A főhős szebb napokat látott filmsztár, akinek monoton, valódi kötelékek nélküli életében mély nyomot hagy egy idegen országban, egy fiatal lánnyal eltöltött néhány nap. A rendező Sofia Coppola. És nem az Elveszett jelentésről van szó.

A főhős szebb napokat látott filmsztár, akinek monoton, valódi kötelékek nélküli életében mély nyomot hagy egy idegen országban, egy fiatal lánnyal eltöltött néhány nap. A rendező Sofia Coppola. És nem az Elveszett jelentésről van szó. Ez máris sokat elmond a Made in Hollywoodról. A megközelítés eltér, ahogy a környezet is - korántsem áraszt olyan átható hangulatot -, ám végső soron a film nem más, mint egy utánérzés.

Szemmel látható az igyekezet, amivel Miss Coppola jobban rajta kívánta hagyni rendezői keze nyomát művén, ám alighanem tévúton járt: a Stephen Dorff által alakított Johnny Marco fásult, unalmas életét nyomatékosítani hivatott jelenetek csakhamar áttelepszenek magára a filmre, így téve azt is igazán érdekes momentumoktól mentessé. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de csak azért, mert a Johnny lányát játszó Elle Fanningból sugárzó báj és érettség (11 évest játszik, 13 most, de 15-nek is kinéz) meg tudja tölteni a vásznat annyi energiával, hogy az egyéb, először még elnézhető módon, ám egyre szükségtelenebbül elnyújtott jelenetsorok ne szenderítsék végleg álomra a nézőt. A lány jégkorcsolyás különszáma a jól megválasztott popdallal már-már eltalálja a megfelelő hangot, noha igazi jelentősége nincsen sem Johnny szemszögéből, sem a dramaturgiát illetően. Ezzel szemben más, csaknem három-négy perceket kitevő, dialóg és hatásosság nélküli, kitartott szekvenciák (szárad a gipszszerű anyag Stephen Dorff fején; tesz öt hosszú kört menő sportkocsijával) embert próbálóvá fejlődnek, s a pontot az 'i'-re alighanem a Playboy playmate-ek által játszott rúdtáncos páros teszi fel, akiknek két, vagy' tíz percesre nyújtott száma csakugyan erotikus, ám inkább peepshowban a helye, mint filmben.

Mellélő tehát Coppola, ám szerencsére ott van Dorff, akinek játéka révén dekódolni tudjuk azt, amit a rendező olyan nagyon közölni akar velünk. (Mégsem olyan jó dolog sztárnak lenni?! Nofene!) Nagy kár, hogy a színész sosem futott be igazi karriert, s hogy IMDb-lapja szerint legismertebb szerepe a Pengéhez fűződik. Fanning ugyancsak meggyőző Cleo szerepében, s nem csak reménytelibb tehetség, de előnyösebb megjelenése okán is jobb szerepek várnak rá, mint nővérére. Coppola tehát a színészvezetéshez ért, abban most sincs hiba, s igazság szerint a Made in Hollywood abban is hasonlít az Elveszett jelentéshez, hogy ha jó pillanatában éri, meg tudja ragadni az embert, de nem véletlenül csak az író-rendező hölgyemény exe látott benne díjazandó alkotást: bár futja tőle egy-két egészen őszinte pillanatra is apa-lánya közös jeleneteiben a vége felé, összességében kiszámítottabb, repetitívebb, értelemszerűen kevésbé eredeti és még kevésbé gördülékeny, mi több, nehézkes mozgású. Valahol lehet szeretni, van, ahol ez kevés ahhoz.