Tavaly két részre (elektronikusra és alternatívra) bontottam a litániát: idén erre képtelen lettem volna (újabb viaszlerakodások fül-tájékon?), de mégsem éreztem úgy, hogy azt a kevés analóg-zenét, melyet idén hallgatásra érdemesnek találtam, idekeverjem, így akik az elektronikus úton előállított zenéről csak pejoratívan tudnak nyilatkozni, azoknak az elkövetkező sorok nem sok látni- és hallgatni valót kínálnak majd. A többieknek kellemes pulzálást kívánok.
10. SpectraSoul (ft. Terri Walker) - Light in the Dark
A brightoni duó bemutatkozó albumának zászlóshajója ez a nóta, mi több az idei év liquid hangzásának egyik csúcsa, melyen azért kellemesen minimalista hatások is észlelhetők. Vigyázz, mert észrevétlenül imprintálódik a lelkeden.
9. Klute - We R the Ones (Ulterior Motives Remix)
Klute saját kiadója, a Commercial Suicide tavaszi kétszámosát tuti recsegősre hajszoltam volna, ha DJ lennék és vinylt használnék - amely máris dupla no-no -, ugyanis az AA oldal se kutya, nem hogy eme régi-régi klasszikus az igencsak tehetséges UM általi minimalista (ez lenne az új trend?) újraértelmezése.
8. Phon.o - Slavemode
Vigyázat, csalok! A Modeselektor saját kiadója, a 50 Weapons egyik legtehetségesebb üdvöskéje már 2011-ben megjelentette eme dalt, amely akár Apparat fejéből is kipattanhatott volna, és ennél nem kell jobb cégér. A Slavemode ide szerepeltetése annak tudható be, hogy Phon.o új albumán némileg átdolgozott változatban is helyet kapott. Naná, hogy a lenti klip nem az, csak majdnem.
7. Orbital ft. Lady Leshurr - Wonky
A nem rég újjáalakult Orbital idén két albummal (egy sor- és egy filmzeneivel) is kényeztették rajongóikat, és ugyan az utóbbi (a Pusher-remake-hez készült) is megérne egy alapos kivesézést, a legkellemesebb perceket a Wonky névre hallgató LP szerezte, melynek címadó dala került be a top-of-the-popsba, mert ezek a nyávogó macskák teljesen megőrjítenek - a szó szétugrálnám-magamat-ha-meghallanám-egy-buliban értelmében véve.
6. Oberman Knocks - Degonnt Type Runners (Plaid Remix)
A Marsról jött Plaid szorgos kezei ismét földöntúli hangokból építkeztek - ezúttal türelemre intő módon, lassan építkezve. A két felvonásból álló nóta nagyobbik fele egy olyan ígéretet hordoz, amely hátborzongatóan szép motívumok formájában teljesül be. Ugye, hogy gerinctájékon birizgál?
5. Culture Shock - Troglodyte
A trogloditák egy barlanglakó törzs volt, de az AD&D világának hála ma már földi öregekben, járatokban élő emberszerű szörnyetegként jobban ismertek. Nos, a Culture Shock félig tréfás nótájában, amely Ed Rush & Optical fénykorát idézi, az ő vonulásukat követheted végig remélhetőleg konstans bólogatással kísérve (ahogy a fiam szokta).
4. Scuba - The Hope
A Berlinben dolgozó Paul Rose harmadik albuma (is) tele van múltba tekintő motívumokkal, miközben elképesztő precizitással vágja az utat a jövőbe. Itt van például ez a klasszikus technót idéző The Hope, amely olyan gyönyörű váltásokkal dolgozik, melybe még a Warp Records is beleremegne.
3. Amit - Killer Driller
Amit gyilkos fúrója az egyre nagyobb teret követelő half-step (izé, megfelezett dnb?) hadrendjét gazdagítja az indiai-angol előadótól megszokott atmoszférikus/szigorú motívumokkal kirakva, melynek hála választhatsz a földbedöngölés és a virtuális koponyaműtét között.
2. Dom & Roland - Goliath
A szigornál maradva: Dominic Angus bő másfél évtizede frusztrálja a dnb szcénát sötét, mégis feledhetetlenül magával ragadó dallamaival, és ugyan a szorítás az elmúlt években némileg lazult, most itt van ez a gigantikus dal, amely kompromisszummentes egyszerűségével és puszta energiáival Dom & Roland fénykorát idézi, amely további jó pontokat szerez a (horror)filmzenéket idéző vonósaival.
1. The Others - The Way You Make Me (S.P.Y Remix)
Simán teleszemetelhettem volna az éves toplistámat a brazil producer szerzeményeivel, aki nem csupán a drum and bass egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb producere, de idén jelentkezett igen csak ütős debütáló albumával is, szóval lenne miből válogatni. Hogy miért pont egy általa elkövetett remixre esett a választásom, arra az iPodom szolgálhat egyszerű válasszal: júliusi megjelenése óta ez a nóta több mint 80 alkalommal került terítékre. A dobképlet, a basszus, a berobbanó főtéma, a hátborzongató vokál, a klasszikus felépítés mind-mind perfekt élményben egyesül. (Not so) fun fact: első körben S.P.Y véletlenül egy két perccel rövidebb, befejezetlen változatot küldött szét a digitális áruházakba, így a YouTube-on hiába is keresnéd a teljes verziót (ennek is azért van ilyen hirtelen vége).