Van néhány olyan film itthon a forgalomban, melynek én vagyok a keresztapja, ezért vettem a bátorságot, hogy a filmmániás körökben rengeteg fejfájást okozó magyar filmcímadó kálváriát körbejáró origós cikkre reagáljak néhány pontban (szigorúan egyéni meglátás, nem nomenklatúra).

• A hollywoodi filmeket a lehető legegyszerűbb, legsemmitmondóbb címekkel látják el, mert az Amerikában működő gigantikus marketinggépezetek gyakorlatilag beépítik ezeket, illetve az ezekhez tartozó termékeket az emberek tudatába, és minél egyszerűbb címről van szó, annál könnyebb megbűvölni vele a népet. Ha lehengerlő a marketing, akkor meglátván azt a szót, hogy "Flight", John és Jane Doe azonnal tudni fogja, miről van szó.
• Ez Magyarországon nem működik: az itthoni forgalmazók nem rendelkeznek olyan erőforrásokkal, hogy az adott film - címével együtt - már a bemutató előtt beépülhessen a kollektív tudatba. Nekünk beszédes címek kellenek: olyanok, melyek magukban hordozzák az adott mű műfaját és lehetőleg cselekményének egy szeletét is: így lesz a Flightból (eredeti jelentés: járat) Kényszerleszállás. 
• Abban igaza van a cikknek, hogy az átlagnéző nem végez előzetes kutatást arról, hogy mit néz meg a moziban, de már az sem feltétlenül igaz, hogy csak úgy blikkre elmenne moziba és helyben tájékozódna: ahhoz túl drága a jegy, és túl sok a kevés értéket képviselő film (valljuk be, az utóbbi években filmdömping van, mintha nem is lenne szarban a filmforgalmazás); kutatást nem végez, de már indulás előtt kinézi a néznivalót - a módszer ugyanaz: ha a filmnek sokatmondó a címe, jópofa a plakátja, akkor talán már a tartalmat is elolvassa, és ha az jót ígér, akkor az lesz a befutó. Persze, ha már egyszer eljut a moziba, akkor az ott látott előzetesek és plakátok is befolyásolhatják abban, hogy mit választ legközelebb - de hogy ezt megjegyezze, beszédes cím kell.
• Tehát el kell fogadni azt, hogy egy vígjátéknak jópofizó cím kell - legyen az számunkra bármennyire bosszantó vagy tapló -, a romantikus filmeket tele kell rakni arra utaló szavakkal (részben ezért is kereszteltem át például az Így látta Barney-t Barney és a nők-re), egyedül a drámáknál szokás megőrizni az eredeti egyszerűségét (illetve ehhez is hozzá lehet fűzni egy-két olyan jelzőt, ami arra utal, hogy a film ugyan dráma lesz, de nem "reménytelen", így kaphatott a Precious is olyan alcímet, hogy "A boldogság ára"). Felteszem, hogy a mai filmdömpingben önállóan a "Ponyvaregény" cím sem működne, hiába takar zseniális filmet, hozzá kéne fűzni egy olyat, hogy "Gengszterkálvária" vagy valami hasonló, különben a nézők elmennének mellette: és mire híre menne, hogy miről van szó, már ki is hullana a mozikból, mert kell a terem az újabbnál újabb bemutatóknak.
• Ugyanakkor hanyagolnám az olyan címeket, mint "Az igazság/halál nyomában/hálójában/csapdájában/ára", stb., melyek általában egy tucatterméket takarnak: ha azt akarom, hogy a nézőben ez valamilyen szinten megragadjon, akkor a címnek némi egyéniséget kell tükröznie, amely azt az érzetet kelti, hogy ugyan tudom, hogy milyen jellegű filmre számítsak, de ebbe talán öltek némi fáradságot, hogy egy picit azért más legyen, mint a többi.
• A filmcímnek tehát be kell csalnia a nézőt a moziba, méghozzá a megfelelő nézőt a megfelelő moziba: ezért is jó cím például a sokat bántott Erőszakik, amely egyszerre ígér krimit, vért és komédiát, és lőn. És igen, a film marha jó, ezért aztán sokan meg is nézték, de ez részben annak köszönhető, hogy első körben azok láthatták, akikhez szólt. 

Egy jó szlogen csak plusz.