Ha a John Doe-nak, a Hetedik bibliát lobogtató sorozatgyilkosának lenne kedvenc filmje, akkor a Korcs szerelmek könnyedén pályázhatna eme címre. No, nem a félmosollyal („az nem én voltam”) elintézett porba fojtott kutyatetem miatt: Alejandro González Inárritu bemutatkozó rendezése a hét fő bűnből és a vele szorosan összefüggő tízparancsolatból szemezget, s mint a világ legnépszerűbb bestsellerében, így az ő filmjében is megbűnhődnek a bűnösök. Ne ölj, ne lopj, tiszteld a felmenőid és - a legfontosabb - ne paráználkodj! Ne légy mohó, ne légy kevély, ne légy buja, s ne tarts kisállatot a lakásodban, ha egy jókora lyuk tátong a padlón… Inárritu filmjével celluloid csapást mér otthonára, Mexikóvárosra, szerencsére azonban hajlandó könyörületet gyakorolni.

A rendező előbb rádiós DJ-ként, majd tévés producerként merült nyakig a modern médiába, s munkája során Mexikóváros valamennyi társadalmi rétegével kapcsolatba lépett, melyek között legalább akkora a hasonlóság, mint a szociális szakadék. Krisztusi korba érve merült fel benne először az ötlet, hogy egy rövidfilm-sorozattal emlékezzen meg a főváros lakóinak életteréről: mikromiliőkről, kényszerű találkozásokról, elkerülhetetlen ellentétekről, valamint azokról a jellegzetességekről, melyek a latin-amerikai népet összekötik. Guillermo Arriaga forgatókönyvíróval közösen három évig gyűjtötte a sztorikat, közben elvetette a tévés széria ötletét, és egy egész estés filmben kezdett el gondolkodni, amelybe a három főszál mellé kisebb sztorikat is beágyazhat.

Kutyák (emberek) és életképtelen (korcs) vágyak (szerelmek) körül forog Inárritu filmje: hősei bűnösök, akik képtelenek szabadulni tiltott érzéseiktől, s lelki terhük által meggyötörten, ebbe belefásulva újra és újra megbotlanak, következménnyel, felelősséggel nem törődve. Három ilyen sors gabalyodik össze egy végzetes kimenetelű autóbalesetben, amely egyszerre hordozza magában a kirótt büntetést és a megváltás ígéretét.

Octavio (az igéző tekintetű Gael García Bernál) szemet vet bátyja feleségére, de hogy az asszony vele tartson, ahhoz pénzt kell szereznie, ezért a család kutyájával vérre menő, illegális kutyaviadalokon vesz részt. Daniel (a tévésztár Álvaro Guerrero alakításában) elhagyja családját a gyönyörű szupermodell, Valeria (Goya Toledo) kedvéért, nem gondolva arra, hogy a szépség mulandó érték, de a nő ölebe még ennél is gyorsabban tűnik el a lakás padlóján tátongó lyukban, ahonnan hiába is próbálják előcsalogatni, s ezzel egészen a paranoiáig hajszolja a törékeny párost. A Kecske (Emilio Echevarría) hajléktalan, aki kutyái gyűrűjében rója az utcákat. De ez csak álca: Kecske valójában bérgyilkos, aki sötét múltja elől menekült eme hálátlan sorsba, s talán a bűnbocsánatot látja tisztességben felcseperedő lányában, aki rég halottnak hiszi őt…

Inárritu kendőzetlen sorstablóját sokan azonnal kikiáltották a mexikói Ponyvaregénynek, amely a film laza struktúráját, mozaikszerű cselekményét és a véletlen kiemelkedő narratív szerepét tekintve talán érthető is, ám a rendező inkább olyan spanyolajkú filmesektől merített ihletet, mint Luis Bunuel, kinek Tristana című filmjének címszereplője (Catherine Deneuve) Valeriáéhoz hasonló sorstragédiát kénytelen megélni. Inárritúra az underground-filmes Alejandro Jodorowsky (El Topo – A vakond) is nagy hatással volt, aki kultikus filmjeiben szintén nagy kedvvel keverte a szélsőséges erőszakot a vallási szimbolikával.

Az ifjú rendező bemutatkozó munkájában nem egyszerűen aktualizálta a nagy elődök által már körbejárt témakört, hanem remek érzékkel, lenyűgöző profizmussal hangszerelte őket újra: a film erőteljes zenéje, zaklatott narratívája, majdnem teljes egészében kézi kamerával rögzített képei legalább annyira fontos szerepet játszanak a történetvezetésben, mint az univerzális társadalmi rétegeket kitűnően reprezentáló színészkoszorú. Inárritu keze alatt váratlan mestermű született, amely értékeit még a kicsit eltúlzott (kultikus státusztól Oscar-jelölésig tartó) diadalmenete sem árnyékolta be, mert a vágy szemét dolog, de hiába űzetett ki minket a paradicsomból, nélküle mintha nem is léteznénk.