The Name is Bond. James Bond. Eme mindenki által ismert, örök érvényű szavakat eddig 6 színész ejtette ki a száján, 22 filmben (ha a nem hivatalos darabokat, paródiákat, tévéfilmeket nem számolom), 50 évvel ezelőtt először. A jubileumot két vállalkozó kedvű cimborám társaságában azzal ünnepeltük meg, hogy néhány hét (vagyis inkább hónap) leforgása alatt leküzdöttük magunkban az első 22 filmet, én pedig most arra vetemedem, hogy a programsorozat lezárását követően rangsorolom őket.
A filmek fordított sorrendben követik egymást - a legrosszabbtól a legjobbig. A pontozástól ezúttal eltekintek.
22. Moonraker (1979). Broccoliék válasza a Star Warsra. Totálisan "out there" marhaság tanácstalan akciójelenetekkel, Jaws kínos rehabilitációjával és pityü-pityüző lézerfegyverekkel. Még a viccesen fogalmazó főgonosz se menti meg.
21. Diamonds are Forever (1971). Egy filmnyi kihagyás után visszacsalogatták Sean Connery-t, aki a forgatást pénzszámolgatással tölti. A helyzeten sokat "javít" két meleg bérgyilkos, egy holdjárós üldözés és a kriminálisan rossz statisztéria (akik hajlamosak nem elugrani a robbanástól, hanem a közepébe vetni magukat) - vagy ezért a rendezés a hibás?
20. Live and Let Die (1973). A tyúkmellű, tenyérbemászó képű (bocs, srácok) Roger Moore első színre lépése a sorozatban full paródia irányába viszi el azt (menekülés krokodilokon lépkedve, mint valami proto-Frogger, kokettálás egy redneck zsaruval, motorcsónakos marhulás), és a vudu téma se túl kompetens.
19. You Only Live Twice (1967). Csak annyit mondok, hogy Sean Connery japánnak maszkírozza magát, és ezt még a japánok is beveszik. Ó, és a Blofeld szerepében ripacskodó Donald Pleasence ismét bebizonyítja, hogy minden idők talán legtúlértékeltebb színésze. A szép nagy Ken Adam-díszletekért pluszpont jár.
18. Thunderball (1965). A szanatóriumban induló sztorin, az epikus méretű vízalatti leszámoláson és a jó csajokon túl (az egyiket Bond pajzsként használja!) ez az epizód a Bond-történelem legcikibb jelenetéről lehet emlékezetes: igen, a gerincnyújtós terrorról!
17. The Man with the Golden Gun (1974). A készítők elég sok varázsgombát tolhattak, így jöhetett be a képbe egy harmadik mellbimbóról ismeretes főgonosz, egy táncoló-viháncoló egzotikus törpe, valamint egy szürreális (és halálos) céllövölde. Nem, nem Lynch rendezte.
16. The Spy Who Loved Me (1977). A legjobb testű, egyben a legtehetségtelenebb Bondgirl mellett Ken Adam díszlettervező ebben az epizódban szállhatott el leginkább, ráadásul Jawsnak itt még vasból vannak a tökei.
15. The Living Daylights (1987). Timothy Dalton első jelenését a sületlen plot és minden idők legidegesítőbb Bondgirlje próbálja kikezdeni. Az akciójelenetek korrektek.
14. Octopussy (1983). Elképesztően rasszista (a kígyóbűvölő, kardnyelő, tűágyon fekvő indiaiaktól kezdve a virslizabáló, túlsúlyos germánokig) és nagyon debil, ugyanakkor a csak nőkből álló kommandója miatt nem lehet nem szeretni - cirkuszi marhaságok ide vagy oda.
13. Die Another Day (2002). Brosnan utolsó bevetését nagyon szokták utálni, pedig tulajdonképpen csak egy camp paródia, abból is a legmonumentálisabb (hisz már az intró méretei is köröket vernek sok akciófilmre). Persze a szörfölős részt nehezen lehet megbocsájtani.
12. Quantum of Solace (2008). A legutóbb bemutatott Bond talán a széria egyik legjobb darabja is lehetett volna, hisz merész kártyákkal játszik - talán az a legfőbb baja, hogy túlságosan is merészekkel. A sztori egy massza, és Forsternek szólhattak volna, hogy nem művészfilmet rendez.
11. From Russia with Love (1963). Robert Shaw a széria egyik legjobb fogdmegjét hozza, és jó a dinamika Bond és a török cimborája között, ugyanakkor a tempó kissé döcögős, és nekem az orosz bigét alakító Daniela Bianchi sem feküdt.
10. For Your Eyes Only (1981). A Moonraker túlzásai után jó volt látni egy kvázi visszafogott kémfilmet jó öreg konspirációkkal, fizikális(abb) akciójelenetekkel és egy kis bromance-szel Topollal. A Blofeldet kiiktató intróért azért kár.
9. Dr. No (1962). A szérianyitó darabot mára már benőtte a pókháló, ennek ellenére Sean Connery csibészes bájának, és a habok közül kiemelkedő Ursula Andress látványának nem lehet ellenállni - amíg meg nem szólal.
8. GoldenEye (1995). Martin Campbell Bond Revival Tour #1. Brosnan remek, az akciók pörögnek (a tankos üldözés talán a széria legjobbja), a velejéig romlott Famke Janssen lángol, és Sean Bean csúnyán meghal (habár nem könnyen).
7. The World is Not Enough (1999). A forrónadrágos atomtudóst alakító(?) Denise Richardson(!) kívül minden a helyén van: Robert Carlyle és Sophie Marceau párosa félelmetesen jó, M-nek végre dolga akad, és még a cselekménynek is van súlya.
6. A View to Kill (1985). Roger Moore búcsúja feledteti a korábbi részek túlzásait: egy vérbeli Bond-film remek helyszínekkel (Eiffel-torony! Golden Gate!), klassz sztorival, baromi jó főgonosszal (Christopher Walken) és fasza poénokkal. Szinte fel se tűnik, hogy Moore 58 éves!
5. Licence to Kill (1989). Dalton második, egyben utolsó Bondja anyagilag majdnem kinyírta a szériát, valószínűleg azért, mert a 007-es világuralomra törő szuperzsenik után szimpla drogüzérekkel akasztja össze a bajszát, de a film mégis több szimpla akciófilmnél (van itt kártyázás, dupla csajozás, vicces kaszkadőrködés, kütyük, stb.) - a kamionos hacacáré a végén pedig egyszerűen varázslatos.
4. Casino Royale (2006). Martin Campbell Bond Revival Tour #2. A kor szavára hallgatva Bond minden bájgúnár tollát levedlette magáról, és egy könyörtelen, de azért vonzó tankká változott, és ehhez Craig nem keveset tesz hozzá. A kisujjas beszólás és az ujjszopogatós rész ad neki egy kis rossz szájízt, ettől függetlenül nagyon is működik.
3. Tomorrow Never Dies (1997). Aktualitása még ma is szembeötlő (a főgonosz a médián keresztül épít hatalmat), ugyanakkor minden ízében klasszikus Bond-sztori jó csajokkal, kisebb és nagyobb kütyükkel, a túlzás határán egyensúlyozó akciójelenetekkel és debella fogdmegekkel (Götz Otto!). Ó, és Vincent Schiavelli precíz bérgyilkosa a széria egyik legjobb figurája.
2. Goldfinger (1964). A mai napig a legjobb Bond-filmenk tartják, és nem is véletlenül: a címszereplő főgonosz egyszerre megalomán, esetlen és komikus - egy igazi ritkaság -, a terve (felrobbantani Fort Knox aranyát, hogy aztán sok-sok pénzért értékesíteni a sajátját) elszállt ugyan, de van benne ráció, Connery Bondja pedig leszbikusokat térít meg. És az se mindegy, hogy a film tele van idézhető szövegekkel: "Azt várja tőlem, hogy beszéljek?" "Nem, Mr. Bond, azt várom, hogy meghaljon."
1. On Her Majesty's Secret Service (1969). 142 perces játékidejével a második leghosszabb Bond-film a Casino Royale után, továbbá ebben az egyben tűnik fel George Lazenby 007-es ügynökként, és milyen kár ezért: az ausztrál fickó sármos, egyszerre kisfiús és tökös, és úgy néz ki, mint aki baromira élvezi az egészet - fura, hogy nyilatkozataiban ő maga másképp látja. A film cselekménye alapos és ironikus (Telly Savalas Blofeldja klassz kis hódító tervet ötöl ki), akciójelenetből nincs sok, azok viszont messze megelőzik korukat (még a nyolcvanas években se nagyon lehet látni ilyen dinamikát), Diana Rigg pedig messze a legjobb Bondgirl mind közül - nem is csoda, hogy James el is veszi feleségül.
Most pedig én kérdezek!
Neked melyik a kedvenc epizódod?
Melyiket szereted a legkevésbé?
Ki a legjobb Bond?
Ki a legrosszabb Bond?
Kedvenc Bondgirl?
Legrosszabb Bondgirl
Kedvenc figura (nem főszereplő) a sorozatban?
Kedvenc poén?
Kedvenc akciójelenet?
Kedvenc főcímdal?
Legcikibb jelenet?