára) legalábbis szokatlan. A végeredmény az előbb említett két sorozattal ellentétben nem szívszorító drámát jelent, hanem bő kézzel kiporciózott repetát abból a pezsgő komédiából, ami az első két évad tulajdonképpen tökéletes műfaji egyvelegének egyik legfőbb hozzávalója volt. Freeman meggyőző erővel kelti életre a magát becsapva érző jó doktor első haragját, de még ezek a feszült percek is észrevétlenül fordulnak át szórakoztató vígjátékba, ahol megcsodálhatjuk a kaméleonarcú Cumberbatch legjobb francia akcentusát. Ó, és a többi belső poén!

Másfelől viszont... másfelől viszont messzebb nem is kerülhettünk volna a The Reichenbach Fall komolyságától. És igen, sajnos ez az első Sherlock-rész, ahol az egyik brit népünnepből, a modern brit történelem egyik leghírhedtebb sztorijából és egy 2006-os brit filmből (vagy a képregényből, ki tudja?) kiollózott és bicskanyitogató egyszerűséggel megoldott (?) cselekmény csak arra való, hogy a karaktereket összehozza. "It adds insult to injury", hogy mivel így a szigetországi közönség számára azonnal felismerhető toposzokat használ fel, nem is árul zsákbamacskát. Ja, és ez az első Sherlock-rész, ahol a (súlytalan) cselekmény szálai a levegőben lógva maradnak. Még egy közös vonás a Doktorral, aki szégyentelenül szokta azt válaszolni az útitársak ijedt kérdésére, hogy "nem tudom"? Vagy csak az új főellenség ügyetlen próbálkozásait láttuk arra, hogy lemásolja Moriarty mesterien simára csiszolt bűneseteit? Talán vasárnap este megtudjuk.

deerstalker.jpg

Címkék

sherlock sherlock holmes martin freeman benedict cumberbatch brit flick tv kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr565721062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NorthopViggo 2014.01.03. 18:24:24

Én kifejezetten örültem, hogy nem kaptunk választ...Damon Lindelof jutott róla eszembe, aki szintén nem volt bőkezű a válaszokkal a Prometheusban (félre értés ne essék, nem újabb Promi-vitát akarok kirobbantani) . Minden esetre nagyon jól eső korty volt ez a rész ennyi idő szomjazás után.

drazsika 2014.01.03. 21:47:04

Sajnos nagyon gyengére sikerült ez a rész, főleg a második évad színvonalához képest. A rendező meg olyan elképesztő ízlésficamban szenved amilyet régen láttam, kicsit a Dominot juttatta eszembe. Nem volt olyan snitt ahol ne lett volna valami idióta trükk vagy szűrő vagy rángatozás. Arról nem is beszélve, hogy a briteknek sürgősen le kellene szokniuk a tilt-shift erőltetéséről, borzasztó lejárt és idegesítő gimmick.

ungverjaland 2014.01.03. 21:53:01

Tény, hogy nagyon sok volt a metapoén meg a kikacsintás, de olyan jól van megírva, hogy simán működik. A történet tényleg nem egy nagy vasziszdasz, de a Sherlock eddig is inkább dialógusokban és karakterdinamikában volt erős, ami most is nagyon működik.

Kovács Erzsébet 2014.01.03. 22:15:03

@drazsika: Meglátszik az újonc rendező kezenyoma, igen. A "mind palace"-montázsokat kínosan hosszúnak éreztem, pedig amikor a Hounds of Baskerville-ben bevezették ezt az eszközt, emlékeim szerint nemigen volt vele bajom.

@ungverjaland: Néhány brit újság kritikája alatti kommentekből azt szűrtem le, hogy meglehetősen megosztotta a kinti közönséget is. Második nézésre már nekem is jobban tetszett, de azt tartom, hogy "if it ain't broke, don't fix it", és a Sherlocknak a vígjátékon és a karakterdinamikán kívül maga a nyomozás, a sztori, a cselekmény eltávolíthatatlanul fontos eleme.
A három megfejtést illetően pedig nem tudom eldönteni, hogy zseniálisan merésznek vagy inkább pofátlanul szemtelennek gondoljam-e a két Doctor Who-fejest. Persze lehet, hogy már soha nem tudjuk meg, mit akartak a The Reichenbach Fall folytatásának írni, mielőtt beütött a nagy népszerűség.

ungverjaland 2014.01.03. 22:21:55

@Kovács Erzsébet: Szerintem lesznek itt még komolyabb nyomozások (legalábbis remélem), ebben a részben muszáj volt újra tisztázni a karakterek helyzetét, és arra jó volt, hogy most még többet akarjak. A rendezés engem személy szerint nem zavart. Lehet, hogy újranézem, kíváncsi vagyok, akkor mennyire tetszik majd, de én eddig az elégedettek táborában vagyok.

Kovács Erzsébet 2014.01.03. 22:42:05

@ungverjaland: Én is abban bízom, hogy a terroristázás csak a felvezetés volt egy igazi agyas nyomozáshoz. Attól persze a tény tény marad, hogy változtattak a műfajon, mert idáig nem voltak epizódokon átívelő történetszálak (Moriarty-t kivéve, de azok a részek is megálltak önmagukban, amelyekben szerepelt). Persze akkor még össze kellett kapniuk magukat Moffatéknek, mert nem lehettek biztosak benne, hogy nem vágja le a BBC a(z akkor még éppen nem) fejőstehenet!

winsx87 2014.01.04. 10:44:45

Csatlakozom azokhoz, akik csalódottan álltak fel a másfél óra után. Sajnos most nem volt jelen az a fajta nagyon precíz arányérzék, ami a korábbi részeket jellemezte. Elbillent az egész a vizualitás és a poénok oldalára, tette mindezt a történet és a meglepő logikai attrakciók kárára. Kár érte, főleg úgy, hogy milyen szűkös a részek száma.

pynkladi 2014.01.04. 20:40:52

@drazsika: "Sajnos nagyon gyengére sikerült ez a rész".

Azért szeretnék én olyan magyar tv sorozatot, ami csak annyira gyenge mint a Sherlock s03e01 volt...

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2014.01.05. 02:47:56

Jól van, akkor nem csak szerintem volt egy túlszpidezett, agyonsűrített katyvasz ez a rész. Moffaték Londonban felszívhattak vagy 32 csík kokaint, mire sikerült megírniuk ezt a részt. Rohanunk, rohanunk, és rohanunk, kapkodjuk a fejünket, kurva kúlnak szánnak mindent, de közben meg valahol a metróaluljáróban kiesett a zsebükből a stílus. Az, amint a Sherlock elég egyedülállóan képviselt.

A nyomozásról nem érdemes beszélni, mert az gyakorlatilag annyira szarul lett elbeszélve, hogy észre sem vettem, hogy volt. Csak Cumberbatch szajkózta, hogy mekkora kibaszott császár. Hisz ő Sherlock.

Ne értsetek félre, azért annyira nem volt rossz rész, de ég és föld az előző két évaddal (pedig én nem is vagyok akkora rajongó).

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.01.05. 11:29:14

Szerintem ezek a modernizált Sherlock filmek egy dologra jók: meggyalázni Conan Doyle emlékét.

Nicolas Reök 2014.01.05. 11:42:11

Tegnap délután jutottam el odáig, hogy ennyi várakozás után végre megnéztem. A nagy újra egymásra találás alatt kellemesen vigyorogtam, a metrókocsis nagyjelenet alatt kissé értetlenül grimaszoltam, nem nagyon győzött meg. Tetszett ez a bejegyzés, jól összefoglalja alapvetően mi is volt ez. Azért nagyon remélem, hogy a mai epizóddal túllépünk a visszatérés örömén és visszatér az eddigi rend, az új főgonosz már adott hozzá. A baj csak az, hogy egy három részes évadból sok, hogy egyet "elpazaroltak".

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.05. 12:32:23

@Gevin:

"egy túlszpidezett, agyonsűrített katyvasz ez a rész. Moffaték Londonban felszívhattak vagy 32 csík kokaint, mire sikerült megírniuk ezt a részt. Rohanunk, rohanunk, és rohanunk, kapkodjuk a fejünket, kurva kúlnak szánnak mindent"

hát ezt a sherlockot nem láttam, viszont erről boyle: transz című filmje jutott eszembe, ami (nagyrészt) a fentiek miatt lett jóval gyengébb, mint a másik két (á)erotikus thriller, a kevésbé cool és régimódi passion és side effects.

vagy eszembe jut, hogy a "wall street farkasa" biztosan sokkal gyorsabb és coolabb, mint mondjuk az amerikai botrány vagy a blue jasmine, mégsem biztos, hogy az képvisel maradandóbb értéket (bár ebben tévedhetek, mert nem láttam és egyelőre nem is fogom:) )

kérdés, ez mennyire közönségigény, ill. mennyire függ az alkotóktól

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2014.01.05. 15:10:17

@Deepblue Noir: a Transz pedig éppenséggel pont jó film, és a ritmusa is rendben van. Ott az egész stílus ilyen, Boyle pedig mindezt szándékosan teszi, hogy egy olyan kaotikus elmén beül vívott harcba keverje a nézőt, amiből aztán szédülve zuhan ki a stáblista felvillanásánál. Danny Boyle pedig pontosan ezt szerette volna elérni (de amúgy valóban nem olyan kiemelkedően ütős a Transz, mint a rendező korábbi filmjei).

A Side Effectset én azt hiszem 40 perc után kinyomtam annyira idegesítettek a szereplők, meg az hogy majdnem elalszom annyira érdektelen a film (kedvelem a lassú, következetes, csordogáló műveket, nem ez volt a gond).

napocskin9 2014.01.05. 15:54:08

Nagyon jó kis elemző kritika, és bár sok mindennel egyet tudnék érteni, azt hiszem, a Sherlock az a sorozat, amit kritika nélkül szeretek, hibáival együtt. Nem tudom, mi vár még ránk a következő két részben, lehet, hogy itt jobban összefüggenek majd a részek, mint eddig, és a három ad ki egy egészet, nem tudom. Mindenesetre sokkal több a fanyalgó, mint az előző évadoknál, ami nyilván nem véletlen - ami rossz, az az, hogy két év várakozás után kapunk háromszor másfél órát, amin aztán megint rágódhatunk, talán újabb két évig.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.05. 16:42:31

@Gevin:

biztos jobb lett volna technozenével:)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása