aeon flux

ready for the action now, danger boy?

szókátrány: lore / ködben Németh Barna
2013. április 13. 18:48:00

Kategória: film 6 komment

A második világháborús filmeknek se szeri, se száma, mégsem mondhatjuk, hogy dúskálnánk a feldolgozott események sokszínűségében. Többek között ezért is örömteli, hogy a Titanicos premier után országos forgalomba kerül két olyan alkotás is, melyek kilépnek a rossz náci - jó szövetséges - holokauszt tengelyből. A Ködben szovjet partizánok története, a Lore pedig a közvetlenül Hitler halála utáni káoszt mutatja be egy német lány szemszögéből.

v-tumane.jpg

Lore (Lore, 2012)
(hazai bemutató: 2013. május 2.)

A szövetséges csapatok betörnek Németországba, majd Hitler halála után felosztják maguk között a "bukott birodalmat". Ezt tudjuk, láttuk már sokszor; de azzal még nem sok film foglalkozott, hogy mi történt ezután. A Lore címszereplője egy lány (Saskia Rosendahl ijesztően érett alakításában), akinek eme káosz közepén kell elvinnie négy kistestvérét a 900 kilométerre élő nagyanyjukhoz, miután náci szüleik az ellenség kezei közé kerültek. Pechjükre az ő útjukat nem a muzsika hangjai kísérik, sokkal inkább a pusztulás és az állandó halálfélelem egy romokban heverő ország kulisszái előtt.

Már ez is bőven elég volna az átható élményhez, mert a rendezőnő gyönyörűen közvetíti a közhangulatot, és ha csak egy-egy jelenet erejéig érinti, még így is szépen kirajzolódik a szövetségesek egymáshoz és a németekhez fűződő viszonya. De Cate Shortland nem elégszik meg ennyivel, a gyerekek mellé egy kéretlen vezetőt is ad egy zsidó kamasz személyében. Az ő jelenléte indítja el a hasonló korú Lore-ban azt a vívódást, ami az egész életében náci ideológiában nevelkedett énje és vágyai között forrong. Közeledne a fiúhoz, de lelkében - és szemmel láthatóan az egész nemzetben - még ott van Hitler szelleme, amit nem lehet csak úgy kiirtani.

Shortland könnyen giccsbe fojthatta volna filmjét, de ahogy a korrajz, úgy az emberi kapcsolatok és a lelki folyamatok terén is kerüli a pátoszt, ami amellett hogy mélységet ad a filmnek, még a finálé kamaszhisztis szimbolikáját is majdnem képes elfeledtetni.

Lore.JPG

Ködben (V tumane, 2012)
(hazai bemutató: 2013. április 25.)

Elem Klimov remekművének (Jöjj és lásd!) nyomdokain járva, a Ködben is a nácik által megszállt Szovjetunió partizánjainak világába vezet. Főszereplője egy egyszerű vasúti munkás, aki egy szabotázsakció után társaival együtt a németek fogságába esik. A többieket kivégzik, őt futni hagyják. Ezek után mindenki árulónak véli, régi barátai, szomszédai és még felesége sem viselkednek vele úgy, mint azelőtt. Egy este aztán volt társai eljönnek érte, hogy elvigyék kivégezni. A három férfi nekiindul a fagyos erdőnek, és a hosszú menetelés közben feltárul a néző előtt a múltjuk.

Három ember élete, akik nem maguk alakították sorsukat. Egyikük sem akar ott lenni, egyikük sem akar az lenni, ami, de a háború már csak ilyen. Régen egyszerű emberek, sőt, barátok voltak, most a körülmények áldozatai. Tudják nagyon jól, hogy ez az időszak, ezek a rájuk rótt súlyok és bélyegek fogják meghatározni egész életüket, amiből nem nagyon van kiút.

Szergej Loznyica rendező lassan építkező, de fájdalmasan szép drámát alkotott, amit Oleg Mutu csodaszép képei még szomorúbbá varázsolnak, szinte kézzel fogható közelségbe hozva a nézőhöz azt a sok könyörtelenséget, értelmetlenséget és kínt, ami ezt az egész szituációt jellemzi. Úgyhogy mire elér a drámai végkifejletig már minden néző érzi, hogy a film nagyon sok képkockája vele marad.

v-tumane-1.jpg

Címkék

kritika drama titanic filmfesztival eurocinema kritika szokatrany war movie 7csillagos 9csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr835217696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dominik Blasir 2013.04.13. 19:03:26

A Kódbent terveztem megnézni, csak aztán valahogy elmaradt - most már sajnálom.

Németh Barna 2013.04.13. 19:12:53

@Dominik Blasir: Sok mindent nem láttam, de sok mindent igen, és nekem ez volt a kedvencem. Nem ez volt az egyetlen, ami teljesítette a vállalását, de ebben volt meg leginkább a "teljes csomag": értelem, érzelem, drámaiság, kitűnő alakítások és mindezt ízlésesen és esztétikusan. Bő egy hét múlva pótolhatod, megéri :)

Kovács Erzsébet 2013.04.13. 19:15:45

Hm, azért Trier Európája is erről a "Németország, nulladik évről" szól, nem? (Legalábbis részben, mert hogy egészben miről, abban már nem vagyok olyan biztos.)

Dominik Blasir 2013.04.13. 19:17:03

@Németh Barna: Köszönöm, jól megvolt? Engem az nyert meg legjobban a Titanicról, valami eszméletlenül élveztem, a fentebb soroltakat maradéktalanul teljesíti, s még többet is - olyan magyar film, ami valójában szlovák, de jobb, mint a magyarok.

Németh Barna 2013.04.13. 19:34:57

@Kovács Erzsébet: Részben igen, de nem így. Meg az jó rég volt már. Hiába no, nem gyakran nyúlnak a témához.

@Dominik Blasir: Sajnos nem tudtam elmenni rá :(

ungverjaland 2013.04.14. 13:29:27

A Lore már egy ideje érdekel, sok jót olvastam róla, A ködben eddig számomra ismeretlen volt, de ez alapján akkor azt is érdemes lenne megnézni.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása