Mogyorós tál a reptéri váróban. Kapaszkodó a metrón. Pohár egy bárban. És sok-sok ezt-azt megfogó kéz közelije. Ilyen jelenetsorral nyit Steven Soderbergh filmje, hogy már az első fél percben nyugtalan mocorgásra késztesse nézőjét. A rémület pedig fokozatosan nő: a film igyekszik megmaradni a realitás talaján, ami egy H1N1-et és egyéb katasztrófákat elszenvedő 21. században jobban a frászt hozza az emberre, mint bármely "talált felvételes"-horrorfilm. A forgatókönyv mellőzi a nagy csinnadrattával bevonuló hadsereget és a katonai vezetők nyomása alatt álló politikusokat (sőt, politikus nem is tűnik fel), hogy nagyjából egy tucatnyi emberen keresztül, ám kellően nagy górcső alatt láttassa egy világjárvány felbukkanásának és lezajlásának menetét. Vállalásában látványos megmozdulások híján is sikert arat, s még egy vészszituáció kulcsszereplőinek motivációit is ügyesen térképezi fel. Beleélni az egészbe magunkat elkerülhetetlen, ám nem túl egészséges az idegekre, mert tényleg, mit tennél akkor, ha lakókörnyezetedet potenciálisan fertőző, fegyveres fosztogatók fenyegetnék, ám a szükségállapot értelmében nem hagyhatod el?
Az oldalon található tartalmak kizárólag
