Lombos Péter: - Tisztelettel és rajongással telve köszönöm a lehetőséget, hogy időt szakított erre a virtuális interjúra, Mr. Freeman! Szerepvállalásaiból tudjuk, hogy jómaga is híve ezeknek az ironikus megnyilvánulásoknak, bár azért azon talán Ön is meglepődött, hogy élő emberként közel 900 ezres rajongótábora van a legnagyobb közösségi portálon az idén augusztus 27-én bekövetkezett halála okán.

Morgan Freeman: - Engem ér a megtiszteltetés, hogy akár csak ily módon is segíthetem egy lelkes rajongó pályázati szereplését, elvégre tudom, milyen hátszél nélkül mind feljebb kerülni a szakmában. Az igazat megvallva azóta nem döbbenek meg semmin, hogy a 2003-as A minde6ó óta úgy hisznek bennem, mint az Úrban. Annyira azért még sincs jó hangom, hogy Mózes miattam keressen kőtáblákat a sivatagban! Bár tény, sokkal könnyebb a fárasztó díszletpróbák helyett csak ülni egy stúdióban és légkondicionált környezetben felolvasni mások munkáját.

LP: - Élet-és pályafutása egybefonódott az afro-amerikai szabadságmozgalmak térhódításával, már 1981-ben Malcolm X-ként figyelhettük a vásznon egy tv-filmben, a Death of a Prophet című alkotásban. Tudatosan vállalt ilyen szerepeket, melyek nem csak társadalmi, de vallási nézeteknek is hangot adhat – elvégre az iszlám és a keresztény vallás mostanság nem épp a csendes együttélésről híres.

MF: - Nézze Péter! Színészként, mikor elvállalok egy szerepet, sokkal jobban foglalkoztat az ember, akit megformálok, semmit a nézetek, amelyek mozgatták. Alapvetően ellenzem azt is, hogy külön tanítsák a fekete történelmet az Egyesült Államok iskoláiban, elvégre fehér testvéreinkhez hasonlóan mi is betolakodók vagyunk az indián területeken. Ha már annyira meg akarjuk különböztetni, a kontinensen van indián és amerikai történelem, ez utóbbinak szerves része az afro-amerikai történelem.

LP: - Kora ellenére mostanság megint Ön szerepel a bulvárlapokban, a szerencsés kimenetelű autóbalesete után a magánélete is a címlapokra került, miután elterjedt a pletyka, hogy feleségül vette 27 éves mostoha-unokáját, E’Dena Hines-t.

MF: - Fiam, akkora Isten még én se vagyok, hogy egy ilyen korú lányt boldoggá tehessek az ágyban, elhiheted! Saját véremként szeretem E’Dena-t, de egész egyszerűen abszurd, amit ma már a bulvársajtó kitalál. Még szerencse, hogy nem boronáltak össze Angelina-val a Wanted forgatása során! Sőt, alig várom, mikor olyan legendákkal akarnak majd egy ágyban lencsevégre kapni, mint Clint (Eastwood), elvégre évtizedes barátság a miénk! Legyen elég annyi, magam is jókat nevetek ezeken a pletykákon, melyek nem rázzák meg a családomat, ők is csak megmosolyogják a bulvársajtó leleményességét.

LP: - Régóta már nem Ön áll az érdeklődés középpontjában, már nem az Ön neve vezeti fel a stáblistát, de sokszor a jelenléte elég egy film megítéléséhez. Nem gondolja, hogy csak a színészek által megítélni egy filmválasztást akár visszafelé is elsülhet?

MF: - A mozi hőskora óta így van ez, kár is tagadni. Én is előszeretettel mentem olyan filmekre, amiket a már ismerős arcok készítettek. Esély sem nagyon volt mást választani, hiszen ezeket a színészeket erőltette a stúdió, ha már fizettek a teljesítményért. Ma már annyiban nehezebb a fiatalok dolga, hogy a tömegtermelés révén ugyan válogathatnak az alkotások között, de pont a mennyiség miatt el is sikkadhatnak az igazi értékek felett. Mondom ezt úgy, hogy én is évi 2-3, akár 4 filmben is szerepet vállalok! (kacag)

LP: - Karrierje során volt olyan szerepválasztás, amit netán évek múltával, de már megbánt? Olyan alakítás, amire kevésbé büszke, amit nem tenne ki büszkén a saját listájára?

MF: - Fiam, én csak azt bánom, hogy az új Alex Cross-sztorira, A pók hálójában című filmem előzményére nem engem kértek fel! Milyen jól mutattunk volna, ahogy én a szottyadt fekete seggel rohangálva próbálom lecsapni a szálkás és életerős Matthew Fox-ot! Amilyen meglepve állna a jelenet során, lehet, még sikerült is volna! Viccet félretéve nincs miért sajnálkoznom, szerencsémre rengeteg csodálatos emberrel dolgozhattam együtt, ami annak ellenére is igaz, hogy nem mindig volt sikeres a közös munka. Nem tudsz évtizedekig a közönség kedvében járni. Nézd meg Tom Cruise-t! Évekig csak röhögtek rajta, aztán jött a Mission: Impossible 4 és megint ő a nemzetközi sztár! Jut eszembe, egy valamit mégis bánok. Hogy nem vagyok egy akciósztár alkat. Lett volna pár segg, amit szívesen szétrúgtam volna a vásznon!

LP: - Mr. Freeman, nagyon köszönöm az olvasók nevében is, hogy megtisztelt minket ezzel a villáminterjúval! Mielőtt elbúcsúznánk, mondana néhány szót a magyar rajongóinak?

MF: - Első körben megköszönöm mindenkinek, aki eme fantázia-interjú során nyomon követte beszélgetésünket. Másodsorban kérlek titeket, még nagyon sokáig járjatok moziba, vegyetek dvd-t, hogy minél tovább foglalkoztasson engem a stúdió! Harmadrészt pedig nagyszerű filmélményeket kívánok mindannyiótoknak, elvégre mi azért forgatjuk, ti pedig azért nézitek a filmeket, hogy maradandó értékkel lehessen gazdagabb az emberiség!

- Mr. Lovecraft! Mr. Lovecraft! Kedves Mr. Lovecraft, hall engem?

(Recsegés. Majd egy mély sóhaj.)

- Ki… ki az a Lovecraft?

- Ön az, uram. Illetve az volt földi életében. Illetve… emlékszik? Ön írta a Cthulhu hívását, meg az Árnyék Innsmouth fölöttet. Meg a Herbert West, az újjáélesztőt. Meg a többit, tudja.

(Recsegés.)

- Mi ez? És mit akar tőlem?

- Kérem, engedje meg, hogy rajongói, de különösképpen is a blog lelkes olvasói nevében üdvözöljem. Azazhogy, bocsánat, az újságolvasók nevében. Egyúttal hadd tegyem hozzá: nagy örömömre szolgál, hogy végre a technika és a tudomány e csodája segítségével képesek vagyunk kapcsolatot létesíteni Önnel. És nemcsak Önnel, hanem bármely tudatos élőlénnyel, az Univerzum bármely szegletéből. Illetve legalábbis erre tervezték ezt a különleges és újfajta adó-vevő berendezést. Sajnos egyelőre pusztán hangjeleket tudunk kibocsátani és fogadni vele, ám reményeink szerint később… node ennyi talán elég is most. Addig is, amíg esetleg majd jelenlegi testi valóját is láthatjuk egyszer, hadd kérdezzem meg: hogy van?

- Nincs testem. Nem, nincs testem.

- Értem.  Nos, akkor mesélne nekünk, hol van most? És milyen állapotban? Ön, aki írásaiban oly sokszor feszegette az e földi életen kívüli és túli lét lehetőségeit… nos, nem tölti el örömmel, hogy, mint láthatja, az Ön által megjósolt, a világok közti kapcsolatfelvételre alkalmas készülék terve immár megvalósult?

- Miről beszél?

- Hát, tudja, amit a Suttogó a sötétben című novellájában megálmodott. Illetve, hát ez nem egészen ugyanaz, de az elv…

- Tudja meg, hogy tévedtem. A tudat (vagy lélek, vagy szellem, nevezze, ahogy akarja) utazásához nincs szükség a testre, sem különleges berendezésekre.

- És mit látott földön kívüli utazása során? Kérem, ossza meg velünk. Olvasói tudni szeretnék, valóban olyan-e az emberen túli világ, amilyennek itteni életében lefestette.

- Azt elmondani kevés az emberi szó, felfogni az emberi elme. Elégedjenek meg annyival, hogy megsejtettem ugyan az ismeretlen űr megnevezhetetlen, csodálatos és borzalmas, teljességgel kifürkészhetetlen szakadékait, az anyag és energia világmindenségein túli entitások hatalmas és távoli vidékeit - de amit leírtam, az csak a szegényes földi képzelőerő műve.

- Akkor csak annyit mondjon: valóban van élet a Plútón? Tudja, az a Neptunuszon túli bolygó, amelynek létezését az Ön életében még csak feltételezni lehetett, de Ön örömmel nevezte el Yuggothnak. Valóban, mint ahogy írta, félhomályban tenyésző gombák lepik el fagyott felszínét?

- Miért gondolják, hogy minden úgy van, amint írtam? Életemben materialista voltam, szkeptikus, cinikus és pogány. Azok a történetek pedig csak szórakoztató ponyva. Bárki, aki valódi írónak néz engem, pusztán fecsérli a megbecsülését.

- Ha már a novelláit említi… bár hadd jegyezzem meg azonnal, hogy szerintünk Ön a szépirodalomban éppoly hatalmasat alkotott, mint Poe. Ma társaság viseli az Ön nevét, uram, és külön folyóirat gondoskodik róla, hogy művei részesüljenek abban a halhatatlanságban, amelyet joggal érdemelnek. Egyszóval, szeretnénk tudni: melyiket írását tartja a legkedvesebbnek?

- Társaság? Folyóirat? Hm. Véleményem szerint legjobban sikerült elbeszélésem a Szín az űrből. Másodikként az Erich Zann muzsikája következik – de inkább negatívan, semmint pozitívan értékelem. Mindössze azért teszem a második helyre, mert nem olyan rossz, mint a többi. Inkább a miatt kedvelem, ami nincs meg benne, semmint azért, ami megvan. A Cthulhu hívása, amivel kezdte – a Cthulhu inkább közepes. Nem olyan rossz, mint a legfélresikerültebbek, ám teli silány és ügyetlen megoldásokkal.

- Különös, hogy ezt mondja. A munkái közül a legtöbbször éppen a Cthulhu hívását filmesítették meg. Sajnos, ezek közül a filmek közül sok nevetséges és értéktelen trash horror, de szerencsére a Lovecraft Társaság egy kiváló fekete-fehér némafilmet is leforgatott, amely teljesen hű az Ön novellájához.  Nagyon reménykedünk még Guillermo del Toro készülő filmjében, amely Az őrület hegyeiben című kisregényét veszi alapul. Sajnos, éppen erről a tervről keveset hallani mostanában.

- Ehhez nincs mit hozzátennem.

- Értem. Hát, köszönöm az interjút, Mr. Lovecraft. A legközelebbi alkalomig is… viszonthallásra!

(Recsegés.)