Egy Londonba szóló önkéntes száműzetés számolatlan remek dologgal szolgál. Ha az ember gyermeke történetesen a képregények bűvöletében töltötte gyermekéveit, a puhára lapozott Superman & Batman kockások után leírhatatlan érzés például belépni a város egyik leglátogatottabb és legfelszereltebb képregényboltjába. Persze engem sem a szél fújt éppen arra, egy frissen, ugyanakkor máris ígéretesen induló cím utáni kutatásom úgy tűnik, végéhez ért, az Image Comics gondozásában megjelent Black Science első számára a nemzetközi és a hazai kritika egyaránt felkapta a fejét. Mit ad Isten, nem ok nélkül.

Az alapötlet és a történet Rick Remender nevéhez köthető. A most negyven esztendős Remender eleinte animációs filmeken dolgozott, többek között a méltán elismert The Iron Giant stáblistáján is találkozhatunk a nevével. Később aztán, mint azt a kritika tárgyának lezárásában is taglalja, a képregény világa felé vette az irányt, maga mögött hagyva mindent, és mindenkit. Útja során dolgozott a Marvellel, írt X-Men, Punisher és Venom történeteket is, megfordult a Dark Horse kiadónál, és az Image Comics sem most foglalkoztatja első ízben. Megszállottja lett a gondolatnak, hogy minél több képregényt útnak indíthasson, amiért az olvasók nem lehetnek elég hálásak.

A Black Science már elegáns megjelenésével is a vásárló után kiált, a régmúlt időket idéző logó, és az impozáns osztott borító kiköveteli a megelőlegezett bizalmat, ami aztán oldalról oldalra jól megérdemeltté transzformálódik az olvasóban. A főhős, Grant McKay narrációjával indulunk útra egy különösen idegen vidéken, már az első pillanattól egyértelműen érezhetjük, nem a Földön járunk. McKay és felesége fejvesztve menekülnek néhány értelmezhetetlen lény elől, miközben a férfi melankolikus, megbánó gondolatait olvashatjuk, melyek sejtelmességükből adódóan éppen csak a mögöttes történet felszínét karcolgatják. Istent játszani azonban ezúttal sem volt kifizetődő a jelek szerint.

McKay ugyanis túl későn döbben rá, hogy létünk korlátai a mi védelmünket szolgálják, a túlzott kíváncsiság végtelen számú dimenziók tengerébe sodorja a tudóst és családját, és utazásuk elején máris hatalmas árat fizettek mindezért. Sejtelmes történet, zseniálisan megírt szövegek, néhány oldal után máris azonosulásra alkalmas karakterek jellemzik az első számot, mely Matteo Scalera és Dean White keze munkája nyomán olyan vizuális gyönyörben részesíti az egyszeri képregényolvasót, amilyenben nincs része a nagy nevek Isten tudja, hányadik számának lapozgatása közben. A bejárt világ különös teremtményei egyszerre letaglózón gyönyörűek és hátborzongatóan félelmetesek.

Korosztályom azon tagjai, akik hozzám hasonlóan rendre nem tudták felmutatni a házi feladatot, mert előző nap a Sliders aktuális részével voltak elfoglalva, rajongani fogják a Black Science első számát. A jelek szerint a sorozathoz hasonló, minden részben új és új világot bemutató szisztéma, a megismert karakterek, a kockáson dolgozó kis csapat hozzáértése mind arra engednek utalni, hogy az Image Comics a The Walking Dead és a Spawn mellett néhány hónapon belül talán felmutathat egy újabb olyan címet, ami a rendre csalódást keltő nagy kiadók versenyében észrevétlenül, másodpercek alatt váltja ki azt az érzést az olvasóból, amiért valaha beleszeretett a műfajba.