aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: django elszabadul [django unchained] (2012) Zalaba_Ferenc
2013. január 07. 16:25:52

Kategória: film 22 komment

- SPOILERMENTES -

Django (Jamie Foxx) rabszolga, de már nem sokáig. Dr. King Schultz (Christoph Waltz), a fogorvosból lett fejvadász megszabadítja láncaitól, cserébe Django segít neki felkutatni három körözött banditát, akikről csak ő tudja, hogy hogy néznek ki. A nem mindennapi páros - a német fogdoki és a szótlan feka - hamarosan összeszokik, és mikor Django felkerekedik, hogy kiszabadítsa feleségét egy kegyetlen földbirtokos (Leonardo DiCaprio) fogságából, Schultz elhatározza, hogy elkíséri. Idézetek szavalása, pózolások és vérfürdő következik: mindenkit üdvözlünk QT utánozhatatlan világában!

django_unchained620_2.jpg

Úgy tűnik, Tarantino együtt hízik filmjeivel: ez utóbbit nem szemrehányásból mondom; amíg ilyen jó dialógusokat ír, felőlem akár egész nap egy szövegszerkesztő előtt gubbaszthat big kahuna bugert zabálva: mióta húsz évvel ezelőtt először megtudtam, miről szól a Like a Virgin című szám, azóta nem vitás, hogy Tarantino tud írni. A (szöveg)vágás, nos, az már egy nagyon is létező probléma. Anno a Kill Bill is egy laza, 90 perc körüli bosszúfilmnek indult, aztán tessék, mi lett belőle, a Django elszabadul esetében pedig mindjárt két filmet kapunk egy jegy áráért: egy feszes vadnyugati fantasy-t (középen kettévágva), meg egy sötét időszak sok-sok mély, vagy legalábbis annak tűnő szövegeléssel kísért exhumálását.

A sors iróniája, hogy a Django elszabadul terve 1997-ben, az Amistad bemutatója kapcsán született meg QT-ben. Tudjátok, ez volt az a film, amely egy sötét időszakot exhumált sok-sok mély vagy legalábbis annak tűnő szövegeléssel kísérve. A Jackie Brownt népszerűsítő Tarantino egy Oscar-partin futott össze Reginald Hudlinnal, az afro-amerikai közönség körében kultikusnak számító Micsoda buli! író-rendezőjével. Mikor QT nekiszegezte a kérdést, hogy mi a véleménye az Amistadról, Hudlin csak húzta a száját, hogy túl kevés benne a rabszolgalázadás és túl sok a tárgyalótermi szövegelés - inkább nézi meg újra Fred Williamsonnal a The Legend of Nigger Charley-t. A filmet jól ismerő QT-nek ez a kijelentés szöget ütött a fejében, és másfél évtizeddel később Hudlin kezébe nyomta a Dajngo forgatókönyvét azzal, hogy "a magot te ültetted el, ez pedig a fa, amely kinőtt belőle". 

Nem mondom, szép kis fa lett, nagy, terebélyes koronával, mindenféle levéllel és gyümölccsel. Van köztük olyan is, amely gyönyörű, s már a látványától összefolyik a nyál a szádban, de mikor beleharapsz, rájössz, hogy némileg ízetlen. No de elég a metaforából! Mint a rendező kvázi teljes életműve, így a Django elszabadul is egy olyan fantáziavilágba tesz harsány és vérgőzös kirándulást, amely a valós környezetből ered, ám mégis egy kizökkent időben és kultúrában - egy ezerszeresére felnagyított és kifordított filmes szokványokból kirakott panoptikumban játszódik. Ebben a filmben nem karakterek, hanem ikonok mászkálnak, nem beszélgetnek, hanem nyilatkozatot tesznek (még ha párbeszéd formájában művelik is azt), és nem egyszerűen cselekednek, hanem utat vágnak az események közepébe. Ugyanakkor az évek során valami megváltozott: ezek a figurák már egy percet se pazarolnak el arra, hogy elhelyezzék magukat a környezetben - épp ellenkezőleg: a környezetet alakítják úgy, hogy hozzájuk hasonló, személyük alárendeltje legyen.

Így történhet az, hogy a rabszolgaság, annak förtelmes intézménye csupán háttér akcióhősök és a velük szemben álló sötét lelkű figurák élveboncolásához - és itt szólnék a QT-t konstans fikázó Spike Lee-hez: a fehérek és feketék ugyanúgy lehetnek szemétládák, a hős és antihős ebben a filmben pedig sem bőrszínhez, sem szóhasználathoz nem kötött. Mint ahogy stílushoz sem. A keret ugyan western, de mint mindig, Tarantino ezúttal is lebontja a zsáner - és annak alfajainak - határait. Annak ellenére, hogy elég sokszor bemutatkozik, a címszereplő beállásaival, szűkszavúságával meg úgy az egész megjelenésével simán elmenne Névtelen Férfinek, legalábbis egy darabig, csakhogy QT világában egy idő után minden fontosabb szereplőnek szájmenése támad, így idővel Django is átalakul. De ezzel nincs is baj, hisz míg a legtöbb "névtelen férfit" készen érkezik, addig neki van eredettörténete is, amely - meglepetés! - egy kungfu film felépítését idézi a tehetséges tanítvánnyal és az őt kiképző mesterrel együtt. Szóval Django egy kungfu-filmből jön, egy spagetti westernbe érkezik, és nem mondom meg, milyen kísérettel, milyen ecsetvonásokkal festi meg a finálét. 

A stílusjegyeket és forrásokat napestig lehetne sorolni a blaxploitationtől A vad bandáig: a szellemidézés mindig is jól ment Tarantinónak. Probléma csak akkor adódik, mikor a mesteri dinamikával, humorral és atmoszférával felvértezett nyitányt (értsd: az első órát) követően a szereplők már nem csak magukról kezdenek el beszélni, hanem az őket körülvevő eseményekről is, hogy annak hatására ki miért lesz uralkodó mocsok, miért lesz állat, miért mocskolja be a kezét, miért nem marad tisztalelkű, és így tovább -, mintha egyrészt ez nem lenne nyilvánvaló, másrészt bizonyos szinten képmutatás is, hisz ha minden igaz, ez a film egy vadnyugati ponyva akar lenni, nem társadalmi dráma. Szerencsére a törés csak időleges: azt nem lehet mondani, hogy szükségszerű lenne a végjátékhoz, de azt eléri, hogy az utolsó felvonásban kiontott vérmennyiséggel szemben senki se éljen kifogással. 

És hogy a kötelező köröket is lefussam: Christoph Waltz mesteri, Samuel L. Jackson úgyszintén - és ugyan ezek ketten az emberi lélek két különböző pólusát testesítik meg, Tarantino szerint ők adják vissza legjobban azokat a szövegeket, melyek a fejében megfogannak. Jamie Foxx és Kerry Washington szerepe nem túl hálás, de legalább az előbbi tekintetében ott ég az a tűz, amitől kicsit feljebb szállnak a herék, ugyanakkor Leonardo DiCaprio - nem szeretem ezt a szót, de - ripacskodik, de meg van bocsájtva, hisz a tisztalelkű/szenvelgő hősök után most végre eljátszhat egy túldimenzionált rosszfiút. 

kövess minket facebookon és twitteren!

Címkék

kritika western tarantino jamie foxx action samuel l jackson leonardo dicaprio christoph waltz 7csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr445003264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsedáj 2013.01.07. 16:34:34

Ah, pedig én reménykedtem, hogy ez lesz QT második legjobb filmje a Ponyvaregény óta.

purple rain 2013.01.07. 16:35:02

Ezt a hibátlanul korhű napszemüveget nehezen szokom ám meg a plakáton... A filmben is hordja?

Dzsedáj 2013.01.07. 16:36:37

Árpád vezérünknek csak rövidke szerepe van a filmben?

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2013.01.07. 16:49:54

Ha jól értem, akkor az életműben ezzel sincs új fejezet, vagy lefelé mutató ív. Mondhatni megszokott minőség?
Mert kitűnőnek tartom a legutóbbi Becsteleneket is például, sőt én annyit nem nevettem még QT filmen mint azon, de akkor is "csak" egy újabb Tarantino film, iszonyú erős kezdő dialógussal és pazar kocsmai negyedórával, viszont egészében kisebb filmélménnyel. Ellentétben a korábbiakkal.
Itt hogy van ez a dolog?

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.07. 18:12:21

várós továbbra is, és remélem Dicaprio tényleg ripacskodik. :D
Biztos vagyok benne, hogy az is jól áll neki!

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.01.07. 18:12:47

pedig bíztam benne, hogy én jövök először kritikával, de én 00:01-re időzítettem xD amúgy nálam 9/10 lett.

Becstelent nálam oda-vissza veri. Sokkal jobbnak tartom ezt filmjét, mint az előzőt.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.07. 18:40:03

@REMY: nah, még a tiedet elolvasom, de aztán megnézem, nem olvasok többet előtte róla.
(nem biztos, hogy sikerült betartani ezt)

Dr. Sick Fuck 2013.01.07. 19:07:51

Rettentően mókás film, kiváltképpen a csuklyákról szóló közösségi elemzés. Ott vigyorogtam a legszélesebben.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.01.07. 19:18:31

@purple rain: Már az 1800-as években is léteztek napszemüvegek, habár akkoriban nem éppen divatkellékek voltak, hanem szemmel kapcsolatos defektusok (vakság, hályog, stb.) eltakarására szolgáltak.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.01.07. 19:19:24

@Dzsedáj: Gyakorlatilag vendégszereplésről van szó.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.01.07. 19:21:58

@Nostro: A Kill Bill-filmekkel új fejezet nyílt Tarantino karrierjében: az onnantól készülő filmjei mind-mind egy-egy jól ismert zsánerrel játszottak, és már csak ezért is hiányzott belőlük a korábbi filmek természetessége. Ugyanakkor ez az első olyan filmje, melyben van valami mélység...szerűség. És annyira azért nem áll jól neki. Megtöri a film ívét.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.01.07. 19:23:14

@REMY: Nálam fordított a helyzet. Biztos vagyok amúgy abban, hogy a nép ezt a filmet is kajálni fogja, én sem most láttam először és utoljára. :)

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2013.01.07. 20:02:42

Talán túl egyszerűen, vagy rosszul fogalmaztam amikor új fejezetet írtam, de igen, igazad van.
A direkt reflexió a Kill Bill-től látható és érthető a leginkább, de korábbi filmjei sem nélkülözik az innen-onnan merítést, sőt. Igaz, azok még nem fogalmaznak olyan sarkosan popkulturális elődjeikkel kapcsolatban.
Ilyen szempontból egy átmeneti valaminek tekintem a Jackie Brown-t.

Veder1 2013.01.07. 20:34:51

Tarantino valóban a Kill Bill után talált a "hangjára", mint Woody Allen New Yorkra. Lehet, hogy nem alkot már olyan korszakalkotó műveket, mint a Kutyaszorítóban, vagy a Pulp Fiction, de hozza azért a magas színvonalat.

McCl@ne 2013.01.07. 21:24:52

@Zalaba_Ferenc: De, először most láttad :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.01.08. 08:12:39

Az előző hozzászólást kénytelen voltam moderálni, ugyanis gigantikus spoilert tartalmazott. (Gondolkodjunk már, kérem!)

cszn · http://cszn83.blogspot.com/ 2013.01.08. 08:42:45

@Vödör: Akkor viszont bár ne talált volna rá!

☉ ☾ 2013.01.08. 10:06:38

Kellemes írás lett, és így szerepelhet benne az összes közhelyfogalom ami miatt Tarantino már sajnos nem akkora szórakoztató mint 10 évvel ezelőtt - emlékezni fogunk erre a filmre 10 év múlva?

kaamir 2013.01.08. 10:25:46

Én a két Kill Bill után már-már leírtam Tarantinót, mondván, hogy túlságosan is a saját stílusának, és vélt vagy valós zsenialitásának rabja lett, aki filmek helyett hypertext-cunamitat ír, őrületes túlzásokba esve. De a Brigantyk tetszett és tetszik az az irány is, ami felé elmozdult. Ezt még nem láttam (csak olvastam), de nagyon ígéretes.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.01.08. 10:32:39

@☉ ☾: shame on me, de én már a brygantikra sem emlékszem...

|brucewayne 2013.01.08. 11:58:45

abszolút ilyen kritikára számítottam tőled;).

Dzsedáj 2013.01.08. 18:53:00

Ebert 4 csillagot adott a filmre, most sikerült megnéznie :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása