Rá kellett jönnöm, hogy soha nem lesz annyi időm, hogy komplett játékteszteket írjak, bármennyire szeretnék, ezért röviden és tömören megmondom a megmondani valómat, aztán ti majd vitába szálltok velem, ha van miért. Tehát...

Az utóbbi évek legjobb játéka #1: BORDERLANDS 2. Miért?

• humor
• óriási, szabadon bejárható világ
• rengeteg küldetés, ezek közül sok-sok az opcionális és karaktered szintjéhez optimalizált
• elképesztő mennyiségű és minőségű fegyverarzenál (több ezerről /millióról?/ van itt szó)
• gyönyörűen optimalizált játékmenet (az ellenfelek mindig egy picit nehezebbek)
• számtalanszor újrajátszható
• kreatív, szórakoztató ellenfelek, kreatív, szórakoztató világ
• multiban állítólag még pazarabb élmény.

Az utóbbi évek legjobb játéka #2: SKYRIM. Miért?

• jól felvezetett karakterrendszer (nem azzal indul a játék, hogy órákon át karaktert generálsz, aztán tíz óra játékidő után rádöbbensz, hogy valószínűleg rosszul választottál)
• óriási, szabadon bejárható világ (ami enyhén szólva gyönyörűen realizált)
• izgalmas (habár a végére kissé kifulladó) történet, rengeteg mellékszál
• többféle választható játékmodor (akár leállhatsz Simsezni is, ha úgy tetszik)
• fegyverek, kincsek, tulajdonságok változatossága
• varázslatos zene.

Az utóbbi évek legnagyobb csalódása: BIOSHOCK INFINITE. Miért?

• szabadnak ígérkező, mégis csőszerű játéktér, játékmenet
• az első részben kitalált tulajdonságok, perkek felháborító lebutítása (hackelésre, lopakodásra, stb-re semmi szükség: mindent gombnyomásra megcsinál a partnered)
• egyhangú mágia (valójában teljesen mindegy, melyik természetfeletti tulajdonságodat használod, fejlesztgeted (már ha van miért...): alapesetben közvetlen fájdalmat okoz, alternatív esetben csapdát állít)
• jellegtelen fegyverek (pisztoly, shotgun, golyószóró, rakétavető, sniper: csak a szokásos, meg ugyanaz pepitában)
• meglehetősen zavaros, és részben beteljesületlen történet, melynek dekódolását az sem segíti, hogy sokszor elnyomja az akció, és még feliratot sem lehet hozzá kérni (vagy ha én nem találtam meg, akkor sorry)
• a grafika bámulatos, de mozgás közben szétesik (PS3-on), ezért le kell butítani (pontosabban a reakcióidőt kell késleltetni, amitől a figurád kissé belassul)
• nem kihívás (normál fokozaton): ha kifogysz a lőszerből, pénzből, életerőből, stb., akkor a játék 85%-ban veled tartó Elizabeth ad neked, amúgy a játéktér tele van szórva táppal és automatákkal, melyektől tápot lehet vásárolni, és mivel egy-kettő leszámítva a tulajdonságok, fegyverek fejlesztését semmi sem indokolja, ezért soha nem fogysz ki a maniból; ha netalántán elakadnál, akkor egy gombnyomásra megjelenő zöld nyíl mutatja, hogy merre menj...
• Songbird, miért?!
• de hogy jót is mondjak: egy-két ellenfél gyönyörűen ki van találva, jók az alternatív világból segítségül hívható eszközök, és a játék megjelenítése tényleg pazar (nem spóroltak semmin).

Az idei év eddigi legkellemesebb csalódása: DEAD SPACE 3. Miért?

• továbbgondolt, némileg túlbonyolított, ugyanakkor kihívást jelentő fegyver-fejlesztő rendszer (hulladékból, alapanyagokból saját magadnak kell új fegyvereket összeállítanod, vagy már létezőket felpimpelned: a lehetősége tárháza kitárul)
• izgalmas, változatos játékmenet (habár horror helyett inkább már akció)
• mellékküldetések: that's a first!
• ügyes mellékjátékok (ajtók, masinák meghekkeléséhez)
• Isaac büntet (az ellenfelekbe viszont rakhattak volna több kreativitást is).