Stephen King szerint a LET ME IN egy olyan überkirály horror, hogy csak na. Stephen Kingnek vagy vissza kellene térnie a tudatmódosító szerekhez vagy egyszerűen megnézhetné az eredetit, melyet ugyan én sem tartok a filmkészítés magasiskolájának - csupán egy ősrégi mumus-alapvetés ügyes átgondolásának, de még gyengéivel egyetemben is jóval magasabb szinten mozog, mint ez az amerikanizált változat.
Stephen King szerint a LET ME IN egy olyan überkirály horror, hogy csak na. Stephen Kingnek vagy vissza kellene térnie a tudatmódosító szerekhez vagy egyszerűen megnézhetné az eredetit, melyet ugyan én sem tartok a filmkészítés magasiskolájának - csupán egy ősrégi mumus-alapvetés ügyes átgondolásának, de még gyengéivel egyetemben is jóval magasabb szinten mozog, mint ez az amerikanizált változat.
Nem Matt Reeves volt az első hollywoodi filmes, aki remake-be fogott és közben váltig állította, hogy ő bizony nem remake-et forgat, hanem ÚJRAÉRTELMEZ, és nem is ő lesz az utolsó hollywoodi filmes, aki mikor ilyeneket állít, nem mond igazat.
A forgatókönyvet is jegyző, amúgy a Cloverfielddel szép nagyot durrantó úriember ugyan másképp rakta fel a figurákat a sakktáblára, mint ahogy azt John Ajvide Lindqvist tette regényében és később forgatókönyvében is, de a játéktér átrendezése közben eme figurák és a környezet is teljesen jellegtelenné vált. A kocsmatöltelékek kínja és Oskar Owen alkoholista apjának kiradírozásának köszönhetően nem csupán a lepukkantságból lett steril családi kör, de az eredetit átitató reménytelen beletörődésnek is nyoma veszett. Ennek a filmnek halálmindegy, mikor játszódik, hiába nyomatja minden bekapcsolt televízió Reagent, akár játszódhatna holnap is.
A legnagyobb veszteség viszont az Eli Abby karakterének kiherélése (ééérted), kinek androgünségének nyoma veszett (egyetlen kétértelmű, de alapvetően gyáva utalást leszámítva) és Chloe Moretz egy halk szavú szende szösziként ábrázolja, aki csupán a (szerencsére ritkán alkalmazott) olcsó speciális effektusok segítségével változik át szélsebes vámpírmókussá.
Még Richard Jenkins fejére is szemeteszsákot húznak, ami alapvetően nem rossz ötlet, és Matt Reeves az ő módszereinek felturbózásával mer kilépni a biztonságos övezetből (mert miben lehet több egy amerikai horror-remake, ha nem a vérben és akcióban?), de még az "apa" karakter pedofilságát is tisztára mossák egy fényképpel.
Minden egyéb az eredeti képkockáinak és párbeszédeinek szép, de üres montírozása. Meghunyászkodó, felesleges film. Lapozzunk!