Tudósok egy csoportja jelet küld az űrbe, mire válaszképp néhány űrhajó érkezik, melyek a Csendes-óceánba csapódnak, nem messze Hawaiitól, és ami még fontosabb, néhány gyakorlatozó hadihajó közelébe, melyek legénysége hamarosan rádöbben, hogy ezek a srácok nem békés szándékkal jöttek. Hamarosan olyan intenzív piff-puff veszi kezdetét, amely nem igazán hagy időt arra, hogy eldönthesd, ki lőtt először.

Guillermo Del Toro, James Cameron, Tom Cruise és az At the Mountains of Madness? Ehh, túl kockázatos: kaszát neki! Gore Verbinski és a BioShock? Ugyan már, túl drága: kaszát neki! Ron Howard, Stephen King és a The Dark Tower? Vicceltek, baszki: kaszát neki! Peter Berg és egy táblás játék adaptációja 200 millióért? Hol kell aláírni? A Universalnál szemlátomást tudják, mi kell a népnek: cirkusz és még több cirkusz. No persze, ha nagy pénzekről és fontos nyári premierdátumokról van szó, akkor egyetlen stúdió sem mer kockáztatni, de Pirates ide, Transformers oda, kevés olyan rivális executive volt Hollywoodban (a mezei filmrajongókról nem is beszélve), akinek ne állt volna keresztbe a szeme a hír hallatán: a Universal giga-költségvetésű akciófilmet forgatott a Torpedó alapján.

És a filmben konkrétan van is olyan jelenet, melyben kiguvadt szemű, izzadságban fürdő homlokú hajóskapitányok torpedót játszanak az ellenséges űrjárművekkel, és azt kérdezgetik izgatottan, hogy "talált?". Mégis az utolsó félórában kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy Peter Berg, a Friday Night Lights rendezője ezt a filmet sokkal kevésbé gondolhatta komolyan, mint ahogy azt a nagyfőnökök várták volna - addigra ugyanis a Battleship olyan szinten átcsap az abszurditásba, hogy ezt még Michael Bay is kikérné magának, akit nem egyszerűen lerabolnak ebben a filmben, hanem még viccet is csinálnak belőle.

Alapjában véve az előzetesek nem árulnak zsákbamacskát, és ezúttal rendezői szinten sem kiabálnak be olyanokat, hogy "ez a film sokkal komolyabb lesz, mint gondolnátok". Nem. Ez a film pontosan olyan ostoba, mint amilyennek tűnik: bélyegméretű papírdarabra felfirkantott történettel, elképesztő hangerővel kommunikáló kirakatfigurákkal, nagy és otromba akciójelenetekkel és napközis humorral van felvértezve, de faltól falig tartó patriotizmusa meglepő módon csak helyenként bosszantó, és ahogy a fentiekben már említettem, olyannyira abszurd, hogy egyszerűen nem lehet rá haragudni. Csak egyetlen példát mondok: az egyik kulcsjelenetében egy láb nélküli veterán szétrúgja (a szó szoros értelmében) egy másik bolygóról érkezett melák seggét. Így van, ezt látni kell.

Már másfél órája vége a vetítésnek, de még mindig cseng a fülem, és kicsit úgy érzem magam, mintha egy olyan rockkoncertről tértem volna meg, ahol egy általam nem túlságosan kedvelt banda lépett volna fel, hogy nagy csinnadratta közepette előadják közepesen primitív számaikat, én pedig azon kapom magam, hogy minden védekezésem ellenére helyenként engem is magával ragad a hév. Mert nem jó ez a film, de élvezetes.

kövess minket facebookon és twitteren!