A Shrekek és Madagascarok végeláthatatlan sorai ellenére lassan itt az ideje, hogy felnőtt animációs stúdióként kezeljük a DreamWorks sajátját: az érettségin már túl van (How to Train Your Dragon), a Kung Fu Panda 2 pedig lazán elmegy diploma-előkészítőnek, úgyhogy alig várom, hogy láthassam a... Puss in Bootsot. Izé.

De talán végre félre kéne tenni azokat a szúrós előítéleteket, melyekkel behintettem Po mindkét kalandját - az elsőt azért, mert a hátam közepére kívántam az újabb beszélő állatos rajzfilmet, a másodikat pedig azért, mert minden megelőlegezett szájhúzás után a Kung Fu Panda olyan pozitív meglepetést okozott, hogy féltem, egy szükségtelennek vélt második résszel csak bemocskolják címszereplőjének ragyogó bundáját. És megint csak kellemesen csalódtam.

A Shrekek és Madagascarok végeláthatatlan sorai ellenére lassan itt az ideje, hogy felnőtt animációs stúdióként kezeljük a DreamWorks sajátját: az érettségin már túl van (How to Train Your Dragon), a Kung Fu Panda 2 pedig lazán elmegy diploma-előkészítőnek, úgyhogy alig várom, hogy láthassam a... Puss in Bootsot. Izé.

De talán végre félre kéne tenni azokat a szúrós előítéleteket, melyekkel behintettem Po mindkét kalandját - az elsőt azért, mert a hátam közepére kívántam az újabb beszélő állatos rajzfilmet, a másodikat pedig azért, mert minden megelőlegezett szájhúzás után a Kung Fu Panda olyan pozitív meglepetést okozott, hogy féltem, egy szükségtelennek vélt második résszel csak bemocskolják címszereplőjének ragyogó bundáját. És megint csak kellemesen csalódtam.

Ugyan Po & Co második küldetése nem lép a legendás folytatások szűkös panteonjába (mondj kapásból három olyat, ami megérdemli!), de más bankszámla-dagasztó ismétlésekkel és utózöngékkel ellentétben a Panda 2-be nem csak produkciós költségek, de ötlet és kreativitás, mi több, szív és lélek is szorult. A tét ezúttal egész Kína sorsa, melynek leigázását egy bosszúszomjas hadúr tervezi a dinasztia ősi értékeinek sárba tiprásával és kizsákmányolásával (a tűzijátékból halálosztó ágyukat kovácsol, melyekkel szemben a kungfu is tehetetlen), ráadásul a jóslat szerint csak egy fekete-fehér harcos állhatja útját, ezért elhatározza, hogy mind egy szálig kiirtja a pandákat. Szóval ez az ügy nem egyszerűen személyes, de NAGYON személyes.

Az alapkonfliktust nem lenne nehéz elhelyezni Kína viszontagságokkal teli történelmében, ráadásul a családi tragédia is megmételyezhetné, de szerencsére műfajához híven ezeket az elemeket a film megfelelő egyensúllyal szerepelteti, és inkább Po, a szeretni való mamlasz/elszánt kungfuharcos botladozásaira/hőstetteire helyezi a hangsúlyt. Az előbbi ugyan kissé megfáradt és gyakorta idézget az első részből (Po elfárad, mire felér az emeletre! Po éhes! stb.), az utóbbiban viszont hihetetlen mennyiségű energia és vizuális humor van - főleg mikor a Furious Five is beszáll a bunyóba (márpedig a kerekded főhős ritkán szólózik, és ezzel a film a csapatszellem fontosságát hangsúlyozza a kicsiknek, ami szintén jó pont).

A lélegzetelállító csörtéket fantasztikus animáció és a 3D legújabb kori történetének talán legjobb kihasználtsága teszi kihagyhatatlan moziélménnyé, és annak ellenére, hogy Po társairól aligha tudunk meg többet, a panda múltjának leleplezése hihetetlenül erős érzelmi löketet ad a filmnek - melyet talán csak az utolsó másodpercek próbálnak csorbítani, szerencsére könnyen feledhető adagban.