A Tony-díjas francia darab a Nem félünk a farkastól klasszikus felállását aktualizálja - nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel, hozzáadott humorral. Ezzel a belőle forgott film sincs másként.

A Tony-díjas francia darab a Nem félünk a farkastól klasszikus felállását aktualizálja - nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel, hozzáadott humorral. Ezzel a belőle forgott film sincs másként.

Míg az Edward Albee-darab (vagy a belőle készült Mike Nichols-film) után úgy állhatsz fel, hogy ennek a házasságnak valószínűleg annyi, addig ezúttal a civilizációt percek alatt levedlő négyes csörtéjét maximum gyomorrontás, másnaposság és annak megállapítása követheti, hogy "jaj, de hülyék voltunk tegnap", hogy aztán minden menjen a maga útján, mintha mi se történt volna.

Az alapfelállás rémesen hétköznapi, de eleve elhibázott, hisz minden gyakorló szülőnek tudnia kellene, hogyha kiskorú gyerekei között nézeteltérés támad, azt nekik kell lerendezniük. A Longstreet-házaspár (Jodie Foster és John C. Reilly) viszont úgy érzi, az a legcivilizáltabb tett, ha meghívják magukhoz a fiúkat eltángáló kölök szüleit, a Cowanékat (Kate Winslet és Christoph Waltz), hogy felnőtt emberek módjára beszéljék meg az esetet. Ahogy aztán egyre veszélyesebb étkek és italokkal együtt a társadalmi szintkülönbségek, ellentétes politikai- és világnézetek, valamint egyéni rigolyák és elhallgatott sérelmek is felszínre kerülnek, a békésen induló vendégség módszeresen eszkalálódik verbális és egyéb abúzálássá.

Pontosabban módszeresnek kéne lennie az elfajulásnak, ám a pompás egyszerűséggel összerakott (és nagyszerűen eljátszott) film egyik (egyetlen?) hibája az, hogy a fent említett civilizáltság túlságosan gyorsan és színpadiasan mállik le a szereplőkről, hogy aztán helyt adjon a címben említett "öldöklés"-nek. De hát a vígjátékok már csak ilyenek: valós helyzetekben keresik az abszurdot.