FRISSÍTVE!
...és vasárnap este végre belekezd az AMC a Breaking Bad irgalmatlanul kettészakított utolsó évadjának második és befejező felébe. Aki idáig a (cseppet sem félrevezető című) Totál szívást nézte, az kérem, forduljon el, nehogy még elspoilerezzem neki, miért is képedt úgy el a DEA-s sógor csaknem egy éve.
Walter White a király. A valahai csóró gimis kémiatanár és mellékállású autómosó titokban Csehországig terjedő kábítószerbirodalmat épített, kemény kézzel megszabadult ellenségeitől, vetélytársaitól és zsarolóitól. Ha erőszakkal is, de a maga oldalán tartotta az elhidegült királynét, a pénzhalom akkora, hogy már a volt munkahely forgalma sem képes tisztára mosni. Most kellene megpihenni. Csakhogy a békés családi ebédről kikéredzkedő Hank a vécé tetején megtalálta a bogaras Gale Boetticher, az azóta már a halakkal alvó vegyész ajándékát Walternek, a rajongva tisztelt methfőző munkatársnak - a Walt Whitman-kötetet, benne a dedikációval: "Az én másik kedves W. W.-mnek. Megtisztelő veled dolgozni. Hódolattal: G. B."
Mi lehet ennek a vége? Bizony csak olyasmi, amit már régen megmutattak nekünk: Walter egyedül, egy gyorsétteremben költi el a következő születésnapi reggelijét, amit már nem Skyler sütött neki. És vesz a parkolóban egy tömegpusztító fegyvert.
"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
felől regélt: A pusztán szörnyü két
nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok
s vad szenvedélye még kivésve ég
a hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
s a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
„Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
nevem Ozymandiás, urak ura.”
Más semmi jel. A roppant rom körül
határtalan szélesre s hosszura
a holt homoksík némán szétterül."