aeon flux

ready for the action now, danger boy?

körkérdés: idővel összemennek-e a filmek? Zalaba_Ferenc
2011. szeptember 06. 07:22:57

Kategória: film 3 komment

Két teljesen különböző film kapcsán fogalmazódott meg bennem a fenti kérdés. A minap, a szokásos trash/horrorszeánszunk keretében lezúztuk a Forbidden World című 1982-es Roger Corman-produktumot, amely anno igazi "video nasty" volt, és okozott néhány átvirrasztott éjszakát az áldozatait gigantikus egysejtűekké változtató, elképesztően valószerű szörnyének hála (hidd el, ezt nem most találtam ki), a filmet átitató bűnös szexualitás pedig a bennem érlelődő tinédzsert zaklatta fel ilyen-olyan módon. Most újranézve csak egy szedett-vedett alien-klón némi Star Warsos áthallásokkal, vacak trükkökkel és indokolatlanul túlzásba vitt pucérkodással (ám kétségkívül szemrevaló hölgyek prezentálásában).

Oké, az addig rendben van, hogy gyermekkorunk hősei és szörnyei idővel sokkal kisebbek lesznek, de mi van azokkal a filmekkel, melyek csupán néhány év - esetleg egy évtized - leforgása alatt veszítenek erejükből? Tegnap a Once Were Warriorst (lásd az all-time toplistámat) nézettem meg Zsével nagy bőszen, hogy most akkor filmtörténeti csodát fogunk látni, és hát az extázis finoman szólva is elmaradt. A film üzenete, a mindent túlélő harcos szellem továbbra is nagyon erős vonalat képez Lee Tamahori, a khm, xXx 2 rendezőjének új-zélandi keménykedésében, és Rena Owen is megmaradt vibrálóan nyers anyatigrisnek, ugyanakkor feltűnt, hogy bizonyos figurák komikusan majomkodók (az élen az időközben hollywoodi köröket is futott Temuera Morrisonnal), az erőszak öncélú és a film helyenként irritálóan negédes, miközben prospektusba illő, felületes szemelvényeket tologat a maorik legendáiról. Puff neki, most írhatom át a top 150-et?

A kérdése(i)m tehát a következő(k): melyik gyerekkori kedvenced/parád veszített nagyon sokat a fényéből? melyik élte túl az évtizedeket? melyik középiskolai/egyetemi/főiskolai favoritodról látod ma már, hogy anno igen csak felfújtad a jelentőségét? melyik olyan, eddig utált darabról derült ki, hogy meg nem értett klasszikus? A filmcímek mellett indoklást is elfogadunk. :)

Címkék

trivia roger corman bad movie top film

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr154540678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_1068 2011.11.11. 22:49:44

Kommentek #1 klesitz: 2011. 09. 06. 7:37 Star Wars. Úgy kompletten az egész régi trilógia. A 97-es felújított változaton nőttem fel, napi szinten néztem meg a három filmet egymás után és kb. 20 éves koromig tartotta az első helyet a kedvenc filmjeim listáján. Majd aztán úgy alakult, hogy barátnővel elkezdtük nézni a TV-ben a hatodik részt.. és akkor elkezdett bennem mocorogni az érzés, hogy "lucas lehet tényleg béna? és lehet tényleg nem csak divatos SW utálatról van szó?" Fel kiáltaottam magamban többször, mint anno a Plan 9 esetében. Ez miért? Ezt most hogy? De jajj... Olyan bénaságok rontják a sztorit ma már a szememben, amik húsz évig rejtve voltak. Ez után a bizonyos barátnős filmezést követően nem sokkal magamban megnéztem régi trilógiát egy seggen- és szenvedtem rajt. aeon_flux: 2011. 09. 06. 7:43 Vártam, hogy a Star Wars benne lesz az első tíz kommentben, de nem gondoltam volna, hogy mindjárt az lesz az első. :) Ugyan a 2004-es DVD-megjelenés óta nem láttam őket, de anno még átéltem azt a varázslatot, ami gyerekként is magával ragadott - igaz, hogy a fantasztikus világokból időközben változó minőségi szinten képviselő díszletek lettek, és már csubitól sem paráztam, de a filmek még mindig működtek. (Az új filmeket hagyjuk.) Viszont most, hogy mindjárt itt a BD, már megint félek. :) kekec: 2011. 09. 06. 7:52 A Star Wars szerintem azért működik ma is sokaknál - magamat is beleértve - mivel sok néző számára a gyerekkort, az ifjúságot hozza vissza és a nosztalgiafaktor erősen megszépíti a dolgokat. Hiába látom a hibáit, mégsem veszít túl sokat a varázsából. Amúgy a Bud Spencer-Terence Hill filmekkel is ez a helyzet. Felnőttként teljesen tisztában van vele az ember, hogy egy olcsó B-filmet néz, de hiába, azok a feledhetetlen gyerekkori emlékek ezt is megszépítik. Legalábbis nálam, aki erősen nosztalgikus alkat vagyok. Amúgy Malick Az őrület határán című filmjét mondanám arra, ami a mozibemutató idején egyáltalán nem ragadott meg, ma viszont sokkal jobban rá tudok hangolódni arra a fajta spirituális, filozofikus filmstílusra, a mi a rendező sajátja, így a film is nagy kedvenc lett. Ellenpélda: Sült zöld paradicsom. 20 évesen nagyon tetszett, ma viszont egyszerűen csak egy leszbikus-feminista propagandafilmnek látom és végig sem bírom nézni. aeon_flux: 2011. 09. 06. 7:56 3: A BSTH-filmekkel ma már ki lehet üldözni a világból. Anno én is néztem őket, mert ugye nem volt más, de már gyerekként sem voltam akkora rajongó, hogy idézgessek a Kincs, ami nincsből, és tsaiból, sőt, az összes BSTH-filmet odaadtam volna bármely Mad Mission-epizódért. :) Süti: 2011. 09. 06. 7:57 az első képen van egy zavaró fekete kocka. nem lehet eltüntetni? :) aeon_flux: 2011. 09. 06. 8:00 5: Ezt a blogot kiskorúak is olvassák. :) Na jó, csak neked: 3.bp.blogspot.com/-V0tmRopRfdU/TZuCkzj_WII/AAAAAAAADB0/PgY75O67Ru0/s1600/PDVD_049.jpg sőt: 2.bp.blogspot.com/-yRh5sCTb8a8/TiyLyjZ9xHI/AAAAAAAAAnA/O4OddF-lAbc/s1600/Forbidden.World.%255BMutant%255D.1982.DivX-NvadR.avi_003292959.jpg Dealer: 2011. 09. 06. 8:03 Ez nálam is rendszeresen visszatérő probléma, legalábbis az volt, amíg rá nem jöttem, hogy vannak filmek, amiket nem szabad újranézni. Én ugyan a '90-es években nőttem fel, rongyos, színét vesztett videokazetták között, de kaptam bőven az előző évtized alapköveiből bátyámnak hála, úgyhogy van film bőven, amire illik a fenti állítás. Például nagyon sok tesztoszteron bombát csak kellő nosztalgiával, öniróniával és távolságtartással lehet végignézni (Kommandó), akad bőven, amit így sem, pedig 15 éve bárkit bucira vertem volna a suliban, ha fikázni meri (Árral szemben). Vannak vígjátékok, amiket gyerekként egymás után kétszer is boldogan néztem meg, de az újranézések során rá kellett jönnöm, hogy közepesnek is csak óriási jóindulattal nevezhetők (A maszk, Ikrek, stb.). Érdekes módon aztán a legnagyobb kedvencek nem hajlandóak veszíteni a fényükből, az olyan filmek, mint az Ál/arc, A szikla, a Con Air - A fegyencjárat mai szemmel is hibátlanok, nem beszélve az olyan evidenciákról, mint a Die Hard vagy a Halálos fegyver sorozat. (Bár igaz, ami igaz, előbb-utóbb minden gyermeknek rá kell jönnie, hogy nem a Die Hard 3/Terminátor 2 a sorozat legjobbja, csak az a leginkább közönségbarát.) A nemrég feltett kérdésre, miszerint melyik filmet láttuk a legtöbbször, én a Batman című Tim Burton csodát írtam, ami ugyan nem vesztett fényéből, de köszönhetően Nolan filmjeinek, egyre kevésbé érzek késztetést, hogy újranézzem. (De ha már Batman, a Mindörökké Batman, sőt, a Batman & Robin sem tűnt mindig nézhetetlen vacaknak.) Ezen dolgok miatt egyre óvatosabban nézek újra régi kedvenceket, jobb a békesség alapon. Ugyanakkor vannak olyan filmek, amikre gyerekként nem voltam felkészülve, mára pedig a legnagyobb kedvenceimmé lettek (Alien, Szárnyas fejvadász), szóval biztos recept nincs ezekre a dolgokra, szerintem elkerülhetetlen, hogy néhány szép emlék a kukában végezze, hogy újak jöhessenek a helyükre. aeon_flux: 2011. 09. 06. 8:06 "Bár igaz, ami igaz, előbb-utóbb minden gyermeknek rá kell jönnie, hogy nem a Die Hard 3/Terminátor 2 a sorozat legjobbja, csak az a leginkább közönségbarát." Ez mekkora igazság! Gabesz85: 2011. 09. 06. 8:16 Vááá, az Egykoron harcosok voltunkat pedig én is mostanában akartam megnézni. :( klesitz: 2011. 09. 06. 8:17 Neten összeszedtem néhány kemény vonalas B film rajongó ismerőst, illetve nosztalgikus alkatot, akik a tökéletes katonába fülig szerelmesek voltak. 22 évesen rettenet béna filmnek tartom, régen lehet én is szerettem volna. Mondjuk én a DUpla DInamittal vagyok így, hogy anno a világ legmenőbb dolgának tartottam Forrest gump mellett (egyébként SW mellett valószínűleg ezt láttam legtöbbször) Még egy eszembe jutott hirtelen: Cápa. Kis pisis koromban láttam először (kb 5-6 éves lehettem) vasárnap délután, mikor mamáméknál aludtam. Imádtam, ez is olyan volt, hogy mikor ott aludtam megnéztem reggelente. Elvarázsolt a vér, a brutalitás... csodálatos volt. Persze anyám nem díjazta, hogy mamámék engedik, hogy nézzem, de hát ez van. Majd Tesz Vesz-ről megvettem a digit, újra néztem. Persze, ugyanolyan jó film, de a varázslatnak nyoma se volt és kissé csalódottan álltam fel utána. :) Gabesz85: 2011. 09. 06. 8:22 Csalódás volt újranézve az Őrület torkában vagy a Keresd a nőt, viszont a Véres játékok még mindig jó. Régen nem tetszett, de ma már igen a Toy Story sorozat, illetve a The straight story-ra is csak a hetekben csodálkoztam rá. Aribeth: 2011. 09. 06. 8:40 Nálam inkább az megy, hogy egy filmet az első megtekintés után nagyon imádok, de aztán aránylag rövid időn belül (pár hét/hónap) a helyére kerül. Viszont azokat a filmeket, amiket kamaszkoromban nagyon-nagyon szerettem, ma is nagy élvezettel nézem újra. Talán mert akkortájt eleve nem érdekeltek túlságosan a nagggyon mély mondanivalójú filmek, a könnyed (de nem atomgagyi) darabok pedig még ma is elviselhetőek, mi több, a hibáik is szerethetőek. Könyvek terén jóval keményebb a helyzet. Vagy hogy a filmeknél maradjak, színészekkel, színésznőkkel szoktam még eljátszani, hogy "ennek a középszerű, túldicsért embernek a játékán meg mit ettem annak idején". Aribeth: 2011. 09. 06. 8:44 Általában azokban szoktam csalódni, amiket annak idején nem néztem sz*rrá, hanem egyszer-kétszer volt hozzá szerencsém, majd tíz-húsz évig (amíg meg nem jelent a kölcsönzőben, bótban, torrenten) csak azt emlegettem, hogy ezt a csodát olyan jó lenne ismét látni. Aha. Hogy egy nagyon korai élményt említsek: Szépség és a szörnyeteg. McClane83: 2011. 09. 06. 8:46 Kölyökként tetszett, mára csak részeredményekkel operáló filmek: Tango & Cash, Pusztító, stb. De vannak olyanok is, amiket képtelen vagyok hova tenni... mármint hogy lehetett olyan népszerű az 57-es utas vagy a bűnrossz Specialista? Utóbbi legalább látványos a maga borzasztó egyszerű módján, és vannak benne színészek is, de az 57-es utast alig bírtam végignézni néhány éve. Dilibogyo: 2011. 09. 06. 10:09 Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem anno a Robotzsaru és az Emlékmás a durva és végtelenül izgalmas akciófilmek voltak (amiket a szülő nem enged megnézni, de a gyerek csak azért is odaül, és inkább eltakarja a szemét a durva jeleneteknél, de végignézi), míg ma ezeket inkább egyéb aspektusaik miatt értékelem (érdekes háttérvilág és utalások). Az Elpusztíthatatlanok volt az a film, amit anno egyszer láttam, aztán 15 évig csak az agyam hátsó zugában motoszkált, és néha-néha előrejött. Míg végül sikerült újranéznem, és akkor már viszonylag csalódás volt (10 perc értelmetlen bunyó? 40 percig nem is találja meg a szemüvegeket? Béna színészek?). Mivel faltam a rajzfilmeket is, ezért remélem, nem gond, ha megemlítem: a vasárnap délutáni Disney bemutatja rajzfilmsorozatok közül egyik sem állta ki a felnőtté válás próbáját, ehhez legközelebb a Kacsamesék állt (kincskeresés, furfang, kacsák), a többi igen csúfosan leszerepelt (pattogó medvék? Öblítőszeres flakonból léghajó?).

Ismeretlen_1068 2011.11.11. 22:50:11

Kommentek #2 zolindy: 2011. 09. 06. 13:14 Az őrület határán tényleg az a film, ami az ember korával párhuzamosan érik be. De ez egy nagy kivétel. A legtöbb film nem húz ki 10-15 évet. Gondolom azért, mert a legtöbb film felszínes, és ezeket könnyebb befogadni, és egy idő után ez már kevés lesz. Meg ugye egyre több filmet nézünk, és akaratlanul és észrevesszük a közhelyeket meg az ósdi beállításokat, meg fényeket, amiket első látásra pl. észre sem veszünk. Nekem a Bárányok hallgatnak ilyen film, ami nagyon szerettem még a 90-es évek elején, de a Hannibal bemutatója előtt újranéztem. És akkor már elég hatásvadásznak találtam benne csomó dolgot. Pl. ahogy Hopkinst "gonoszra" világítják benne, vagy a azt a sok teátrális beállítást. Nem mondom, hogy rossz film, csak most már túlértékeltnek találom. A Robotzsaru 3-on én jól szórakoztam (hát gyerek voltam, na), de mikor megjelent videón, egyszerűen nem értettem, mi a jó benne. Ennek fél év kellett. :) Viszont vannak olyan régi filmek (70-es évekből leginkább), amiket talán egyszer láttam, vagy annyiszor sem, és felnőtt fejjel meg odavagyok értük. Ez részben amiatt van, mert akkoriban magasabb szinten gondolkodtak a filmezésről (akkoriban szinte sosem áldozták be a negatív befejezést a box office javára). Most olyan korban vagyunk, ahol Michael Bay, Raja Gosnell, David S. Goyer, Brett Ratner valamiért mindig bizalmat kapnak (na jó, Goyert leszámítva persze hogy a pénz miatt, de Goyer most készül a 4. rendezésére, pedig eddig 3 buktát hozott össze). Mennyire üdítő visszanyúlni egy olyan korba, ahol alig volt folytatás, és nem nézték idiótának a nézőket. Az a gond, hogy le lett butítva a közönség szépen lassan, pedig már látni kéne, hogy az utóbbi 10 év filmtermésének 90 százaléka tömény mocsok. És a Transformers nagyon jó példa erre, mert sokak szerint jobb a 3. rész a másodiknál. Szerintem ugyanúgy nincs agya, szíve egyiknek sem, és csak ész nélküli csépelés van mindháromban. Ennél sokkal jobban is hozzá lehetett volna állni a témához, és akkor nem csak egy 15 éves, állandóan a szexre gondoló kölök vágyait néznénk a vásznon. Lehet, hogy kicsit off voltam....:) freddyD: 2011. 09. 06. 13:20 Az "AZ" gyerekként traumát okozott és még ma is nagy parás hatással van rám. A kacsintós jelentnél a plafonig ér a libabőröm... (Kár a film minősíthetetlen utolsó perceiért) Ami nagy csalódás volt felnőttként, az többek között az "Utolsó Egyszarvú" volt, amely gyerekként valami eposzi alkotásnak tűnt, tavaly újra megnézve viszont teljes csalódás volt. Pár emlékezetes jelenettől eltekintve egy unalmas, idegesítő és borzasztó dalokkal végigkísért film. Kár érte. freddyD: 2011. 09. 06. 13:22 Egyébként még egyes sitcomoknál koppan nagyot az ember, hogy amit tiniként viccesnek tartott az ember, mára mennyire rosszul korosodott. batboy: 2011. 09. 06. 13:33 amik igazán túlélték az idő vasfogának korrozív harapását, azok a 80-90es években direkt videóra készített xarhalmok. hosszú élettartamuk titka az, hogy már készítésük idején is xarok voltak, így az idő múltával minőségi depravációjuk szinte észlelhetetlen maradt. mindenkinek csak ajánlani tudom az olyan időtlen alkotásokat, mint a Nemesis 1-4et, a Cyborg 1-3at, a Trancers 1-6ot, a Shadowchaser 1-4et...és ezek még csak a sci-fik! a ninjákat, a karate tigriseket a vérsportolókat, a poszt-apokaliptikus Mad Max-klónokat és a Conan hónaljszőréről cseppent barbár fantasy "eposzokat" már ne is említsem. hadd idézzek a Faith No More Cuckoo For Caca című számából egy ide vágó sort: Shit lives Forever! Pizsama: 2011. 09. 06. 13:34 Hűha, ez egy barom jó kérdés, pár mostanában újranézett régi kedvenc közül nekem pl. az Ágyúgolyó futam, a Túl a csúcson és a Konvoj okozott baromi nagy csalódást! Meg nem értett klasszikuson és magát jól tartó kedvencen majd még gondolkozom... Remo: 2011. 09. 06. 13:35 Lehet, hogy csak rossz hangulatban ültem le elé, de legutóbb a "Szemtől szemben" távolról se volt akkora élmény, mint korábban. A magánéleti nyűglődések elég közhelyesnek hatottak és a főszereplők játéka se ragadott úgy magával. Ha már sorozatok, a maga idejében nagy szám volt a "Power kapitány és a jövő katonái", amelynek mai szemmel valószínűleg már egy epizódját se tudnám végignézni. Gaudi: 2011. 09. 06. 14:38 Én most láttam valamelyik este a DeepStar Six-et tv-ben. Pontosabban próbáltam, de aztán nem néztem végig. Pedig úgy emlékeztem, hogy az milyen jó. anita: 2011. 09. 06. 14:42 Magamnak se szívesen vallom be, de bizony A MÁTRIX (A kedvenc filmem!!!) már nem bűvöl el annyira, mint régen.. :((( Tavaly újranéztem és hát.. izé.. nem volt ugyanaz az élmény.. Persze, ettől még valahol "A legjobb".. de akkor is.. :( Mondjuk nyilván a folytatások sem tettek neki jót.. Na meg, hogy általánossá váltak a technikai megoldásai, amik akkor újszerűek voltak.. De ott van pl. a Harcosok klubja, ami ugyanúgy üt!!! :) Vagy amiről nem gondolná az ember: Egyenesen át! :) Megnéztem 2010-ben és működött.. :) Az elveszett fiúk, A holló pl. ezek még mindig jók.. Múltkor volt - a már említett - Ikrek a TV-ben, és az sem volt annyira borzalmas, mint amire számítottam.. :D Aztán a másik kérdéssel kapcsolatban: Nekem Az Álmosvölgy legendája volt olyan legutóbb, ami annak idején nem jött be, és érdekes módon most meg tetszett.. Real013GSF: 2011. 09. 06. 15:20 7,8: Na, akkor most jön az, hogy újra kell néznem a Die Hard, illetve a Terminator filmeket ( ez utóbbiakból mondjuk elég lesz csak az 1-2-t :), hogy eme kijelentés igazságtartamát megvizsgáljam, mert én simán rávágtam volna, hogy ez a két rész a legjobb a két sorozatból. ( igaz, a Die Hard-nál holtversenyt hirdettem volna az első résszel) Amúgy pedig... Nem tudom, én ugyanúgy imádom a régi kedvenceimet mind a mai napig, mint régen. Stephen Herek Három testőrét bármikor meg tudnám nézni most is (persze nem tartom kiemelkedő filmnek már, de mind a mai napig nagyon élvezem), a Halálos Iramban első két részével hasonló a helyzet ( ezek mekkora 'alapfilmek' voltak régen..), a Koppányi aga testamentumát ha lehet, csak még jobban szeretem.. Szóval általában a nosztalgiafaktor pótolja a 'filmek összemenését'. chris92: 2011. 09. 06. 15:33 A régi kedvenceim, (főleg a 80-as, 90-es évek akciófilmjei) noha fényük kicsit tényleg megkopott ugyanúgy tudnak szórakoztatni mint kisebb koromban...igaz az már más kérdés milyen okból. Ennek példája a Kommandó, ami hátulgombolósként maga volt a filmre forgatott atyaúristen, mai szemmel már csak a hatalmas camp faktor miatt vagyok képes élvezni. kirijima: 2011. 09. 06. 15:48 Egy friss élményről tudok nyilatkozni az Alien filmekkel kapcsolatban: nos az első rész a fényéből nemhogy veszített volna, hanem nálam még mélyebben betonozta be magát a minden idők legjobb sci-fi horrorjának járó pozícióba. Az Aliens ellenben, ha csalódás nem is volt, de egy-két sutasága, az Alien-hez képest jóval szürkébb beállítások, és egy-egy gyengébb effekt (mint az űrkomp lezuhanása, stb.) azért feltűnt, de szerencsére mindez is kevés volt ahhoz, hogy az élményt tönkretegye. mikice: 2011. 09. 06. 17:00 Szétfoszlott para: Evil Dead 2 Megmaradt para: Az ördögűző - ezt ma már meg sem nézem. A szomszédban is megtörténhet. jflover7: 2011. 09. 06. 18:13 A legjobb példa természetesen a Star Wars: amennyire jobban tetszett anno az első rész, annyit veszített az erejéből így 30 év távlatában. Ellenben a birodalom visszavág simán kiállta az idő múlását, ritka erős filmélményt ad minden megtekintésnél. Persze az Alien-Aliens példa is tök jó, meg a régi filmek közül az Aranypolgár, ami nem kétlem, hogy a világ legjobb filmjeként hatott, de én inkább megnézem Orson Wellestől a Touch of Evilt, vagy sorolhatnám, mint a kritikuskedvencet :) kirijima: 2011. 09. 06. 18:34 Mondjuk sztem az Evil Dead 2 soha nem is volt para, hanem mindig is a zseniális horror paródia miatt imádtam, persze ebben benne lehet, hogy elég későn láttam először. Boomer: 2011. 09. 06. 19:02 Szomorúan konstatáltam nemrég,hogy én bizony kinőttem A Gyűrűk Urából...persze most is tetszik, de már korántsem annyira mint régen. A Részeges karatemester 2 viszont egyre csak jobb lesz az idő múlásával :)

Ismeretlen_1068 2011.11.11. 22:50:32

Kommentek #3 ddarko: 2011. 09. 06. 21:57 Pont tegnap néztem meg (félve)a Részeges karatemestert, de nem kellett csalódnom, még mindig hibátlan :D A Rendőrsztori viszont már egy árnyalatnyit vesztett az értékéből. vargatom: 2011. 09. 06. 22:11 Vannak filmek, amik szerintem számunkra sosem fognak megöregedni. Talán a fiatalabbaknak nem jelentenek majd annyit, de azt hiszem mi is ugyanígy vagyunk azokkal az alkotásokkal amik a mai mozi stílusának, eszköztárának az úttörői voltak. Volt egyszer egy vadnyugat, például. Vagy Blade Runner, a már említett Alien mellett. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ne lennének ugyanilyen értékesek újabb húsz-harminc év múlva. Pizsama: 2011. 09. 06. 23:09 Megmaradt "para": A 13-as rendőrörs ostroma (76) - az a film nálam a mai napig működik Neumark: 2011. 09. 06. 23:55 Ryan közlegény megmentése. Tipikusan az a film, amit megnéztünk anno 8.-ban aztán másnap mondta mindenki, hogy milyen fasza háborús film. Aztán tavaly újranéztem. Az első 20 perc, a partraszállási jelenet a mai napig zseniális, tanítani való. Ami utána jön viszont olyannyira vontatott és unalmas, hogy szinte szörnyű végig nézni. Meg hát ez a csöpögős "érdemeld ki" műdrámázás, meg a zászlót földbeszúrógatós propaganda szájíz nagyon tönkreteszi. vargatom: 2011. 09. 07. 0:50 Viszont egész jó benne a Tigris tank... ;) zsoltkormendi78: 2011. 09. 07. 6:59 Általános iskolás ként voltak para videó délutánok az osztálytársakkal a Támadók a Marsról ,Életerő , Poltergeist és hasonszőrű filmek társaságában. Van amit többször is megnéztünk annyira lenyűgözött. Ezek közül sokat újra néztem 20 év távlatából és a legtöbbjük most már inkább csak unalmat és kínos fészkalódást okozott. Kivéve a Poltergeist az még ma is üt főleg Goldsmith hátborzongató zenéjével. Ellenben az Életerő mai szemmel ultragagyi. Hiába ismertem fel utólag Picard Kapitányt. :) Amik még szintén nem vesztettek a fényükből az a Kincsvadászok, Vissza a jövőbe, A Mélység Titka, Terminator 2, Robotzsaru, Jurassic Park, Szörnyecskék 2, Drágám a Kölykök Összementek... Ja és amit még tervezek újranézni az a Barbár Fivérek, Vadak Ura 1-2, Gym Kata, Cyborg... :) algi: 2011. 09. 07. 7:25 Én ettől szörnyen féltem, amikor elkezdtem DVD-ket vásárolni. Az egyik első film, amit megvettem, a Predator volt. Annyit hallottam, hogy ez csak egy agyatlan akciófilm, és szörnyen féltem, hogy csak a nosztalgia dolgozik bennem, de olyan olcsó volt, hogy csak-csak megvettem. Aztán betettem a lejátszóba, és megnéztem. És a mai filmekhez képest egy csoda volt. Minden képet megkomponálták, a szereplők tökéletesen illettek a filmbe, a kissé ellaposodó végjátékot leszámítva fantasztikus film volt. Nem voltak benne elrontott klisék, nem volt kilógó poénkodás stb. Ellenben a Terminátor 2-t (ami az első! Terminátor-film volt, amit láttam - én mindig mindenből a második résszel kezdem, de komolyan) ma már rühellem, és őszintén szólva az új Star Wars filmek (a 3. epizód vége kivételével) többé-kevésbé tetszettek. Persze, nem voltam elégedett velük, de élvezetesek voltak. Aztán sokadjára már kezdtem unni őket - ez a klasszikus trilógiával nem történhet meg, mert azok jó filmek. Egyébként nincs, amit jobban utálok, mint amikor zseniális filmekről úgy beszélnek, hogy "a VHS-korszak legendái" vagy "retrocsodák". Nem, bakker. A szomszédok, az retró. Balázs Pali retró. Conan, a barbár, meg a Terminátor, azok _MARADANDÓAK_. Ez itt a különbség. aeon_flux: 2011. 09. 07. 7:56 10: Nálam a Jaws a mai napig üt. Az a fejkibukkanós jelenet vagy akár a film intrója... sajna, mindig a legrosszabb időpontokban idéződik fel bennem (nyílt vízi fürdőzés során :). Damn you, Spielberg! aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:01 14: A Passanger 57 abszolúte az a film, melyet annak ellenére sikerült nagyon sokszor látnom ("na, ma mit nézzünk, srácok?" "az 57-es utast! óvéjsz beton blekk!"), hogy már elsőre sem különösen szerettem, viszont barátságos játékidejével (alig 85 perc), agyatlan, de akkoriban feltűnően pörgős sztorijával és hülye dumáival bármikor képes voltam elviselni. Szerencsére az elmúlt 15 évben nem találkoztunk, és ez jól is van így. :) aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:02 15: Igen, az a bunyó valóban értelmetlen... de mennyire gyönyörű már? :D aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:06 16: Az első TF azért annyiban kiemelkedik, hogy ott egy olyan tinédzserfiú botladozásai teremtenek keretet a csihi-puhinak, akivel valamilyen szinten lehet azonosulni (első kocsi, első csaj), míg a folytatásokban ezt is sikerült elidegeníteni. Egyébként maximálisan egyetértek: Spielberg és Lucas a hibás. Damn you, Spielberg! :) aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:08 19: Ezzel az elmélettel az a baj, hogy ugyan az említett csodák tényleg büdösen érkeztek, de abban a korban, mikor először táplálkoztunk belőlük, még mennyei éteknek számítottak. Erről hétről hétre sikerül újra meggyőződnöm - részben hála neked. :) aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:11 23: A BD-megjelenés idején ledatáltam újra a trilógiát, és míg az első rész továbbra is nagyon erőteljes (nem az azóta százszor lemásolt trükkjei, hanem elképesztően erős sztorija miatt), addig a folytatásokat alig sikerült lenyelnem. Úristen az a faarccal előadott monológok, az a röhejes pózőrködés... aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:14 26: Pontosan így éreztem én is a legutóbbi újranézéskor. Az Alien vágását, beállításait, látványterveit, narratíváját a mai napig tanítani lehetne, míg az Aliens tényleg kicsit fáradtabbnak tűnt. Cameron forgathatna neki egy remake-et. :) aeon_flux: 2011. 09. 07. 8:15 27: Az Evil Dead-filmektől ma már én sem tudok parázni, ugyanakkor tabudöntögető merészségük, találékonyságuk, de főleg utánozhatatlan humorok a mai napig elvarázsol. lancelotbeka: 2011. 09. 07. 8:51 Szeretm a fantasyt,filmen és főleg könyvben.De a Conan filmeket már nem bírom újranézni... rolo: 2011. 09. 07. 17:41 Az Indiana Jones filmek nekem nagyon összementek,próbáltam újra nézni,de nem ment..:( kisfeketemadar: 2011. 09. 07. 18:10 Szörnyecskék. Annyira vártam, hogy újranézhessem, de ekkora csalódást! jaromil: 2011. 09. 07. 23:20 Nekem gyerekkoromban a kedven filmem a Véres játék és a Harc az Endor bolygóért volt. Ma már nem tartom őket annyira jónak, de szerintem ez normális dolog :D

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása