Hetek óta azon morfondíroztam, hogy ki kéne írom magamból azt, hogy hol tart ma Magyarországon a független filmforgalmazás, meg úgy általában a filmes helyzet. Ebben csak az akadályozott meg, hogy akárhonnan is közelítettem meg, mindig arra jutottam, hogy - láss csodát! - nyakig van az egész a szarban. Na de hogy jutottunk idáig és van-e kiút?
Hetek óta azon morfondíroztam, hogy ki kéne írom magamból azt, hogy hol tart ma Magyarországon a független filmforgalmazás, meg úgy általában a filmes helyzet. Ebben csak az akadályozott meg, hogy akárhonnan is közelítettem meg, mindig arra jutottam, hogy - láss csodát! - nyakig van az egész a szarban. Na de hogy jutottunk idáig és van-e kiút?
Miközben bizonyos jelentések növekedésről számolnak be (ami leginkább a mozijegyek átlagárának megemelésének tudható be), addig a valóság egyre riasztóbb képet mutat: most már nem titok, hogy egyes megélhetési filmesek az elmúlt éveket, évtizedeket azzal töltötték, hogy lerabolták a magyar film(re szánt)vagyont és output gyanánt vállalhatatlan minőségű filmek hatványozásával tántorították el az embereket a magyar filmektől, végső soron pedig kinyírták az MMKA-t (ami természetesen tevékenyen részt vett saját kvázi elhalálozásában): a szervezetet, amely nem kevesebb, mint 7.4 milliárd forintos tartozást halmozott fel, és a vezetőség leváltását követően jóformán minden kifizetést befagyasztott, a 2010 második felében megnyert támogatásokkal egyetemben.
Az egyszeri ember ilyenkor megvonja a vállát, hogy "a magyar film megérdemli a hideget", hisz más európai országok saját filmjeinek népszerűségével ellentétben a magyar ki nem állhatja a magyar filmet (a 2010-ben eladott közel 11 millió mozijegyből csupán 527e szólt magyar filmre, és ha nem lett volna Üvegtigris 3, akkor ez a szám sokkal, de sokkal siralmasabb lenne), és emiatt nem is nagyon hibáztatom honfitársaimat (vagy ha már itt tartunk: magamat), hisz néhány kiemelkedő darabtól eltekintve mostanában a magyar film sem szereti a nézőjét, hisz vagy végtelenül bárgyú vagy értelmezhetetlenül "out there".
No, de a bedőlésnek vannak az egyszeri filmrajongókra/moziba járókra vonatkozó szomorúbb következményei is annál, hogy kevesebb pénz jut magyar filmek gyártására. A budapesti artmozik nem véletlenül kongatták meg a vészharangot: az MMKA-pénzek hirtelen elapadása a művész moziktól is megvonta a létfenntartáshoz szükséges támogatást, mi több, a szubvenciók hiánya magát a művészfilmet is ellehetetlenítették. Nem mintha art-támogatással együtt olyan rózsás lenne a helyzet: az elmúlt években a kvázi művészfilmek iránti kereslet marginálissá vált - a teljes bevételből való részesedés a korábbi 25%-hoz képest alig 10%-ra esett vissza, ami részben a közönség átalakulásának, részben az illegális filmbázisok előretörésének, részben a jegyárak emelkedésének (és a válság miatt szűkebbre vett nadrágszíjnak), részben a filmforgalmazók elkényelmesedésének tudható be - ez utóbbi leginkább úgy értelmezhető, hogy a legtöbb forgalmazó nem mert letérni a lejárt útról, ugyanazok a nációk, témák és rendezők pörögtek újra meg újra a mozikban és a nézők egy idő után egyszerűen rájuk untak.
Ugyanakkor észlelhető halványan pislákoló törekvés új utak, új csatornák elérésére - erre volt példa a Bognár Péter féle Helyzetek és gyakorlatok mozgalom, vagy az ebből kinőtt Magyarhangya, ami nagyon szépet lőtt a Kispálék limitáltan terjesztett és DVD-n is azonnal megjelentetett koncertfilmjével. Továbbá azt sem árt tudni, hogy az elmúlt években az ún. "művészfilm" is átalakult (néhány vaskalapos tarisznyarák szerint egyenesen felhígult): okosabb szelekciónak köszönhetően sokkal közérthetőbb, közvetlenebb, de értékálló alkotások is eljuthatnak hozzánk, csak a fenti hátulütőknek hála alapvető ellenállásba ütközve, gyorsan elsikkadva, támogatás híján pedig méretes veszteségeket okozva.
Eme támogatás megszűnésének azonban vannak "pozitív" vonzatai is: a Nemzeti Filmiroda meglehetősen szigorú feltételeket szab az art-támogatásra való jogosultság elnyeréséhez. Nincs is ezzel különösebb baj, csupán a támogatási rendszer avult el csúnyán (már amíg létezett): a támogatott filmeket többnyire csak művészmozik (illetve multiplex mozik művészfilmek vetítésére kijelölt termei) vetíthették és a behozott kópiák elég nagy hányadát el kellett juttatni vidéki artmozikba, ahol aztán a kutya sem nézte meg őket - vagy az általános érdektelenségnek, vagy a vidéki mozik nullához konvergáló promóciós költségvetésének vagy a jó öreg "szarjunk bele" mentalitásnak köszönhetően (amit természetesen mindenki mindenhol bőszen letagad). És ugye arról sem szabad megfeledkezni, hogy hozni kellett bizonyos nézőszámot ahhoz, hogy az ember akár egy fillérhez is jusson: szóval a forgalmazónak sem volt mindegy, hogy a filmje hogy szerepel, és a kicsik néha vért izzadtak ahhoz, hogy produkálják a számokat.
Nem is csoda, hogy a művészfilm-támogatás "béklyójától" megszabadulva például a Budapest Film a 12 Oscar-díjra jelölt The King's Speechet vagy az 5 Oscar-díjra nominált Black Swant csak a fővárosban vetíti és nagyobb részt multiplex mozikban (és ezt milyen jól teszi), miközben a vidékieknek be kell érniük a Gagyi mamival és társaival.
De hogy kissé lehervasszam a fővárosiak arcáról a kárörvendő vigyort: nagyon kevés olyan kvázi művészfilm van, ami támogatás nélkül életképes lehet Magyarországon - függetlenül attól, hogy Budapesten vagy Kukutyin-felsőn vetítik-e. Hazai támogatás híján a forgalmazók csak olyan filmek közül válogathatnak, melyek élvezik az Európai Unió szubvencióit, ami éves szinten úgy 100-150 európai filmet jelent (köztük sok-sok forgalmazhatatlan darabbal). Magyarán le kell mondanunk az ázsiai, dél-amerikai, afrikai, ausztrál és új-zélandi filmekről: az Animal Kingdomokról, a Sin Nombrékról vagy Park Chan-wook legújabb kulturális tarkólövéséről.
Most jönne az, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben? A filmügyi kormánybiztosnak kinevezett Andy Vajna gyors változást ígér, de mikor a kiútról beszél, akkor elsősorban a magyar filmgyártásra gondol, miközben vidéken egyre-másra zárnak be a mozik és egyre több kultuszgyanús film késve vagy egyáltalán nem jut el hozzánk. Szóval lehet közösséget alapítani, moziba járásra ösztönözni, globalizálni, digitálisan fejleszteni vagy trükközni, de vajon meg lehet-e állítani, esetleg a visszájára fordítani ezt a folyamatot? Neked mi a véleményed?
Az oldalon található tartalmak kizárólag
