Isten ments, hogy provokáljalak, hogy újra elővegyem a torrent-hisztit (amiről magáról is azt írják, hogy "so yesterday") és társait, egyszerűen csak körbenéztem itthon - a nappalimban, a neten, az országban -, és felmerült bennem a kérdés, hogy ha hirtelen minden "illegális csatorna" bezárna, akkor sokunk életében milyen fogyasztható tartalmak maradnának.
Sőt, megfordítom a kérdést: meddig bírnád ki, hogy ne tölts le valamit, ne nézd végig a YouTube-on, ne keress fel nem hivatalos streamet, ne küldesd el magadnak WeTransferrel? Képes lennél-e abból gazdálkodni, ami van? Végtére is még itthon is rengeteg lehetőség adott a legális szórakozásra: több magyar nyelvű tévécsatorna üzemel, mint valaha, több online téka várja a fogyasztókat, kínálatuk szélesebb és jobb, mint valaha, és a moziban rengeteg film fut, a könyvkiadás naprakész, van már magyar PSN, meg a játékok a nemzetközi premierrel egy időben jutnak el a magyar boltokba, a fesztiváljaink és szórakozóhelyeink egymás után nyerik a nemzetközi díjakat, és így tovább.
Persze minden drága. Nem feltétlenül abszolút értékben kifejezve, sokunknak a pénztárcája lesz napról napra szűkebb, de azért nem semmi, hogy van olyan mozi, ahol már 1800+ forintot kérnek el egy mozijegyért, a MM szellős polcai között járkálva meg 11.000 forintos BD3D-kbe vagy 17.000 forintos játékokba botolhatsz, a Balaton Soundra a napijegy lassan többet kóstál, mint egy vidéki család teljes havi eledele. Vannak tévészolgáltatók, melyek gyakorlatilag ingyen kínálják az alapprogramot, de ha már valami színesebbre vágysz, akkor tejelned kell.
A másik probléma a minőség. A technológiai fejlődés előnyeit mi is hamar megéreztük, de nem feltétlenül vagyunk hajlandók fizetni érte - főleg annyit nem, amennyit itthon kérnek érte. Mert a többség beéri az alacsonyabb színvonallal, a kisebbség meg nem akar az így megnövekedett költségeken osztozkodni.
A fogyasztási rendszer is átalakult. Nem akarsz várni jövő hétig, jövő hónapig: ami kell, az most kell. Az se mindegy, hogyan: választék kell ide minőségben, mennyiségben, és ha valamelyik változó nem stimmel, akkor jöhet a kattintás.
Egy olyan generáció előzött meg minket, ahol az információért nem tudtunk fizetni (mert nem volt miből és nem volt miért), ebből pedig egy olyan generáció nőtt ki, amelyik már nem hajlandó fizetni érte. Mert ott vannak az igények és az alternatívák.
Nem, a fentiekben tényleg nem mondtam újat, csupán a szokásos kérdésem változott meg: többé már nem azt kérdezem, hogy hajlandó lennél-e fizetni tartalmakért, hanem az, hogy képes lennél-e egyáltalán létezni kizárólag törvényesen elérhető tartalmak között.