aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: krízispont [margin call] (2011) Takács Máté
2012. március 07. 18:30:02

Kategória: film Szólj hozzá!

Válság. Közel hatmillió találatot ad ki a Google keresője erre a kifejezésre. Felkapott szó lett az utóbbi pár évben, gyakran szolgált magyarázatként, indokként, okként, ürügyként. Arról azonban ritkán értekeztek a hétköznapi embernek, az ő nyelvén, hogy ezen állapotot mi idézte elő.

J. C. Chandor író-rendező most segít egy kicsit, de nem magyarázni vagy magyarázkodni akar, csupán rávezetni. A Krízispont forgatókönyvírói Oscar-jelölése valójában az egész filmnek szól (ez nem ritka dolog az Akadémiánál), s még inkább szól egy aktualitása miatt delikát megközelítést igénylő téma feldolgozásáért. Pontosabban nem is feldolgozásáért, hanem felvetéséért. A film nem fárasztja nézőjét bonyolult folyamatok ecsetelésével vagy kizökkentő szakzsargonnal, ehelyett a kitörni készülő tűzhányó hírére összesereglett kulcsemberekre összpontosít.

A színészgárda tagjainak beléptetése a történetbe tükrözi a főszerepet játszó befektetési bank dolgozóinak hierarchiáját: mindenkinek megvan a maga főnöke, akihez előbb-utóbb fordulni kénytelen, így jutunk el az akárhogy sminkelten is Spocknak kinéző Zachary Quintótól egészen Jeremy Irons-ig, aki Az oroszlánkirály Zordonjának nem csak hangját, de szép lassan külső jegyeit is kölcsönveszi. A két figura éppenséggel tipikusnak is mondható: előbbi (némi segítséggel) rábukkan a problémára a tehetséges kezdők szemfülességével, utóbbi pedig deklaráltan nem ért túlzottan munkájához. Közöttük ott vannak az ártatlan áldozatok, a megúszó hibázók, a mindent túlélők és ott van a 21. század rákfenéje, a mindent kontrolláló pénzügyi szektor számító kiszámítottsága, ami egy szempillantás alatt illúzióvá vált.

Bár egyáltalán nem mentes mindennemű ítélkezéstől a film, az, aki nagy leleplezéseket vagy egyfajta felelősségre vonást vár tőle, nem feltétlenül találja meg számításait. Az viszont semmiképpen se legyintsen a történetre, akit hidegen hagy egy pénzáramokról és üzleti stratégiákról szóló beszélgetés, hiszen Chandort sem ez érdekli, hanem az ezeket folytató emberek. Nem él nyilvánvaló thrillereszközökkel, viszont jó szereplőközpontú dráma módjára a párbeszédekből fakaszt egészséges feszültséget, mely párbeszédek témája éppen az, ami manapság foglalkoztatja az átlagembert is: állás, kiállás, biztonság, bizonyosság, következmény, következmény nélküliség. És hogy okosodunk-e a megtekintés után? Talán. Az eredeti plakáton szereplő szlogen segít: "Az évszázad bűnténye, és még csak nem is törvénybe ütköző."

Címkék

kritika jeremy irons independent kevin spacey drama zachary quinto stanley tucci paul bettany 7csillagos vertigo media

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr794541622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása