Amint arról hírt adtunk, érkezik DVD-n a The Asylum Titanic II című katasztrófafilmje, úgyhogy időszerű egy kicsit jobban is megismerkedni ezzel a dicsőséges darabbal. De hogy ne árválkodjon szegény, hozzácsaptam még kettőt a stúdió közelmúltban debütált jointjaiból: ezek a szintén beszédes című Air Collision és a Nazis at the Center of the Earth. Jó szórakozást!

Amint arról hírt adtunk, érkezik DVD-n a The Asylum Titanic II című katasztrófafilmje, úgyhogy időszerű egy kicsit jobban is megismerkedni ezzel a dicsőséges darabbal. De hogy ne árválkodjon szegény, hozzácsaptam még kettőt a stúdió közelmúltban debütált jointjaiból: ezek a szintén beszédes című Air Collision és a Nazis at the Center of the Earth. Jó szórakozást!

Titanic II (2010)

Gondolom elsősorban mindenki arra kíváncsi, hogy eme ópusz pontosan mi a franc akar lenni (különösen, hogy a magyar verzióhoz csatolt szinopszis úgy hülyeség, ahogy van), szóval dióhéjban felvázolva a lényeget: a felelőtlen emberiség saját nyakára szabadította a globális felmelegedést, ezért a sarkköri jégtakarókból és mindenféle gleccserekből óriási darabok válnak le. Az egyik ilyen nagyobbacska darab hatalmas szökőárt generál, amely természetesen viszi magával a jeget is... igen, egyenesen a pár nappal korábban New Yorkból kifutott Titanic II felé.

Míg a manapság 3D-ben felmelegített "első rész" esetében másfél óra lányregényen kell átevickélnünk addig a feature-ig, amiben James Cameron kiváló, addig itt félóra elteltével jönne az, amiben viszont a The Asylum kiváló. Jönne, de nem jön. Szerelmi szál van, csak itt megelőzi egy szakítás (meg itt a fiú a gazdag, a lány a szegény, értitek!), és mellesleg a kutyát sem érdekel. Néhány nagymellű, melltartót nem ismerő szőkével/barnával/vörössel később aztán jön a jeges áradat a hajóra és a néző pofájába egyaránt. Én mindig azt hirdetem, hogy a gagyi legyen gagyi, de erre még ezt a jelzőt sem lehet elsütni. Na persze, van itt ökörség dögivel, de nem az az igazán nagy volumenű aszilumos agyrohasztás, így meg az egész nem ér semmit.

Egy dolog azért szót érdemel, és most kiteszem a spoiler jelzést: a Titanic II túlélőinek száma megegyezik az általam kiosztott csillagok számával. Ez is valami.

Air Collision (2012)

A film, melyet még a The Asylummal nagy kebelbarátságot ápoló SyFy csatorna is lepöckölt magáról - de persze nekem ez nem volt elég intő jel. Valami légköri sugárzásos izé szépen sorban leszedi a műholdakat, melyek annak rendje és módja szerint lezuhannak a Földre. El ugyan nem égnek, szép nagy darabokban potyognak mindenki fejére. A globális navigáció megbénul, ennek ellenére elindul egy utasszállító gép és maga, az Air Force One is, melyek a fentebb említett elektromos bigyó miatt hamarosan vakon kénytelenek repülni, természetesen egymás felé.

A földön lévők ezalatt vagy az alacsonyan szálló repülők és műholdak miatt futkosnak, vagy az elektronikát próbálják rendbe tenni. A repülőn azért futkosnak, mert nem tudják, mi van, az elnök bezáródik egy szobába, én meg unatkozom. De azért ne hagyjuk ennyiben, mert ha nem is szórakoztam, legalább rengeteget tanultam. Megtudtam például, hogy a műanyag vezeti az áramot, de az alufólia nem. Most már azt is tudom, hogy a repülő utasterébe pottyant rakétát csak ki kell dobni a résen, és majd a földön robban fel, mi több, a repülőn keletkezett lyukat be lehet foltozni a kézipoggyásszal, és legalább öt percig lehet kilógni egy teljes sebességgel haladó repülőből úgy, hogy a hajunk szála sem görbül. Ezen információk átadásáért kicsit elnézőbb leszek, de azért nagy irgum-burgum, Mr. Latt.

Nazis at the Center of the Earth (2012)

Egy napra három The Asylum flick még nekem is sok a jóból, különösen ha így ráijesztenek az emberre, mint ahogyan a Nazis elején teszik. Válogatott tudósok csapata kutat az Antarktiszon, ebből kettő eltűnik. Hamarosan kiderül, hogy jó mélyen a jégréteg alatt Dr. Mengele még mindig alkot, és nagy tervei vannak tudósainkkal. Az ijedségemet persze nem ez, vagy a zombiféle nácik felbukkanása okozza, hanem a tálalás. Arcletépés, skalpolás, végtagok eltávolítása vagy egy kis náci torture porn a zuhanyzóban - mind olyasmi, ami távol áll a The Asylum világától. Ráadásul mindezt nagyon komoron, nagyon puritán és lehangoló díszletek között, a humor legkisebb jele nélkül prezentálják. A dolgot pedig csak tovább rontja (ez most fura lesz, de értsétek), hogy ezúttal még a színészek is elég tisztességes munkát végeznek.

Így telik az idő, a fejemben megfogalmazódik egy gondolat, hogy kedvenc trash gyáram mérföldkőhöz ért, amikor bumm, becsap a tejjel-vérrel-agyvelővel folyó Kánaán. Egy szaftos kis agyeltávolítás után, közel az egy óra játékidő után, derült égből villámcsapásként a stúdió a képembe röhög, de úgy, hogy majdnem én kapom le a hajam. A rajongók miatt semmit nem akarok elárulni, de készüljetek fel egy fergeteges utolsó negyven percre, amely annyira agysejtpusztítóan nagybetűs Gagyi Gyönyörűség, hogy ennek a filmnek a The Asylum TOP3-ban a helye közvetlenül a Halálos futam és a Mega Piranha mellett. Ja, és jó eséllyel megvan az idei Troll2-díjas alkotásunk is.