aeon flux

ready for the action now, danger boy?

írópárbaj: 3. forduló, 2. páros - fata richárd vs. kofrán gergely Zalaba_Ferenc
2012. szeptember 13. 12:00:00

Kategória: film tv 27 komment

Elődöntőhöz érkezett az Első Nagy Írópárbaj. Négyen maradtak, négyen mérik össze tudásukat a játéksorozat eddigi legnehezebb feladványában. Az előző fordulóhoz hasonlóan ezúttal is egyenes kiesésben folyik a küzdelem, és a két páros feladata egyszerre jelenik meg oldalunkon.

Feladat: Készíts képzeletbeli interjút (élő vagy holt) kedvenceddel!

Olvassátok el és véleményezzétek az interjúkat, és persze a szerző nevének beírásával szavazzatok arra, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket! Talán már említenem sem kell, hogy a szavazatok mellett szívesen vesszük, ha döntéseteket megindokoljátok - habár ez továbbra sem kötelező, ami az érvényes szavazáshoz viszont elengedhetetlen, az az, hogy mindkét párosra voksoljatok! Erre szombat délig van lehetőségetek.

iroparbaj_s05e02.jpg

Fata Richárd Vs. Ryan Gosling (A Real Human Being and a Real Hero)
iroparbaj_ryangosling.jpg- Hey boy, köszönöm, hogy a rendelkezésemre állsz egy rögtönzött interjú erejéig, és közben még az új kifestőkönyvem színezgetésébe is besegítesz...
- Ugyan, ez csak természetes. Számomra megtisztelő, hogy közvetve részese lehetek az első AeonFlux Írópárbajnak.
- Tudvalevő, hogy gyereksztárként kezdted, ám idővel az intelligens hollywoodi karrierépítés iskolapéldájává nőtted ki magad: mostanra már nem csupán a független film hercegeként, de egyenesen korunk egyik legemblematikusabb fiatal mozisztárjaként tartanak számon. Mennyire volt tudatos ez az evolúció? Magától értetődő volt, vagy esetleg inkább véletlenszerű, te hogy látod?
- Valahol mind a kettő, nyilván. Az mindenképp tudatos döntés volt, amikor hátat fordítottam a tévének és elkezdtem olyan lehetőségeket keresni, amelyek valódi kihívást jelentenek, olyan szerepeket, amelyek valóban érdekelnek. Nyilván minden színész erre törekszik valamilyen szinten. Az ember igyekszik a lehetőségektől függően megtalálni időről időre azt, ami számára igazán izgalmas. Persze nem mindig könnyű, eleinte nekem sem volt könnyű kitörni a gyerektévés múltból, de nagyon nagy szerencsém volt, mert viszonylag hamar fantasztikus lehetőségekhez jutottam, ahogy aztán a későbbiekben is. Olyankor persze már könnyebb, hisz a lehetőség is egyre több, szabadabban próbálhatsz ki új dolgokat és hallgathatsz az ösztöneidre, de természetesen mindig nagy szerepet játszik a szerencse, a véletlen is.
- A közelmúltban többször is az volt az érzésem, mintha egyfajta generációváltás zajlana épp Hollywoodban. Az utóbbi időben egy egész sor húszas-harmincas éveiben járó, rendkívül tehetséges és okos színész és színésznő robbant be, többek között veled az élen, akik képesek ügyesen egyensúlyozni az indie és a mainstream között, és sokszor meglepő gyorsasággal elérni egy újfajta, alternatív sztárstátuszt, most, amikor klasszikusan nagyvolumenű A-listás filmsztárokról már egyre kevésbé beszélhetünk...
- Érdekes, amit mondasz... Kétségtelen, hogy rengeteg most a tehetséges új arc, ez valóban nagyon jó, ráadásul sokukkal volt is szerencsém együtt játszani az utóbbi időben. És tényleg jó látni, hogy a nagyobb stúdióknak is megéri kockázatot vállalni a tehetség fejében, még a jelenlegi körülmények között is – érdemes például ránézni az új X-Men, vagy akár Az éhezők viadala stábjára. Ugyanakkor annak is mindig örülök, amikor sok új, tehetséges rendezővel találkozom. Nagyon fontos tud lenni egy színész számára, ha olyan rendezőkkel dolgozhat, akik új utakat tudnak mutatni neki, vagy akik mellett érdemes hosszabb távon is elköteleződni; számomra is mindig nagyon fontos volt ez. Például épp most debütált Torontóban a The Place Beyond the Pines, a második közös munkánk Derek Cianfrance-szal. Szóval örülök, hogy az ilyen rendezőkre is sok figyelem irányul mostanában – ott van például Steve McQueen és Michael Fassbender együttműködése, vagy akár a mi közös dolgaink Nicolas-szal. Persze az is fantasztikus dolog, amikor az ember egyenesen olyanokkal dolgozhat együtt, mint Terrence Malick...
- Ha már Nicolas Winding Refnnél tartunk, jelenleg mindenki az Only God Forgives című, már elkészült filmeteket várja áhítattal, de már egy ideje a köztudatban lebeg a következő, nem kevésbé izgalmas projektetek is: ez a Logan futása, ami, tőled szokatlan módon, egy nagystúdiós, nagyköltségvetésű sci-fi remake. Nehéz volt erre rávenni?
- Tény, hogy eleinte voltak fenntartásaim, de azért persze Nicolas-nak nem kellett sokat győzködnie. Szerintem a történet alapja mind a mai napig egyedi és aktuális, és természetesen nagyon tetszik Nic hozzáállása, ahogy szeretné a mai viszonyoknak megfelelően újragondolni az egészet, de közben az alapokhoz (ez esetben az eredeti regény hangulatához) visszatérve, hasonlóan ahhoz, amit a Drive-ban is igyekeztünk megvalósítani. És természetesen az is megnyugvásra adott okot, amikor Joel Silver producer biztosított róla, hogy bőven van időnk foglalkozni a történettel, nem vagyunk semmilyen dátumhoz kötve. Ez azért hatalmas kiváltság egy ilyen filmnél – ki is használjuk... [nevet]
- A legfrissebb és legizgalmasabb hír jelenleg veled kapcsolatban viszont az, hogy író-rendezői debütálásodra készülsz, méghozzá egy szürreális 'fantasy noir' történettel, vízalatti várossal, fétisklubbal, na meg Christina Hendricks-szel a főszerepben, hogy végképp túl sok legyen a jóból...
- Örülök, hogy ennyire lelkes vagy – én is nagyon izgatott vagyok, gondolhatod… Néhány hónappal ezelőtt fejeztem be a forgatókönyvet, és sikerült fantasztikus producereket találni, úgyhogy várhatóan jövő tavasszal már el is indulhat a forgatás. Christina csodás színésznő, eleve őt szántam a főszerepre, így aztán mindent meg is tettem azért, hogy igent mondjon: egy különleges dobozban küldtem el neki a forgatókönyvet, kis kulccsal meg mindennel. Szerencsére a sztori is rögtön elnyerte a tetszését, nem csak a körítés... [nevet]
- Még egy gyors, közérdekű kérdés a végére: mire készüljünk a jövőt illetően, tudsz majd még ennél is kúlabb lenni esetleg?
- [szerényen mosolyog]

Kofrán Gergely Vs. Bear McCreary

iroparbaj_bearmccreary.jpgBear McCreary a Battlestar Galactica zeneszerzőjeként robbant be a köztudatba. Az akkoriban a húszas évei elejét taposó, Elmer Bernstein által mentorált komponista első önálló munkája számtalan kaput nyitott meg előtte: azóta dolgozott az Eureka, a Human Target, a The Cape és a Terminator: The Sarah Connor Chronicles sorozatokon, de a Dark Void és a SOCOM 4 kedvéért a videojátékok, a Step Up 3D-vel pedig a mozifilmek világába is kirándulásokat tett. Az új generációs hollywood-i zeneszerzők egyik legígéretesebb képviselőjével a múlt heti lottóötösöm apropójából futottam össze.

- Szia, Bear! Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat bokros teendőid ellenére. Milyen projekteken dolgozol jelenleg?

- Szia, üdvözlöm a blog olvasóit is! Éppen a The Walking Dead 3. évados epizódjaival foglalkozom, valamint nemrég fejeztem be a Knights of Badassdom-höz készülő felvételek munkálatait.

- Tényleg, ez utóbbi filmet nem tudod, mikor mutatják be végre? A tavalyi Comic-Conon nagyot robbant az első előzetese, de azóta semmi hír róla.

- Nem jó embert kérdezel, a forgalmazását illetően én is csak találgatni tudok. Az biztos, hogy jópofa filmnek néz ki.

- Értem, akkor beszéljünk kicsit rólad. Mi a fő hangszered? Milyen zeneszerzők befolyásoltak alapvető módon?

- Legkorábban zongorán kezdtem el játszani, de a szívem csücske a harmonika. Nem véletlen, hogy erre a két hangszerre szoktam átdolgozni néha egy-egy nagyzenekarra írt művemet.

- Kik befolyásoltak a leginkább…? Hm, a nyolcvanas évek ma már klasszikusnak számító filmzenéin nőttem fel, legtöbbet talán John Williams, Basil Poledouris, Alan Silvestri és Danny Elfman művei jelentették nekem. Aztán a gimiben az eggyel korábbi generációt is felfedeztem magamnak, Jerry Goldsmith és Bernard Herman lettek a kedvenceim. Még később pedig elkezdtem a szó szoros értelmében vett klasszikus zeneszerzőket is hallgatni, közülük Ravelt és Debussy-t emelném ki.

- Vicces, hogy pont Alan Silvestrit említetted. Legutóbb A bosszúállók szörnyen fantáziátlan zenéje alatt jegyeztem meg magamnak, hogy ez az ember Hollywood Salierije, és a nemrég egy kritika megírása miatt újranézett Vissza a jövőbe! alatt is feltűnt, hogy az elvárhatónál egy dekával sem nyújt többet. Mit gondolsz erről, mai szemmel is időtállónak látod a munkásságát?

- Nem túl szerencsés kérdés ez, mégis csak egy elismert művészről beszélünk, akitől minden bizonnyal nekem és neked is lenne mit tanulni. Ízlésről vitatkozni felesleges, inkább maradjunk annyiban, hogy a zeneszerzővé válásomban fontos szerepet játszott. Még annyit hozzáfűznék, hogy a rendezői és produceri döntések markáns nyomot hagynak a filmzenén is, amely ráadásul alkalmazott zene létére nem mindig szükséges, hogy önállóan is megállja a helyét. Ha a néző jobban beleéli magát a filmbe miatta, a megfelelő pillanatokban a megfelelő érzelmek átélésében segít, az már jó filmzene.

- A te albumaid legtöbbször mégis önálló egységet alkotnak, az elvileg hozzájuk tartozó képsorok nélkül is élvezetes hallgatni őket. Mi lehet ennek az oka? A nagyobb művészi szabadság teszi?

- Köszönöm a bókot, de ne felejtsük el, hogy ez is szubjektív. Persze igyekszem ezt elérni, a számsorrendet is hónapokig variálom, hogy a lehető legnagyobb élménnyé tegyem a soundtrack-albumaim hallgatását. Egyértelmű okokat azonban nem tudnék felsorolni. Minden projekt más megközelítést igényel, a The Walking Deadben például eléggé a háttérbe húzódik a zene, viszont a hangeffektek (köztük a kihalt világra jellemző, néhol kísérteties csönd) nagyobb szerepet kapnak. A BSG-vel szerencsém volt, hiszen nem csak rengeteg zenei irányzatot kipróbálhattam, de az utolsó évadban a zeném már közvetlen interakcióban állt a karakterekkel és a rajongókkal. A 4x17 esetében például már a forgatókönyírási szakaszba is bevontak, és a rész rendezője az ebben a részben felbukkanó bárzongorista szerepéért elhívott egy meghallgatásra is (végül nem kaptam meg a szerepet). A művészi szabadság mértéke nem csak filmről filmre, de részről részre is változik. A BSG esetében is kaptam olyan konkrét instrukciókat, hogy a Battlestar Sonaticát Beethoven Holdfény-szonátájának mintájára írjam meg, de a harmadik évad végi All Along the Watchtower-feldolgozással kapcsolatban Ron [Ronald D. Moore, az újragondolt Battlestar Galactica készítője] csak annyit mondott, hogy legyen olyan jó Battlestar-os. Ehhez képest olyan műfajokból merítve írtam meg, amelyek korábban nem nagyon bukkantak fel a sorozatban, de szerencsére imádták az első demo-verziót, gyakorlatilag azt hallhatod most is, csak kicsit csiszolgattuk még a felvételt.

- A BSG-hez komponált számaid közül néhányat nemzetközi koncertturnén is előadtál, Németországban pedig balett is készült ez alapján. Mennyire volt sikeres, és tervezel-e folytatást?

- Nagyszerű érzés volt többezer rajongó előtt játszani, sokkal inkább volt rock-koncert jellege, mint klasszikus zenei. Mindenképpen szeretnék néha élőben is a közönség elé állni, de mostanában eléggé el vagyok havazva, így nem tudom, mikor lesz rá újra időm.

- Köszönöm a válaszokat, sok sikert a továbbiakban!

Címkék

soundtrack jatek interview battlestar galactica ryan gosling toborzas iroparbaj

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr34774384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2012.09.13. 13:08:48

Ricsire szavazok, mint eddig mindig és már meggyőződésem, hogy ő fog nyerni.

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2012.09.13. 13:10:16

Ricsire szavazok mint eddig mindig és már abban is biztos vagyok, hogy ő fog nyerni. :-)

-creeper- 2012.09.13. 14:02:29

A legkevésbé sem bánom, hogy Gergő interjúalanya nem mond nekem semmit, bár - ahogy a másik három versenyző is tette - jópofa helyzeteket teremt, ahogy egy közismert alkotó vagy színész kel életre általatok. Ennél a szakasznál az ember már vigyáz, mit mond, de Gergő feladatmegoldása számomra most nagyon száraz és egysíkú lett, de azt is bevallom, csak azért olvastam végig, mert úgy illik leadni a szavazatot. Mielőtt teljesen ünneprontó lennék, gyorsan hozzáteszem, Kofi az egyik kedvencem a mezőnyből, és remélem, ha mégis úgy alakul, egy esetleges vigaszágról lesz esélye itt maradni. Persze addig is drukkolok, hogy szombat délig minél több olvasó és szavazó járjon erre.
Richárdra szavazok, mert nagyszerűen keltette életre Goslingot. A Ricsihez kötött bővített mondatokat ezúttal kétségkívül elhiszem, a stílusa remek, a tartalma hiteles és informatív, szép munka!
A kérdések és válaszok mindkettőtöknél összefolynak, úgyhogy hasonló témában ezután a tagolásra érdemes odafigyelni.

Bojcsi 2012.09.13. 15:10:04

Talán ez az első eset, hogy Fata Richard írása most nem tetszik. :(

Kofrán Gergelyre szavazok.

SoZi · https://www.facebook.com/SosGraphicDepartment 2012.09.13. 16:04:27

Nálam Kofrán Gergely

A másikat menet közben meguntam sajnos.

IjjasTamas 2012.09.13. 18:08:27

Ez a páros kevésbé veszi játékosra a figurát, gyakorlatilag egyáltalán nem tetszik, hogy felkutatható információkra építenek. Kofrán Gergely legalább egy erős (számomra nem ismert) filmes háttérmunkásra épít, akiről nem olvashatok minden nap filmes blogokon, és nem az általam nagyjából ismert híreket dolgozza egyben (jó, Goslingra eléggé szoktam figyelni, de azért kár volt kihagyni azt a ziccert, hogyan került például egy utcai konfliktus feloszlatójává, és mit érzett, amikor nem színészként látta magát egy netes videón). A tények miatt Richárd nekem unalmasabb, de Gergő sem brillírozott most. A képzelet hiányáért mindkettőjüknek irgum-burgum (ilyet Návai Anikó is tud, én örültem volna, ha legalább az ő nevében odafotósopoltátok volna magatokat imádottaitok mellé)... A pont legyen Gergőé, mert neki kell adnom, ha következetes vagyok.

skaven 2012.09.13. 18:58:45

Nekem itt mindket iras jobban tetszett, mint a masik parose. :) Szivem szerint ezt a ket embert juttatnam tovabb, de hat ez van.

Kofran Gergely. Jobban tetszik a temavalasztas, a hang/zene reszrol kevesebb cikk szokott szuletni, pedig ugyanolyan fontos resze a filmeknek, mint barmi mas. Szoval a temavalasztas nyert nalam mar megint.

iPadme 2012.09.13. 22:29:40

A szavazatom Fata Richardé, igaz mindkét írás igen jól sikerült

verzsó 2012.09.14. 07:07:42

Kofrán Gergelyre szavazok.

Tóth Nándor Tamás 2012.09.14. 12:37:16

Kofrán Gergely +1
Nekem Ryan Gosling nem tetszett annyira, olyan pályamunka-szagú lett, kissé erőltetett néhol. Kofrán Gergely stílusa viszont nagyon bejön, nem tudtam ki ez a figura, de a bemutató felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul végre nem egy hollywoodi celebről, hanem a filmipar kevéssé ismert szegmenséről olvashattam. Ha lehetne, plusz 2-t adnék :)

Sütemény1975 2012.09.14. 17:42:20

Gergoe a szavazat. Termeszetesen a temavalasztas miatt :)
Itt meg vannak igazi interjuk
filmzene.net

_aTom_ 2012.09.14. 18:05:21

Kofrán Gergely

Magát a zeneszerzőt egyáltalán nem ismertem, de a képzeletbeli interjú után azzal szembesültem, hogy minden fontosabb infót tudok róla, amit csak tudni érdemes. (Vagy tévednék?)
Nagyon tetszett a Ryan Gosling interjú is, különösen mivel nagyon bírom ezt a színészt, de a szavazatom most mégis Kofrán Gergelyé.

Cseh Dániel · http://aeonflux.blog.hu/ 2012.09.15. 12:25:07

Fata Richárd

Pazar interjú, Gosling (ahogy sokaknak, úgy nekem is) személyes kedvencem, a sorok közt pedig számtalan konkrétumot, érdekességet sikerült eldugni, és még a színész (valószínűsíthető) stílusa is átjött. Gergely írásával nem az az egyedüli problémám, hogy egy aránylag szűk réteget tesz érdekeltté, aminek nem vagyok tagja, az interjú ezzel együtt is olyan száraz, mint a legjobb martini.

+3

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.09.15. 18:35:38

Nehéz ügy. Gergely "interjúja" valóban szárazabb, ugyanakkor tobzódik az információban, ami viszont Richárd írásáról nem feltétlenül mondható el (ott az első bekezdés a nagy általánosságokról járatja a ködgépet), ellenben az ő munkája olvasmányosabb. Szóval nehéz ügy, de a szívem most Gergely felé húz, hisz szinte látom a szöveget pettyező izzadságcseppeket, melyek a bele ölt munkának szólnak.

Kofrán Gergely +3

Németh Barna 2012.09.15. 19:47:59

Szeretem a sztorizgatós interjúkat, de azt még jobban szeretem, ha némi információt is kapok az interjú alanyáról/alanyától. Vagy ha nem is információt, akkor minél több pluszt. Úgyhogy...

Kofrán Gergely +3

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2012.09.15. 20:02:23

Richárd kifogástalan interjút csinált - az Exit magazinnál a tíz ujjukat megnyalnák utána. Viszont itt nem volt semmi megkötés, szabad volt a kéz és a képzelőerő, szóval ehhez képes nagyon hétköznapi az egész, bármennyire is láttatja szimpatikusnak az alanyt - ráadásul Goslingról mindenki tudja, hogy szimpatikus fickó. :)

Gergely választottját nem ismertem, de remekül vezeti végig kérdésein keresztül az illető pályafutását, és még legutóbbi feladatát is sikerült beleszőnie, majdhogynem megvitatni annak tárgyát Bear McCrearyvel. Ez a húzás tetszett. A kérdések ugyan itt is megszokottak, de egy picivel "összerakottabb" nekem az egész.

Gergelyre szavazok.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása