Mi sem bizonyítja jobban az 1987-es Halálos fegyver általunk is hangoztatott, meghatározó szerepét a hollywoodi akciófilm történetében, minthogy megannyi hasonszőrű, főszereplő-párosára építkező akció-vígjáték született a későbbiekben. A legjobb "koppintás" kétség kívül maga a Halálos fegyver 2. volt.

Kosarat ad?

Shane Black munkásságát tekintve termékenységről aligha beszélhetünk, ám ami tollából született, az a kiváló és vállalható között mozog, legalábbis az utókor bírálata szerint mindenképp (Az utolsó akcióhős bizonyos körökben ma jelentős pont a '90-es évekből). A Halálos fegyver a legjobb első forgatókönyvek képzeletbeli ranglistáján előkelő helyet foglal el, ám minden erénye és frissessége ellenére lehetett rajta javítani. A második részt jegyző, korán elhunyt Jeffrey Boam pedig remekül ráérzett, miként képes ugyanazt prezentálni új hatásfokkal.

A nagyon különböző őrmesterek kapcsolata, szellemes párbeszédeik és mindezek ellenére gördülékeny csapatmunkájuk a legerősebb pontjai voltak az első résznek, így ennek egészéből a "még több törvénye" érvényesül a második részben. Riggs (Mel Gibson) és Murtagh (Danny Glover) immáron összeszokott, a néző által jól ismert párost alkotnak, ennek megfelelően kezeli őket a szkript: az események közepébe csöppenünk a felütéskor, fékeveszett száguldással és szüntelen pofázással, mondhatni a széria védjegyének számító kombinációval vonnak bele újfent egy két lábon járó halálos fegyver és társának egy-két mozgalmas napjába. Ugyan Riggs heccei Murtaugh kárára nem maradnak el, Boam jól döntött, mikor új arcot hozott a képbe, akit ketten együtt tudnak ugratni, mint egymást már jól ismerő és kiegészítő duó. Leo Getz (Joe Pesci) figurája nagyon közel került a showlenyúló szerepéhez, olyannyira, hogy állandó tartozékká nőtte ki magát a sorozatban. A három fickó beszólásai, kontrázásai, amiket követni sem egyszerű, folyamatos humorforrást jelentenek, és ami nagyon fontos, sosem veszítik el hihetőségüket és természetességüket, amihez a magyar szöveg és a hangjukat kölcsönadó színészek is sokat tesznek hozzá. Getz nem csupán katalizátor, a cselekmény kibontásának eszköze, kapcsolódási pontjainak csipesze, hanem a sztori szerves szereplője, anélkül, hogy a Riggs és Murtaugh kettősére irányuló fókusz bármilyen törést is szenvedne. (Boam egyébként ugyanebben az évben egy másik folytatást is írt, amiben egy mellékalak ugyancsak nagyban hozzájárult magának a filmnek a népszerűségéhez.)

Ami a másik lényegi elemet, azaz a bűnügyi szálat illeti, az nem volt különösebben érdekes az első részben, noha Gary Busey eszelős karaktere, megkülönböztetett nevével együtt emlékezetes rosszfiúvá vált. A folytatásban mind a gazember, mind háttere kiemelkedik a krimik szokványából: diplomácia mögé bújó, öltönyös fickó, aki számára érinthetetlensége rémisztő nyugodtságot kölcsönöz. Arjen Rudd (Joss Ackland) puszta tekintete is felér egy húsba hatoló pisztolylövéssel, ráadásul válogat az eszközökben: először elmésen a begőzölt, de tehetetlen zsarut preferálja, majd mikor rádöbben, hogy bizony egy halálos fegyverrel húzott ujjat, a halott zsaru lesz a jó zsaru. És ezzel Riggs-ből begőzölt és a (nem csak apróbb) szabályokra szaró zsarut kreál.

Abból a Riggs-ből, akit (már nem annyira) új partnere és annak családja átsegített a felesége elvesztése felett érzett fájdalmán, így beszámítható, de továbbra sem feltétlenül kiszámítható kopóként veti bele magát mindig a sűrűjébe. Keresi a bajt, folyton a közepébe tenyerel, ám ezúttal ott románcra is talál. Hogyan udvarol egy halálos fegyver? Ellenállhatatlan sármját és humorát vegyítve öt perc alatt magába bolondít egy nőt, akitől újfent megfosztják. A kissé szappanoperatikus húzás, miszerint éppen az aktuális szemétláda felel felesége haláláért is, elnézhető annak fényében, hogy így végleg le tudja zárni kísértő múltját. Vérben és verítékben úszva vesz elégtételt, így a következő epizódban új alapokra helyezhető szerelmi élete.

Ezalatt Murtaugh kisebb-nagyobb lépéseket tesz a nyugdíj felé, félti családját, óvná Riggs-t, de úgy tűnik, felvette annak ritmusát és sokkal jobb lett a humorérzéke. Ő a hangtompító a halálos fegyveren: továbbra is visszatartaná társát a magánakcióktól, de mindig ott van mellette, s már csak a rend kedvéért szidja meg. És most neki jut a megérdemelt végső lövés.

A folytatás érdeme nem merül ki a gonosztevőkön végzett faragásban és a főszereplők jellemének polírozásában: az akciójelenetek is élvezetesebbek és fantáziadúsabbak lettek. Az autós üldözések dinamikusak, a fizika szabályainak megfelelőek, jól fényképezettek és rendezettek; egészséges mennyiségben és sűrűséggel fordulnak elő. Hiányzik belőlük az a kiszámítottság, robotikusság, kötelezőség, ami a mai akciófilmek hasonlónak szánt szekvenciáit jellemzi. Ezzel szemben van bennük egy hamisítatlan akcióhős, aki az üldözött járgány oldalán/tetején/alján/elején lóg, ahogy éppen kedve tartja. És ezalatt a lehető legmenőbb zene szól.

Mindehhez adjuk még hozzá a következőket: váll, vécé, autósbüfé, gumi. Az eredmény a széria talán legjobb darabja.

- Diplomáciai védettség!
- Pillanatnyilag felfüggesztve.