Elérkeztünk az Első Nagy Írópárbaj első fordulójának második köréhez (az első kör eredményeit itt találjátok), melyben továbbra is a korábban már kisorsolt 8 páros méri össze tudását, ezúttal új feladatkörben.

A feladat: Írj 2-3 bekezdéses hírt bármilyen, a blogunkat érintő témakörben!

Versenyzőinktől azt kértük, hogy a lehető legaktuálisabb, ugyanakkor különleges témákból válogassanak, úgyhogy már csak ezért is érdemes elolvasni az alábbi sorokat, és természetesen névbemondással jelölni, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket. Figyelem! Csak a poszt megjelenését követő 24 órában tudunk szavazatot elfogadni.

Elérkeztünk az Első Nagy Írópárbaj első fordulójának második köréhez (az első kör eredményeit itt találjátok), melyben továbbra is a korábban már kisorsolt 8 páros méri össze tudását, ezúttal új feladatkörben.

A feladat: Írj 2-3 bekezdéses hírt bármilyen, a blogunkat érintő témakörben!

Versenyzőinktől azt kértük, hogy a lehető legaktuálisabb, ugyanakkor különleges témákból válogassanak, úgyhogy már csak ezért is érdemes elolvasni az alábbi sorokat, és természetesen névbemondással jelölni, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket. Figyelem! Csak a poszt megjelenését követő 24 órában tudunk szavazatot elfogadni.

Fata Richárd: Hallgatnivaló: Karen O - Strange Love

Tim Burton egészestés Frankenweenie-je nálunk csak január 3-án kerül mozikba (Ebcsont beforr alcímmel), de ősztől már lehet hangolódni az amerikai premierhez igazítva (és persze Danny Elfman elmaradhatatlan szkórjával párhuzamosan) megjelenő filmzenelemezzel, amelyről néhány napja már meghallgatható, egy negédes, nyomokban kutyavonyítást tartalmazó kis dalocska a Yeah Yeah Yeahs frontcsajától (amely egyébként a film végefőcíme alatt csendül majd fel). Karen O-nak eddig sem kellett a szomszédba mennie különböző filmes kötődésekért – legutóbb például David Fincher-nek és Trent Reznor-nak segített csodát tenni, de komplett filmzenét is írt már (a fent linkelt új dalhoz hasonló hangulatban) ex-pasija, Spike Jonze legutóbbi nagyjátékfilmjéhez, az Ahol a vadak várnak-hoz, és David Lynch tavalyi lemezén is ő volt a sztárvendég.

A soundtrack-album nemrég közreadott, egész szimpatikus dallistájára is érdemes vetni egy pillantást: néhány veterán freak (Robert Smith, The Flaming Lips) és egy sor feltörekvő és/vagy aktuális, indie-kompatibilis előadó mellett a film egyik szinkronhangja, Winona Ryder is dalol egyet ráadásként.

Nagy László:  Kalap újra szabva, Whisky újratöltve. Indul az új Dallas!

Kockázatos döntés az RTL számára megvásárolni az újkori  Dallas sorozatot. A sorozat utolsó részét Magyarországon 1997-ben adta az MTV, és bár valószínűleg felnőtt egy generáció akinek a South Fork Ranch semmit nem mondd, de feltehetően a felnőtt lakosság számottevő részében él valamiféle kitörölhetetlen nosztalgia a Ewing-klán iránt és valószínűleg tele van a hócipője a mindenféle kábelcsatornákon felbukkanó ismétlésekkel. A kezdeti nagy nézettség tehát minden bizonnyal adott lesz, de nagy kérdés, hogy a lendület kitart-e 10 részen keresztül, így tizensok évvel később, amikor a klasszikus szappanoperás vonalvezetésű sorozatokkal már csak a délutáni halálsávban találkozhatnak a nézők - már ha nincs éppen jobb dolguk, mint tévét nézni.

Természetesen visszatérnek a régi arcok. A egy főre jutó kalapok és nők királya Jockey Ewing, testvére Bobby, aki már szinte annyira rendes volt, hogy nem lepődtem volna meg ha felajánlja az egész vagyonát karitatív célokra, és visszatér Samantha is, aki úgy volt alkoholista, hogy gyakorlatilag szinte az összes szereplő folyamatosan ivott.

Az új sorozat történetének középpontjában Jockey és Bobby időközben felcseperedett fiai, John Ross és Christopher állnak, na meg az elmúlt 20 évben felgyülemlett családi titkok töménytelen mennyisége. Szóval visszatér az olajfúrás, a Stetson-kalap, és a konstans szemétkedés a rokonokkal.