Vadember (Savage, Svédország, 2011, Martin Jern-Emil Larsson)

A vademberek Svédország déli részén élnek. Sokat gyúrnak, szívesen bokszolnak, kevés a pénzük, és ami van, azt sem feltétlenül heti 40 órás munkával keresik meg. Szeretnének normális emberként élni, de sötét múltjuknak és karakteres külsejüknek köszönhetően erre esélyük sincs. Kim frissen szabadult a börtönből. Hasznos tagja akar lenni a társadalomnak: lelkiismeretesen dolgozik, szabadidejét barátnőjével tölti. Úgy tűnik, jó útra tért. Jespernek nincs ilyen szerencséje. Egy lakókocsiban él, internetes pornóval keresi kenyerét, számláit hosszú késéssel sem képes kifizetni. Kim és Jesper barátok, Kim bűnöző apja révén ismerik egymást. Normális életük csak akkor lehet, ha kiszakadnak az őket ellehetetlenítő közegből. Megpróbálják…

Érdekesmód Svédországban állami támogatással is készülhetnek filmek. Sőt, az adott évben készülő összes (kb. 20-30) nagyjátékfilmet támogatja az állam! Lehet, hogy a nyugdíjrendszer mellett a filmkészítésben is érdemes lenne megfontolnunk a svéd modell alkalmazását. Na, de vissza a kőkemény valóságba! A Vadember egy percig sem hazudtolja meg címét, könyörtelen, dühös, kilátástalan mozi, amit a helyi konditermekből összeszedett amatőr színészek még inkább hitelesítenek. A fiatal rendezőpáros ritkán látott helyekre kalauzolja a nézőt, Kim karakterén keresztül megmutatják, hogyan jut el egy ember ahhoz a ponthoz, amikor már képtelen cselekedetein uralkodni, és „elmennek nála otthonról”. A versenyfilmes szekció legjobbja.

Vadember (Savage, Svédország, 2011, Martin Jern-Emil Larsson)

A vademberek Svédország déli részén élnek. Sokat gyúrnak, szívesen bokszolnak, kevés a pénzük, és ami van, azt sem feltétlenül heti 40 órás munkával keresik meg. Szeretnének normális emberként élni, de sötét múltjuknak és karakteres külsejüknek köszönhetően erre esélyük sincs. Kim frissen szabadult a börtönből. Hasznos tagja akar lenni a társadalomnak: lelkiismeretesen dolgozik, szabadidejét barátnőjével tölti. Úgy tűnik, jó útra tért. Jespernek nincs ilyen szerencséje. Egy lakókocsiban él, internetes pornóval keresi kenyerét, számláit hosszú késéssel sem képes kifizetni. Kim és Jesper barátok, Kim bűnöző apja révén ismerik egymást. Normális életük csak akkor lehet, ha kiszakadnak az őket ellehetetlenítő közegből. Megpróbálják…

Érdekesmód Svédországban állami támogatással is készülhetnek filmek. Sőt, az adott évben készülő összes (kb. 20-30) nagyjátékfilmet támogatja az állam! Lehet, hogy a nyugdíjrendszer mellett a filmkészítésben is érdemes lenne megfontolnunk a svéd modell alkalmazását. Na, de vissza a kőkemény valóságba! A Vadember egy percig sem hazudtolja meg címét, könyörtelen, dühös, kilátástalan mozi, amit a helyi konditermekből összeszedett amatőr színészek még inkább hitelesítenek. A fiatal rendezőpáros ritkán látott helyekre kalauzolja a nézőt, Kim karakterén keresztül megmutatják, hogyan jut el egy ember ahhoz a ponthoz, amikor már képtelen cselekedetein uralkodni, és „elmennek nála otthonról”. A versenyfilmes szekció legjobbja.

Néma csönd (The Silence, Németország, Baran bo Odar)

A 80-as évek Németországában tizenpáréves biciklis kislánynak lenni sem életbiztosítás. Előfordulhat, hogy épp a közelben autókázik egy pedofil, aki szeretné beteges hajlamát kiélni. Megeshet, hogy az erőszak hevében elveszíti a fejét, és végez az ártatlan lánnyal. Lehet, hogy van egy társa, aki tétlenül végignézi mindezt. A tizenhárom éves Pia halott, a tettes(eke)t sosem kapták el. Huszonhárom évvel később ugyanazon a helyen találnak egy biciklit, a tizenhárom éves Sinikáé. Baran bo Odar nyílt lapokkal játszik: az elkövető(k) kiléte már az első pillanattól fogva egyértelmű. Nem az a kérdés, hogy ki tette, hanem, hogy elnyeri-e érte méltó büntetését. Fincher ZODIAC-jához hasonlóan tobzódunk a karakterekben és a cselekményszálakban, közülük még sincs egy sem úgy előtérbe helyezve, mint Gyllenhaal megszállott nyomozója. Gyakorlatilag mindenki főszereplő. Ezáltal a külön-külön is remekül működő személyes drámák hatványozottan zúdulnak az ártatlan néző nyakába, és akkora katarzist okoznak, hogy csak na.

Árnyékban (In the Shadows, Németország, 2010, Thomas Arslan)

Thomas Arslan biztos látta párszor a LE SAMOURAI-t. Igaz, filmje nem annyira hűvös és kimért, mint Melville alkotása, nem játszik benne Alain Delon, de egy - elvileg – profi bűnöző ugyanúgy rendkívül amatőr húzásaival borzolja a kedélyeket. Persze, hogy van benne visszavonult bűnöző, aki elvállal egy utolsó utáni küldetést; persze, hogy okosnak tűnik a korrupt zsaru, közben ostoba és kapzsi; persze, hogy a terv szerint megvalósult rablás után nem úgy történnek a dolgok, ahogy kellett volna; persze, hogy most sem hagyják a rosszfiút nyerni. Persze, hogy még heist-filmnek is gyenge.

Kapcsolódó cikkek

Titanic Filmfesztivál 2011 - 1. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 2. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 3. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 4. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 5. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 6. nap