Kellett már a reform. Világéletemben tízes skálán osztályoztam (mióta osztályozom), és jól is éreztem magamat ezen az intervallumon mozogva, még úgy is, hogy a "tíz-per-hét" és tsai leírás matematikailag messzemenőkig helytelen volt. Aztán az elmúlt 1-2 évben valami megváltozott. Elkezdtem soknak érezni pontokat, és az értékek között is összemosódtak a határok. Nem vicc, néha nehéz volt fejben is különbséget tenni egy 10/5 és egy 10/6 vagy éppenséggel egy 10/6 és egy 10/7 között. A szerkesztők támogattak ebben, mi több, az olvasói visszajelzések is az az érzést erősítették bennem, hogy ideje változtatni. Ideje szignifikánsabbá, markánsabbá, ha úgy tetszik: felnőtté tenni a csoportokat. Szóval mint ahogy azt az imént publikált Smaug pusztasága-kritikánk végén láthatjátok, mostantól ötös skálán osztályzunk. 

Most pedig egy kis kategória-magyarázat:

Mestermű, klasszikus, korszakalkotó, zse-ni-á-lis! Szóval a legfelsőbb kategória, amely nem egyszerűen öt, de öt AE-kék csillagot érdemlően tűnik ki a filmek tengeréből. Jó lenne ilyenből sokat kiosztani, de ha csak az elmúlt öt év filmtermésére tekintek vissza, akkor egy kezemen tudnám számolni, hány filmnek ítélném oda tiszta szívvel.

Ide soroljuk majd a kiváló filmeket. Azok, melyek túlmutatnak kategóriájukon, ha szórakoztatnak, akkor kiemelkedően teszik azt, ha drámáznak, akkor a megfelelő húrokon játszanak, elgondolkodtatnak, megmozgatnak, vagy pedig annyi ambíció van bennük, mint kevés műfajtásukban. Szóval jó filmek.

A középosztály, ami nem feltétlenül jelent lesajnálást, hisz néha egy zsánerfilmtől pont azt várjuk, hogy az legyen, ami: egy zsánert prezentáló film. Vállalható, nem rossz, talán feledhető, de játékideje alatt működő produkciókat értékelünk majd így, meg persze azokat, melyek jobbak szerettek volna lenni, mint amire hivatottak - és meg is volt a lehetőség bennük -, csak nem jött össze nekik.

Ebbe a kategóriába a nem menthetetlen, de már nem túl jó filmek tartoznak majd, melyeknek maximum csak néhány eleme mutat kiemelkedőt, egyébként slendrián módon, különösebb kreativitás nélkül összerakott munkák, más esetben teljesen öncélú vagy éppenséggel céltalan filmek, melyeket teljes szívből csak egy anya szerethet.

Ezen a kategórián már nincs mit szépíteni. Mindennek a legteteje és legalja, pocsék, értékelhetetlen és kellemetlen filmek kapják majd meg ezt a lesújtó értékelést. Olyanok, melyeket jobb messzire kerülni, és talán van is bennünk annyi előrelátás, hogy túl gyakran nem is futunk majd bele ilyenbe.

No, hát ennyi lenne a reform. Az oldalsávban hamarosan frissítjük a csillag-szekciót, ugyanakkor nem fogunk semmit sem visszamenőleg átpontozni: a tíz csillagos rendszer tehát nem tűnik el, csupán szép lassan történelemmé válik. Persze kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, meglátásaitokra, de változtatni, visszatérni, elhagyni, törölni már nem fogunk, ugyanakkor bízunk abban, hogy hamar hozzászoktok majd az új szisztémához, és ugyanúgy megszeretitek, mint ahogy mi is.