A bizonyítványom magyarázása helyett hadd kezdjem gyorsan két friss hírrel.

I. Ha szeretted Brad Pittet a Trójában, akkor most elkezdhetsz örülni. Vagy mégsem? Azt csicsergik a kismadarak, hogy a Warner az egyre bronzosabb ráncú valahai férfibálványt szemelte ki arra, hogy eljátssza a stúdió legújabb, nagyszabású, bibliai témájú filmjében Jézus Krisztust. Ja, nem is, Poncius Pilátust. 

II. Ha szeretted Vin Dieselt a... khm... akármiben, akkor most elkezdhetsz örülni. Egy régi álom látszik valóra válni (már legalábbis Dieselé), ugyanis tavaly december végén akadt egy stúdió, amelyik rábólintott a színész vagy évtizedes ötletére: szintén nagyszabású trilógiában (!) elmesélni Hannibál és a pun háborúk történetét.

(Igen, van ilyen film.)

Pilátusra visszatérve kérdezhetitek, hogy minek nekünk egy újabb film, ami előreláthatólag úgyis a tévé húsvéti műsorában fog kikötni a végén. Arra ott van már Mel Gibson Passiója, nem? (Azt csak zárójelben merem mondani, hogy a fent említett kismadarak arról is csicseregnek mostanában, hogy a stúdiók mind egymásra állnak elő Biblia-adaptációkkal: Aronofsky rendezi Russell Crowe-t Noé szerepében, a szcientológia pártolása hírébe hozott Will Smith Káin és Ábel testvérharcát akarja rendezni, Verhoeven Jézusról, az emberről készül forgatni Roger Avary szkriptjéből, és magának a Warnernek is van még két terve: egy egyelőre elakadt film a Makkabeusokról Mel Gibsonnal, és egy másik, Spielbergnek szánt darab Mózesről. Ez utóbbi ráadásul a Fox és a Scott Free projektjével, a Ridley Scott által rendezendő Exodusszal áll élet-halál versenyben.)

Nos, úgy tűnik, ez egy revizionista Passió lesz. A forgatókönyvíró, Vera Blasi éveken át bújta a forrásokat, mire megírhatta Poncius Pilátus, azaz lánykori nevén Lucius Pontius Pilatus, a római lovag élettörténetét, akinek üstökösszerű katonai és politikai pályafutása akkor vett végzetes irányt, amikor Tiberius császár az előre megígért könnyű és gazdag egyiptomi helytartóság helyett a lázongó, egyistenhitű Júdea provinciát jelölte ki számára. Hogy a tapasztalatlan idegen megkeveredhetett az egymással és Rómával vitázó zsidó irányzatok közepette, azt már az evangéliumokból ismerős kézmosás jelenete is erősen sejteti ("Mosom kezeimet!"), leginkább azonban az úgynevezett apokrif szövegek akarják felmenteni Pilátust (értsd: azok a névtelen, de bibliai státuszra pályázó ókori irományok, amelyek azért nem kerültek be a bőrkötéses családi Bibliába, mert, izé, nem többek egy csomó bikapotyadéknál). De hát a Gladiátort is a történelmi hűségéért szerettük, ugye? Ugye, hogy ugye.

Ellenben a másik sztorit jól dokumentálták nekünk már a római történetírók. A kor két nagyhatalma, Karthágó és Róma kiszorítósdijáról, az Alpokon átkelő Hannibálról, akinek már az apja, Hamilkar Barkas is rómait evett reggelire, és a (spoiler!... nem, inkább nem mondom el) végről tudni lehet mindent. Reménykedjünk, hogy a pletykák szerint megdöbbentően intelligens Diesel jól bánik majd ezzel a csakugyan epikus történettel, amely világok és kultúrák harcáról szól, nem úgy, mint anno valaki egy másikkal. (Hallod, Oliver Stone?)

Ám addig is lássuk, mit kezdett Hollywood a közelmúltban mindazzal, amit kétezer évvel ezelőtt tettek vagy meséltek. A következő részekben ókori tárgyú filmeket veszek tollhegyre. Lesz köztük régi ismerős, de kategóriafeszegető kakukktojás is, én pedig jól megmondom, mi igaz, mi nem abból, amit a képernyőn látunk, és hogy szeresd-e vagy utáld. Legközelebb várhatóan egy hét múlva jelentkezem mindenki kedvenc gyúrós filmjével, igen, a 300-zal! (További filmjavaslatokat szívesen fogadok a kommentekben.) Stay tuned!

"Ceterum censeo Carthaginem delendam esse." (Egyébként pedig úgy vélem, hogy Karthágót meg kell semmisíteni. - az idősebb Cato)

(Forrás.)