Két teljesen különböző film kapcsán fogalmazódott meg bennem a fenti kérdés. A minap, a szokásos trash/horrorszeánszunk keretében lezúztuk a Forbidden World című 1982-es Roger Corman-produktumot, amely anno igazi "video nasty" volt, és okozott néhány átvirrasztott éjszakát az áldozatait gigantikus egysejtűekké változtató, elképesztően valószerű szörnyének hála (hidd el, ezt nem most találtam ki), a filmet átitató bűnös szexualitás pedig a bennem érlelődő tinédzsert zaklatta fel ilyen-olyan módon. Most újranézve csak egy szedett-vedett alien-klón némi Star Warsos áthallásokkal, vacak trükkökkel és indokolatlanul túlzásba vitt pucérkodással (ám kétségkívül szemrevaló hölgyek prezentálásában).
Oké, az addig rendben van, hogy gyermekkorunk hősei és szörnyei idővel sokkal kisebbek lesznek, de mi van azokkal a filmekkel, melyek csupán néhány év - esetleg egy évtized - leforgása alatt veszítenek erejükből? Tegnap a Once Were Warriorst (lásd az all-time toplistámat) nézettem meg Zsével nagy bőszen, hogy most akkor filmtörténeti csodát fogunk látni, és hát az extázis finoman szólva is elmaradt. A film üzenete, a mindent túlélő harcos szellem továbbra is nagyon erős vonalat képez Lee Tamahori, a khm, xXx 2 rendezőjének új-zélandi keménykedésében, és Rena Owen is megmaradt vibrálóan nyers anyatigrisnek, ugyanakkor feltűnt, hogy bizonyos figurák komikusan majomkodók (az élen az időközben hollywoodi köröket is futott Temuera Morrisonnal), az erőszak öncélú és a film helyenként irritálóan negédes, miközben prospektusba illő, felületes szemelvényeket tologat a maorik legendáiról. Puff neki, most írhatom át a top 150-et?
A kérdése(i)m tehát a következő(k): melyik gyerekkori kedvenced/parád veszített nagyon sokat a fényéből? melyik élte túl az évtizedeket? melyik középiskolai/egyetemi/főiskolai favoritodról látod ma már, hogy anno igen csak felfújtad a jelentőségét? melyik olyan, eddig utált darabról derült ki, hogy meg nem értett klasszikus? A filmcímek mellett indoklást is elfogadunk. :)