Tízes listát készíteni képtelenség: csak tavalyról van három film, amely hatalmas kedvenccé vált. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy nem fogom ezen túlpörgetni magam. Amikor elolvastam AE kérését, magamhoz vettem egy darab papírt és ráírtam az első tíz címet, ami eszembe jutott. Így nem kellett agyalni azon, hogy a kedvenc rendezőimet vagy a filmtörténeti szempontból kötelező darabokat préseljem-e bele. A végeredmény kicsit kuszának tűnhet, de biztosítok mindenkit, mindegyik film sokat jelent a számomra. (Fordított ABC-rendben: olvassátok el az indoklásokat, és meglátjátok miért!)

Zelig (1983) r.: Woody Allen

Rögtön egy tökéletes példa arra, hogy ha nekiállok agyalni, akkor tuti lecserélem a rendező egy másik filmjére (valószínűleg a Manhattan nyert volna), de ez van. Ebben a gazdag és káprázatos életműben nekem mindig is ez a kis filmecske lesz a szívem csücske.

Az utolsó mozielőadás (The Last Picture Show, 1971) r.: Peter Bogdanovich

Életem első filmje, amit egy igazi, régi vágású art-moziban láttam nyikorgó fapadon ülve a kattogó vetítőgéppel és a fénysugár útjában szálldosó porszemcsékkel együtt. Ez volt az a pillanat, amikor nem én voltam, és volt a mozi, hanem mi voltunk, én és a mozi. Azóta ha meglátok egy filmjelenetet, melyben gyerekek csodálkoznak rá a filmre (lásd Hugo vagy Cinema Paradiso), mindig erre gondolok. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a film maga is remekmű, akkor kész a főnyeremény.

Az utolsó cserkész (The Last Boy Scout, 1991) r.: Tony Scott

Mindenkinek Arnold és Sly volt a gyerekkori hőse, nekem viszont ez a lúzer. Húsból, vérből és jó adag coolságból gyúrták, és néha ugyan John McClane-nek hívták, de mi akkor is szarrá néztük a cimborákkal, ha nem.

Tigris és Sárkány (Wo hu cang long, 2000) r.: Ang Lee

Egy nappal a bemutató után szólt egy ismerősöm, hogy nézzük meg, mert ilyet még nem láttunk. Már négy napja ment, mire eljutottunk rá, és tényleg nem láttunk még ilyet. Akkor viszont már igen, amikor másnap újra elmentünk rá. Majd harmadnap, majd negyednap és még négyszer. Máig ez az egyetlen film, amit nyolcszor láttam moziban, és főleg az egyetlen, amit két hét alatt nyolcszor... Nem vagyok megszállott, csak egyszerűen jó volt nézni, és ezzel mindmáig így vagyok.

Az ötödik pecsét (1976) r.: Fábri Zoltán

Mind a film, mind a regény hatalmas élmény volt, Az ötödik pecsét máig az egyik leghatásosabb dráma, és egyben a legjobb adaptáció, amihez szerencsém volt. Külföldiként Fábri a legnagyobbak között szerepelne minden valamirevaló filmes listáján, így viszont én vagyok büszke, hogy ő a mienk volt.

Mulholland Drive (2001) r.: David Lynch

Számomra a XXI. század egyik legfontosabb filmje, másnak "pszichedelikus maszturbáció". Lehet, hogy igazuk van, de én elmentem... sokszor.

Kerülőutak (Sideways, 2004) r.: Alexander Payne

Leszámítva a Zeliget, ez az egyetlen film, melyet minden évben újranézek. Payne az én hősöm, és mindig is az marad.

Hetedik pecsét (Det sjunde inseglet, 1957) r.: Ingmar Bergman

Bergman sok jelenete beleégett az agyamba, de ezen filmjének képei élnek bennem a legélénkebben, és ez tette a legnagyobb hatást a lelkemre.

Ének az esőben (Singin' in the Rain, 1957) r.: Gene Kelly és Stanley Donen

Amikor egy számomra finoman szólva sem kedves műfaj egyik képviselője eléri azt, hogy a legszívesebben állva tapsolnám meg a tévé képernyőjét nézve, az tud valamit. És ez nem csak egy tökéletes musical, hanem az egyik legjobb szatíra/vígjáték, amit valaha vászonra álmodtak.

Boogie Nights (1997) r.: Paul Thomas Anderson

Nagyon sokkal tartozok Anderson mesternek, hiszen először csak detektíves pornót akartam látni, aztán rátaláltam a sexploitation darabokra és mire észbe kaptam, már Japánból szereztem be a hiányzó Godzilla epizódot és az Asylumos urakkal levelezgettem. Örök hála, P.T.!

És akkor az igazság pillanatában elárulom, hogy végül is 14 cím került a papírra nagy felindulásomban. Az utolsó négyet csak így, kommentár nélkül: Bilincs és mosoly (Cool Hand Luke), Ponyvaregény (Pulp Fiction), Születésnap (Festen) és Sóhajok (Suspiria).

Kapcsolódó anyag:
Minden idők tíz legjobb filmje (aeon_flux)
Minden idők tíz legjobb filmje (Coriolanus)