UPGRADE: Már több információ áll rendelkezésre, úgyhogy átalakítottam az ismertetőket, és kiegészítettem a szakértők/fogadóirodák véleményeivel.

"A" filmfesztivál, avagy a filmfesztiválok filmfesztiválja... azaz Cannes. A május 11-én startoló mustra gyönyörűen elegáns plakátját már korábban megcsodálhattuk, és azt is tudtuk, hogy Robert De Niro vezeti majd a zsűrit, miközben a rövidfilmek fölött Michel Gondry, míg az Un Certain Regard szekció felett Emir Kusturica bábáskodik majd.

Időközben a versenyfilmes zsűri többi tagja is lelepleződött: Olivier Assayas rendező - Tiszta), Martina Gusman (színésznő - Carancho), Mahamat-Saleh Haroun (rendező - Egy néma kiáltás), Jude Law (színész), Nansun Shi (producer - Tsui Hark felesége), Uma Thurman (színésznő), Johnnie To (rendező - Adásunkat megszakítjuk), Linn Ullmann (írónő - Ingmar Bergman és Liv Ullmann lánya).

UPGRADE: Már több információ áll rendelkezésre, úgyhogy átalakítottam az ismertetőket, és kiegészítettem a szakértők/fogadóirodák véleményeivel.

"A" filmfesztivál, avagy a filmfesztiválok filmfesztiválja... azaz Cannes. A május 11-én startoló mustra gyönyörűen elegáns plakátját már korábban megcsodálhattuk, és azt is tudtuk, hogy Robert De Niro vezeti majd a zsűrit, miközben a rövidfilmek fölött Michel Gondry, míg az Un Certain Regard szekció felett Emir Kusturica bábáskodik majd.

Időközben a versenyfilmes zsűri többi tagja is lelepleződött: Olivier Assayas rendező - Tiszta), Martina Gusman (színésznő - Carancho), Mahamat-Saleh Haroun (rendező - Egy néma kiáltás), Jude Law (színész), Nansun Shi (producer - Tsui Hark felesége), Uma Thurman (színésznő), Johnnie To (rendező - Adásunkat megszakítjuk), Linn Ullmann (írónő - Ingmar Bergman és Liv Ullmann lánya).

A versenyfilmek

Pedro Almodóvar: Le piel que habito (The Skin That I Inhabit)

Történet: Mint általában, Almodóvar most is hétpecsétes titokként őrzi a sztorit, de mivel sok év után a rendező ismét egy regényhez nyúlt, legalább van támpont. Az egészen biztos, hogy a főszereplő egy plasztikai sebész, aki felesége halála után megszállottan munkájába veti magát, hogy megalkosson egy új bőrt. Ezen kívül több forrás is említ egy bizonyos bosszú-szálat, mely során doktorunk üldözőbe venné lánya megbecstelenítőit. A rendező egyelőre annyit mondott, hogy "horror lesz sikongatás és ijesztgetés nélkül".

Háttér: Antonio Banderas 21 év után először tér vissza ahhoz, aki elindította a pályán, úgyhogy már ez önmagában elég okot ad a lelkesedésre, amit csak tovább növel ez az első pillantásra furcsa, cronenbergi hatású sztori. Talán éppen emiatt lelkesednek a filmért a fogadóirodák. Majd meglátjuk, addig is reméljük, hogy mindkét úriembernek jót tesz majd ez az alkotás.

Bertrand Bonello: L'apollonide (House of Tolerance)

Történet: A huszadik század elején járunk egy párizsi bordélyban. Az egyik prostituáltat örök életre megnyomorítja az egyik kliense, eltorzítva a nő arcát, melynek hatására a többi lány úgy dönt, elzárkóznak a külvilágtól.

Háttér: A botrányfilmjeiről (The Pornographer) híres Bonello ismét kényes témához nyúlt, és a nyilvánosságra hozott képek alapján ez a filmje is elég kendőzetlen lesz ahhoz, hogy ez is csak az európai art mozik vendége legyen. Bár az mindenképpen említésre méltó, hogy a rendező négy filmjéből három itt debütált, szóval nem reménytelen egy fontosabb díj begyűjtése sem. A fogadóirodák a női színészgárdában látják az alkotás legfőbb reményét, úgyhogy ámen.

Joseph Cedar: Hearat Shulayim (Foot Note)

Történet: A film két Talmud-professzor rivalizálását mutatja be, akik történetesen apa és fia. A két férfi közötti feszültség akkor hág tetőfokára, amikor kiderül, hogy az apa kapja Izrael legrangosabb díját.

Háttér: A rendező eddig a Berlini Filmfesztivál visszatérő vendége volt, de úgy tűnik a múltkori Oscar-jelölés (Beaufort - Legjobb idegen nyelvű film) jót tett a megítélésének, és a hűvös északról lekerült a melegebb tengerpartra. A fesztivál igazgatója szerint ez lesz a mezőny egyik legszívmelengetőbb darabja, amiben azért fontos dolgok is vászonra kerülnek. A szakértők szerint egy forgatókönyvíró díj a legtöbb, amire a film számíthat.

Alain Cavalier: Paterre (Pater)

Történet: Ez volt az a film, amiről még pár nappal ezelőtt sem lehetett semmit tudni. A helyzet most sem változott sokat, de annyi legalább napvilágot látott, hogy egy bizarr és úkszerű filmre kell felkészülnie a közönségnek, ami a rendező és színésze (Vincent Landon - A bajusz, A gyűlölet) közös gyermeke. A két művész szinte apa-fiú kapcsolatban áll egymással és ez a film róluk szól. Fikció keveredik majd a valósággal, a klasszikus értelemben vett játékfilm határai meg elmosódnak.

Háttér: A 79 éves rendező már évek óta kísérletezget valahol a film és a dokumentumfilm határán. Úgy tűnik, a fesztivál igazgatója most látta elérkezettnek az időt, hogy az értő közönség is szembesüljön ezzel. Azt még nem tudni, mi sül ki belőle, de Cannes szereti az újítókat, a nagy öregeket és egy színészekkel telezsúfolt zsűri talán jobban felkapja a fejét egy olyan filmre, amiben ilyen nagy szerepe van a színésznek.

Nuri Bilge Ceylan: Once Upon a Time in Anatolia

Történet: A cím egy ázsiai spagettiwesternt sejtet, de itt most valami egészen másról van szó. A film központi figurája egy orvos, aki a végtelen sztyeppén él, és megjelenik az életében egy ügyész; a cselekmény nagy része pedig egyetlen éjszaka története. Nagyjából ennyit árultak el, vagyis ez egy sötétebb tónusú, mélyebb konfliktusokat taglaló alkotás lesz.

Háttér: Az elmúlt tíz év alatt ez már a rendező negyedik filmje, ami bekerült a versenyprogramba... és eddig még egy sem távozott üres kézzel. Folytassam?

Dardenne fivérek: The Kid with a Bike

Történet: A film egy kisfiúról szól, akit apja nevelőotthonba ad, de megígéri neki hogy visszajön érte. A fiú egy idő után megunja a várakozást és megszökik, majd némi közjáték után összeakad egy idegen nővel.

Háttér: Ha az örök fesztiválkedvenc Dardenne fivérek nyernek, akkor történelmet írnak. Ha nem, akkor sem fognak üres kézzel távozni. Ők nem szoktak. Ráadásul ez a trailer elég megkapó ahhoz, hogy a zsűri is megszeresse.

Aki Kaurismaki: Le Havre

Történet: A neves finn rendező újra összeállt kedvenc színésznőjével (Kati Outinen - A múlt nélküli ember, A gyufagyári lány), és elkészítette egy cipőtisztító történetét, aki a címszereplő francia kikötővárosban vesz szárnyai alá egy bevándorló kisfiút.

Háttér: Akármekkora tisztelet is övezi a finn mestert, díjakkal sosem szokták elhalmozni. Talán most megtörik a pech-széria ezzel a kicsit világosabb tónusú filmmel.

Naomi Kawase: Hanezu no tsuki

Történet: Jó eséllyel ez lesz a fesztivál igazi lila ködbe burkolózó bölcsészfilmje. Nagyjából arról van szó, hogy a régi embereknek még volt hitük, idejük, fantáziájuk, de a mai kor emberéből már sok minden kiveszett. Nem szeretjük a természetet, és önmagunkat sem nagyon.

Háttér: A rendező 2007-ben második helyezett (Mogari no mori) lett. Ha a zsűri nem alszik el, akkor most is esélyes némi fényezésre. Bár én remélem, hogy nem az lesz megint, hogy "nem értjük, úgyhogy vágjunk hozzá egy szobrot".

Julia Leigh: Sleeping Beauty

Történet: Az elsőfilmes rendezőnő filmje egy prostituálnak állt leányzóról (Emily Browning) szól, aki benyugtatózva/altatózva adja át magát a gyönyöröknek. Botrány alert!

Háttér: Bár meglehetősen erős a buzz a film körül, a statisztikák ellene szólnak: elsőfilmes rendező utoljára 22 éve nyert (Soderbergh: szex, hazugság, videó), női rendező pedig mindössze egyszer. Igaz, az Jane Campion volt, aki tevékenyen kivette részét ebből a film is. Ha pedig valahol dől a statisztika, akkor az Cannes. De sok pénzt azért ne tegyetek rá.

Terrence Malick: Tree of Life

Történet: Jack, egy középnyugati család legidősebb fia gondolja végig az életét, a majdnem felhőtlen gyerekkorától - amire apjával való kapcsolata vetett árnyékot - a problémás felnőttkorig. Persze emögött az egyszerűnek tűnő sztori mögött jóval mélyebb, elsősorban teológiai gondolatok húzódnak meg, amiket a Malicktől elvárt lírai tálalásban láthatunk a nagyvásznon.

Háttér: Hosszú évek óta készül már ez az alkotás, úgyhogy már az is elég öröm, hogy végre dobozban van. Éppen ezért ez a felhozatal legtöbbet emlegetett filmje, ami csak elég lesz valamire. Meglátjuk.

A filmről meg már volt szó néhányszor (például itt meg itt és itt)

Radu Mihaileanu: La source des femmes (The Source)

Történet: Az Életvonat rendezője ismét egy dramedy-vel kedveskedik közönségének, amelyben egy kis falu asszonyai szexmegvonással fenyegetik a férfiakat, ha azok nem hajlandóak a vízhordásra...

Háttér: Mihailenau megjárta már a világ fesztiváljait, de szerintem az ő stílusa túl könnyed lesz Cannes-ban. Abban viszont biztos vagyok, hogy könnyen szerez magának forgalmazókat. Végülis ez is több a semminél...

Maïwenn Le Besco: Polisse

Történet: A rendezőnő neve leginkább a Magasfeszültség és az Ötödik elem című filmekből lehet ismerős a magyar közönség számára (színésznőként!). Újabb rendezői próbálkozásában is magára osztotta a főszerepet, úgyhogy dupla babérra tör ebben az egy újságíróról szóló történetben, aki szerelmi viszonyba keveredik megfigyelése tárgyával, egy rendőrrel. Városi dokudráma és románc egy kalap alatt.

Háttér: A fogadóirodák szerint ez a legesélytelenebb jelölt, de én azért megemlíteném, hogy Cannes-ban szokás szeretni az ilyesfajta szociálisan érzékeny filmeket.

Takashi Miike: Seppuku (Harakiri)

Történet: A klasszikus 1962-es film három dimenziós remake-je. A sztori gondolom ugyanaz, maximum brutálisabb lesz Miike módra.

Háttér: Távol álljon tőlem, hogy kombináljak, de nagyon úgy tűnik, hogy Cannes sem akar lemaradni a 3D hóbortról és Miike elég fesztiválarc ahhoz, hogy kompromisszumos megoldásnak tűnjön. Díjakra nem nagyon számíthat az elemzők szerint, de már így is bevonul a krónikákba, mint az első 3D Cannes-i versenyfilm.

Nanni Moretti: Habeus papam

Történet: Meghal a pápa, újat kell választani helyette. Csakhogy az első számú jelölttel nincs minden rendben. A Szentszéknek meg kell oldania a dolgot. Így jön képbe egy pszichológus.

Háttér: Micsoda? A pápa nem Istentől kér segítséget? Ez tuti kiveri majd a biztosítékot egyeseknél, a botrány meg mindig jól jön.

Lars von Trier: Melancholia

Történet: Két nővér kapcsolatát ismerhetjük meg von Trier új filmjében, méghozzá a világvége előtti pár napban...

Háttér: Lars von Trier tipikusan az a rendező, akit legalább annyit utálnak, mint ahányan istenítik. Ilyen kis létszámú zsűrinél nehéz megjósolni akármit is, de visszhang nélkül nem marad a film, az biztos. Persze a fogadóirodák már csak a név alapján előre helyezik a filmet, de még egyszer mondom: a von Trierre adott reakció kiszámíthatatlan.

Markus Schleinzer: Michael

Történet: Egy tíz éves kisfiú és egy 35 éves férfi kapcsolatának utolsó öt hónapját mutatja be a film. Nem kell megijedni, ez inkább Kolja mint pedofília. Vagy legalábbis annak tűnik. UPDATE 2: Mégis pedofília...

Háttér: A szaklapok az év "hamupipőke-történetének" kiáltották ki Schleizer esetét, aki szereposztó rendezőként vált ismertté (A fehér szalag, Pénzhamisítók), hogy most a kamera mögött is kipróbálja magát. Az meg majd kiderül, hogy passzolni fog-e az a bizonyos üvegcipő. Szerintem túl nagy lesz erre a lábra.

Paolo Sorrentino: This Must Be a Place

Történet: Egy lepusztult rock sztár indul útnak, hogy megtalálja apja gyilkosát, az Amerikába menekült ex-nácit.

Háttér: Az Il Divo- A megfoghatatlanért két éve agyonajnározott olasz direktornak sikerült megfognia Sean Pennt és Frances McDormandet ehhez a filmhez, ami első blikkre jobb Oscar-alapanyagnak tűnik, mint Cannes-i versenyfilmnek. Hogy itt mi lesz vele, azt nem tudom, de mivel nácik meg Sean Penn, ezért viszlát decemberben.

Lynne Ramsay: We Need to Talk About Kevin

Történet: Egy anya megszüli, majd felneveli gyermekét, aki tizenöt évesen olyat tesz, amit senki nem bocsát meg neki. Az anyja kétségek közé kerül: hol hibázta el?

Háttér: A buzz egyelőre csak Tilda Swintonnak szól, de az neki mindig szól. Ez a sztori viszont tipikusan az a fajta, ami jobban fog működni Amerikában, mint Európában. Én mindenesetre szorítok neki.

Nicolas Windig Refn: Drive

Történet: Ryan Gosling nappal magányos kaszkadőr, éjjel viszont az alvilágnak dolgozik. Egy nap segít gyönyörű szomszédjának, amivel sok embert magára haragít és veszélybe sodorja a nőt és annak gyermekét is.

Háttér: A kezdeti megrökönyödés után majdnem a legtöbbet emlegetett versenyfilmmé vált, ám a nagy zajban többen óvatosságra intenek: lehet, hogy a film majd két szék közt a pad alatt landol. Előfordulhat, hogy a fesztiválközönségnek túl mainstream lesz, a nagyközönségnek meg túl art. Ez majd kiderül, addig is legyen elég annyi, hogy ez minden résztvevő karrierjében egy hatalmas piros pontot jelent.

Michel Hazanavicius: The Artist

Történet: A John Goodman főszereplésével készült fekete-fehér film egy feltörekvő filmcsillagocska történetét meséli el abból a korból, amikor a hangosfilm elkezdte kiszorítani a némafilmeket.

Háttér: Egész biztosan üde színfoltja lesz ez a fesztiválnak, de sok esélyt nem adok neki. Ahhoz túl könnyű darabnak látszik.

Hát ennyi volna, szerintem jó kis felhozatal. Nekem legalábbis jó néhány film felkeltette az érdeklődésemet. A többi szekció programját most nem sorolnám fel, úgyhogy csak az érdekességekre összpontosítok: A versenyprogramba várták Gus Van Sant filmjét (Restless), de az Un Certain Regard-ban landolt. Ez nem baj, hiszen itt is jó társaságban van. Itt van például Kim Ki-duk új mozija (Ariang) vagy a Sundance-ben debütált Martha Marcy May Marlene (erről bővebben itt).

A versenyen kívül pedig jöhetnek a sztárok, hogy legyen kiket fényképezni: The Beaver (Jodie Foster bábozós kalandja Mel Gibsonnal), A Karib tenger kalózai (Johnny és Penelopé) és persze itt lesz az új Kung Fu Panda is, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Tree of Life kapcsán érdekelt Brad Pitt hozza majd nejét is.

Szóval lesz itt minden, mi szemnek s szájnak ingere... mi meg majd megpróbáljuk kitalálni, melyik lesz leginkább De Niro fogára való.