Egy filmnek indult (nyitott véggel), aztán kettő lett belőle (nyitott véggel), végül trilógiává duzzadt, innentől viszont nincs tovább: júliusban lezárult Christopher Nolan Batman sagája, a 2000-es évek egyik legnagyobb mozis eseménye. A TDKR-ről írtunk kritikát, nem is egyet, az alábbiakban pedig megpróbálok benézni Batman köpenye mögé - szigorúan spoilerek által kísérve.

Egy filmnek indult (nyitott véggel), aztán kettő lett belőle (nyitott véggel), végül trilógiává duzzadt, innentől viszont nincs tovább: júliusban lezárult Christopher Nolan Batman sagája, a 2000-es évek egyik legnagyobb mozis eseménye. A TDKR-ről írtunk kritikát, nem is egyet, az alábbiakban pedig megpróbálok benézni Batman köpenye mögé - szigorúan spoilerek által kísérve.

Először is egy disclaimer: ahhoz, hogy az ember véleményt alkothasson egy filmről, nem kell sem nagyítóval, sem jegyzetfüzettel moziba mennie, s még véletlenül se kell többször megnéznie. Ugyan ha tehetem, a filmeket olyan formában fogyasztom, ahogy azt alkotója megálmodta - eredeti képarányban, a lehető legkorszerűbb körülmények között, és azzal a hanggal, amely a színészek sajátja. Sajtóvetítések esetében az ember viszont nem válogathat, de hülye lennék, ha nem tudnám, mi a különbség a magyar és az eredeti változat között, és mikor a véleményemet megírom, ezt szemmel tartom.

No, ennyit erről: mielőtt ennek a kibeszélőnek nekiestem, feltétlenül látni akartam eredeti nyelven a filmet - annak ellenére, hogy azok a tényezők, melyek első megtekintés során bosszantottak vagy zavartak, nem a szövegkönyv interpretálásához kapcsolódnak, és ez második megnézés után sincs másképp. Ugyanakkor a filmet is jobban élveztem (mondjuk, 6.5 csillagról felvándorolt 7-re, kb. ennyire), ami egyáltalán nem meglepő, lévén fel voltam készülve azokra az anomáliákra, melyek első találkozásunkkor kizökkentettek, így már nem éreztem olyan zavarónak őket.

Az egyszerűség kedvéért szétszedtem PRO és KONTRA kasztba a meglátásaimat, és még pontokba is szedtem őket: mindent az olvasó kedvéért. Még egy dolog: jó lenne, ha az alábbi sorokat nem vennétek személyes sértésként, csupán egyéni véleményként (jelzem: nem vagyok vaskalapos, ha jól érvelsz, meggyőzhető vagyok), és nem szeretném, ha "pláne a Prometheus" dolgokkal jönnétek, mert jó eséllyel ezeket a kommenteket törölni fogom.

Nos, innentől kezdve iszonyatosan spoileres lesz minden, úgyhogy ha még nem láttad a filmet, mégis tovább olvasol, az a te bajod.

PRO, avagy felemelkedés:

• Nem szeretném ismételni magam, de nem győzöm hangsúlyozni, milyen jól indul a film. Mielőtt Scorsese megelőzte volna, Nolan Howard Hughesról akart filmet forgatni, és ugyan ez meghiúsult, a 8 évre elbujdosott Bruce Wayne-ben nem lehet nem a paranoiájába süllyedt Hughesra ismerni (még az is megemlítésre kerül, hogy biztosan urnákba pisil), de ez csak egy dolog: alaposan, nagyvonalúan és főleg nagyívűen építkezik a történet; sokat ígérő a stuff.
• Megjelenik Selina Kyle, azaz Anne Hathaway, és akinek eddig bármi kétsége lett volna afelől, hogy a vászonra született, meg hogy túl magas, túl proli, túl akármi Macskanőnek, az szerintem egy pillanat alatt szertefoszlik; kár, hogy a film középső harmadára margóra helyezik szegényt, és igen, én is akarok egy spinoffot.
• A film a bonyodalmak kezdete után is megőrzi lendületességét; ha nem akciójelenetekről van szó, akkor Nolan továbbra is hibátlan direktor - fantasztikus csapattal dolgozik, és ez minden képkockán meglátszik, szóval vegyétek úgy, hogy most egyenként megdicsértem a fényképezést, a vágást, a zenét, stb-stb.
• Igazából a film kitűnően beleillik az első két rész által megformált világba - az első rész definiálta, a második újradefiniálta, a záró rész pedig kanonizálta hősét, ráadásul a középső darabbal szemben ez a rész ismét Batmanről szól, az ő agóniájáról, az ő felemelkedéséről - az eredeti címet is csak egy hajszál választja el a zsenialitástól, mert ha úgy hangzana, hogy "The Dark Knight: Rise", akkor egyszerre utal a lázadásra - Bane vonalára - és a rehabilitációra - Batman megtisztulására.
• Imádtam Batman új kütyüit: a Dumbledore fénylopójának továbbfejlesztett változatát, a fénypuskát (meg azt, ahogy egyszeri használat után meg kellett szabadulnia tőle), és persze a The Batot: a méreteit, a hangját, meg ahogy a Blade Runner előtt tisztelegtek vele.
• A befejezés jó: nem zseniális, hanem csak jó. Nem lehet zseniális, hisz mindhármat kitaláltam. :) Mivel a drágalátos freeblog keresője nem működik, így nem találtam meg azt a kommentemet, amiben azt írtam, hogy "Joseph Gordon Levitt lesz Robin vagy ő veszi át Batman helyét" (mindkettő bejött), sem azt, amiben úgy tippeltem, hogy Marion Cottilard lesz Ra's Al Ghul lánya, Talia. Mondjuk, ezekre tényleg nem olyan nehéz rájönni, hisz ha szemlátomást jelentéktelen szerepekre Oscar-díjas és/vagy feltörekvő színészeket jelölnek ki, és az általuk játszott karakterekről szinte semmit nem mondanak, akkor nehéz nem gyanítani, hogy itt többről lesz szó. No, de eme kiszámítható fordulatokkal együtt is rendben van a befejezés (habár messze nem tökéletes - de erről majd később), egészen pontosan az, hogy sem Bruce Wayne, sem Batman nem hal meg, ugyanis ez a figura egyszerűen nem ezt érdemli, hanem azt, hogy végre hátrahagyhassa terhét (mert a Nolan-univerzumban szuperhősnek lenni nem cool dolog), és normális életet élhessen. Nem, szerintem nem a stúdió akarta azt, hogy legyen lehetőség a folytatásra (a folytatástól teljesen független, hogy Wayne meghalt-e vagy sem, hisz ott van Batmannek Joseph Gordon-Levitt), hanem a karakter.

KONTRA, avagy zuhanás:

• Kezdeném az apróságokkal, azaz az olyan dolgokkal, melyek felett könnyen el lehet siklani, és általában javallott is, hisz a legtöbb filmben felfedezhető hasonló dolgok, szóval nem igazán kötözködés, csupán észrevétel, hogy míg az első részben Gotham Chicagóra emlékeztetett, mégis volt saját arca (köszönhetően a cselekményben központi szerepet játszó magasvasútnak vagy a film kulminációjában kiemelt szerepet játszó szigetnek), addig a folytatás Gothamje már jellegtelenebb volt, a befejezésé pedig egy az egyben New York - olyannyira, hogy két marokkal lehet gyűjteni a városképeken feltűnő világhíres nevezetességeket a Wall Street-i Stock Exchange épületétől kezdve a Chrysler Buildingen át az Empire State Buildingig. Tudom, apróság, szóval a gothami repülőtéren feltűnő EasyJet repülőgépet már meg se említem. :)
• További apróságok:
  • Egy hulla, legyen bármilyen szar állapotban, egy kis vérátömlesztés hatására nem változik át mássá, ugyanis lesznek fogai, esetleg ujjlenyomatai, de még ha ezeket el is távolították, egy szimpla DNS-minta máris érdekes végeredményt hozna ki.
  • Hová tűnt az a négy ember, aki segített kiszabadítani Bane-t és Pavel dokit a repülős nyitányból - kb. 10 másodperc alatt visszamásztak a másik gépbe? Ügyes!
  • Honnan tudja Bane, hogy Fox hol tartja Batman kütyüjeit? Miranda Tate-től nehezen, hisz maga Lucious mondja, hogy az "Applied Sciences" részlegről még az igazgatótanácsnak sincs tudomása, hisz ügyel arra, hogy hiányozzon a könyvelésből.
  • Bane-nek és seregének öt hónap alatt sem sikerült megtalálnia a The Batet (melyet egyetlen szedett-vetett álcaháló takarja, méghozzá egy kiszabott torányház tetején), pedig az ember azt gondolná, a Tumbler-kollekció mellett ezt is tudná használni valamire.
  • Hová tűntek a rendőrök fegyverei? Történt az, hogy bezavartak 3.000 gothami rendőrt a csatornákba (és odakinn maradt vagy két tucat, ami önmagában is hülyeség), méghozzá állig felfegyverezve, aztán szépen bezárták őket oda. Oké, kaptak segélycsomagot, aminek lehetett az is a feltétele, hogy a leengedett kosarakba rakják bele szépen a fegyvereiket (ez a felvétel mondjuk 4 másodpercnyi játékidőt vett volna igénybe, Mr. Nolan), de vajh megszámolta volna ezt bárki is? Szóval mikor megtörténik a filmvégi roham, a rendőröknél maximum gumibotok vannak (ezeket nem kellett beszolgáltatniuk?), másrészt egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik öt hónapig fénytől, komforttól elzártan tengődtek a föld alatt, de hát ahogy JGL mondja: a rendőr az rendőr marad. Hát ja.
  • Mint ahogy a kritikámban is említettem, Batman vagy Supermant meghazudtoló érzékszervekkel bír vagy az egész várost figyelemmel kísérő kémműhold-hálózattal, ugyanis nem egy alkalommal ott és akkor tűnik fel, amikor a legnagyobb szükség van rá (csak néhány példa: 1. mikor Selina Kyle szorult helyzetbe kerül a tetőn, 2. mikor Gordon felügyelő szorult helyzetbe kerül a jégen, 3. mikor Blake szorult helyzetbe kerül a rendőrök kiszabadítása során - ez utóbbi kettő ráadásul mintha párhuzamosan történne).
  • Ez még hagyján, de szemlátomást teleportálni is tud, ugyanis a világ másik végében (Indiában) lévő börtönből pikk-pakk Gothambe keveredik, mindezt úgy, hogy senki se tudja, hol volt, s nincs már se pénze, se felszerelése, de még egy Alfredje se, hogy összeszedje, és valahogy átcsempéssze az egész várost körbevevő katonai kordonon. Igen, tudom, el lehet annyival is intézni, hogy "de hát ő Batman!".
  • És ha már Batman, akkor Gotham utolsó 18 órájában még arra is van ideje, hogy csináljon egy hídpillérnyi, meggyújtásra kiteljesedő street artot a hatásvadászat kedvéért.
  • Próbáltam komoly képet vágni a "félned kell ahhoz, hogy át tudd ugorni a szakadékot" dologhoz, amely azelőtt csak egy kislánynak sikerült, de az istennek se ment - már csak azért se, mert a sikeres ugráskos Bale még csak annyit se tett, hogy egy-két lépést hátrálva nekifutásból próbálkozzon. Tudjátok, mi ugrott be? Edward Norton a Sunrise Kingdomból. Továbbá ki mondta azt Wayne fizetett őreinek, hogy az életben tartás mellett gyógyítsák is meg? Nem féltek Bane haragjától? Az egyiket még meg is vakította.
• De ezek tényleg csak apróságok. Akadt néhány dolog, ami ennél sokkal jobban zavart. Wayne 8 éven át siratja Rachel Dawest, de olyan szinten, hogy ki sem mozdul kuckójából: aztán megjelenik ez a Miranda Tate nevezetű csaj, aki kétségkívül jó bőr, ráadásul egy nagy zuhé közepén is képes meglepni, ami a romantikus filmekben mindig bejön, és ennek hatására Wayne azonnal a szájában találja magát, utána meg még tüzet is raknak, mi több, még a film McGuffinját (a neutron bombává átalakítható szupergazdaságos energiaforrást) is rábízza, csak azért, hogy megmutassa, hogy megbízik benne. A forgatókönyv így játssza át ügyesen a rosszak tulajdonába a kütyüt annak összes trükkjével (hogy kell elárasztani, meg minden) együtt.
• Szintén az időközben Talia Al Ghullá átvedlett Tate-tel kapcsolatos forgatókönyvi trükk a film vége, egészen pontosan a hölgy kamion általi exitálása. A helyzet a következő: kiderül, hogy Gordonék valahogy blokkolják a robbanószerkezet aktiváló kapcsoló útját, és ahelyett, hogy gyorsan megnéznék, mi az (a robbanószerkezetet szállító kamion és a kapcsoló egyaránt a rosszak birtokában van), inkább kísérgetik ide-oda, mi több, a csaj menetközben áthuppan a kamionba - hogy ezt miért teszi, arra szerintem a "női logika" nem lehet válasz. És tudom, hogy Batman nem öl embert, de valamelyik zsaru igazán kiiktathatta volna korábban a kamionsofőrt, és akkor nem kellett volna ilyen körülményesen "kelet felé terelgetni" azt, ahol elvileg majd Lucius hatástalanítja. Ezek a mulatságos húzások alapból kinyírták számomra a záró akciójelenet feszültségét, és ehhez csak hab volt a tortán, hogy ugyanaz a Tumbler kétszer is dobott egy hátast - szerencsére két különböző kameraállásból.
• Bane öt hónapig szarakszik Gothamben, pedig mindenképp fel akarja robbantani azt a szaros bombát. Mit akar ezzel az öt hónappal bizonyítani? Egy csodálatos montázs formájában látható, hogy néhány nap leforgása alatt a saját képére rendezi át a várost, újraosztja a javakat, meg minden. Ez az a szenvedés, amit Batmannek beígért? Sokat nem lehet látni Gotham népéből, de mintha egész jól ellenének a megváltozott körülmények ellenére - a gazdagokat leszámítva, akiket jégre teszik (ereszkedjetek már négykézlábra, és ne csapatosan közlekedjetek, az isten szerelmére!). A világ is megtanulja a leckét, hogy a terror és az anarchia nagy úr, a kapitalizmus férges (még hogy nincs politikai üzenet), és így tovább. Az egész balhé tényleg azért folyna, hogy Batman egy távoli börtönben senyvedvejen azt látva, ami már az első pillanattól fogva nyilvánvaló, hogy Gotham Bane kezébe került? Ó, dehogy: ez az öt hónap arra kellett, hogy Batman felépüljön a gerinctörésből. Öt hónap, mínusz az apró. És nem egyszerűen megtanuljon járni, hanem erősebb legyen, mint valaha. Jó, értem: ő Batman...
• Batman, akinek egyetlen mosolya elég ahhoz, hogy az árvaházban nevelkedő Blake azonnal tudja, hogy Bruce Wayne = Batman! Komolyan, ezek után hogy lenne képes megőrizni az inkognitóját? Van ebben a városban még bárki is, akinek neve van a forgatókönyvben, és ne tudná, hogy Bruce Wayne = Batman? Igen, Gordon felügyelő, aki mikor végül megkapja a vágyott is, meg nem is infót, olybá tűnik, mint aki lemaradt a partiról. És még egy kérdés a befejezéssel kapcsolatban: miért nem érdekel senkit sem, hogy Bruce Wayne hogy halt meg? Ráadásul pont akkor, amikor Batman.
• A végére hagytam a kedvencemet, a második rész zseniális - ebből hogy másztok ki? - lezárásának slampos megoldását. Alfred, aki mentorból már-már irritálópesztrává minősült vissza egy lépcsőfordulón játssza ki a legnagyobb aduját, mégpedig azt, hogy Rachel nem Wayne-t szerette, hanem Dentet. Mit akart ezzel elérni? Ennyire ismerhetné már Bruce-t, hogy nem fog leállni, épp ellenkezőleg. Végre talált magának tennivalót, basszus: akkor kellett volna előállni ezzel, amikor egy szánalmas féregként éveken át semmit se csinált. Így lett számomra a drámai jelenetből szitokforrás. És ez csak az érem egyik oldala: Gordon felügyelő ír egy beszédet, melyben bevallja, hogy mi is történt Harvey Dent halálakor, amit aztán jól nem olvas fel, ennek ellenére napokig ezzel a paksamétával sétálgat mindenfelé, hogy amikor Bane elfogja, átkerüljön hozzá a becses információ. Oké, rendben, ezt még elnézem: miért is ne vigyen magával az ember mindenfelé egy ilyen terhelő bizonyítékot, ami MINDENT teljesen más megvilágításba helyez, no de azt már nehezen nyeltem le, hogy Bane, aki épp felrobbantott egy stadiont, és épp arra készül, hogy ezer+ rabot engedjen szabadjára, felolvasást tart a beszédből, és Gotham lakossága mind egy szálig elhiszi ezt, mi több, a Batman fejére vadászó rendőrség is azonnal rehabilitálja a Sötét Lovagot - soha senki nem szembesíti sem őt, sem Gordont, hogy hogy is volt ez az egész. Ja nem! Blake számon kéri Gordontól, hogy élhetett ennyi éven át hazugságban, hogy tartóztathatott le ennek értelmében ennyi embert, aztán vet még rá egy-két megvető pillantást, és ennyi. Gordon is, Batman is megmarad hősnek, Dentről és az ő örökségéről, továbbá Bane szavahihetőségéről pedig egy szót sem ejtenek többé.

Ez utóbbi számomra a film legnagyobb bűne: úgy éreztem, Nolanék egyszerűen nem tudtak kimászni abból a csapdából, amit a második rész végével állítottak maguknak, és inkább egy ilyen trükkel sunnyogták el az egészet, ahelyett, hogy mindvégig fenntartották volna a kétkedés látszatát a filmben.

Ha esetleg eljutottál idáig az olvasásban, akkor fogadd gratulációmat (nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat szövegelek majd), egyben bocsánatkérésemet is (nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat szövegelek majd), és az esetleges hibák, elírások miatt is elnézésedet kérem - majd egy későbbi alkalommal javítom ezeket. És még egy dolog: tudom, szenvedélyes, mi több, kissé bántó hangvételű lett a fenti szöveg, és sok olyan dologgal foglalkozik, ami érzelmi alapú, de mindez csak azt igazolja, mennyire fontos volt nekem ez a film, és mennyire rosszul esett, hogy bizonyos szinten csalódást okozott.