Jelen esetben a "legrosszabb" talán nem is legtalálóbb minősítő jelző, ugyanis sok szart láttam 2010-ben, de ezek között akadt jó néhány olyan darab, amitől el is vártam, hogy szar legyen, hisz ugyan, hogy várhatna az ember minőséget a Rick Bota féle Hellraiserektől vagy egy olyan filmtől, melyben Aragorn és Bőrpofa kergeti Bridget Jonest az amerikai vidéken, aki aztán egy limuzinban találja magát? True Story. Szóval ha a lenti gyűjtést kategorizálni kellene, akkor leginkább a "legdühítőbb filmélmény" illene rájuk, melynek oka ugyanúgy lehet az, hogy az adott darab csalódást okozott vagy az, hogy szimplán csak rossz volt - esetenként mindkettő együttvéve.
Jelen esetben a "legrosszabb" talán nem is legtalálóbb minősítő jelző, ugyanis sok szart láttam 2010-ben, de ezek között akadt jó néhány olyan darab, amitől el is vártam, hogy szar legyen, hisz ugyan, hogy várhatna az ember minőséget a Rick Bota féle Hellraiserektől vagy egy olyan filmtől, melyben Aragorn és Bőrpofa kergeti Bridget Jonest az amerikai vidéken, aki aztán egy limuzinban találja magát? True Story. Szóval ha a lenti gyűjtést kategorizálni kellene, akkor leginkább a "legdühítőbb filmélmény" illene rájuk, melynek oka ugyanúgy lehet az, hogy az adott darab csalódást okozott vagy az, hogy szimplán csak rossz volt - esetenként mindkettő együttvéve.
12. MONSTERS (Gareth Edwards azt mondta, olyan szörnyfilmet forgat, amit a csajok is szeretnek majd. Amennyiben ezek a bizonyos csajok szeretik az üres tekintettel a messzeségbe bambuló, csupán mentális síkon szeretkező figurákat és az egész estésre széthúzott háromfilléres allegóriákat... azok nézzenek inkább Sofia Coppola-filmeket.)
11. EDGE OF DARKNESS (Mel Gibson hozza a tőle megszokott haragot, a film viszont egy hatásvadász massza, amelyben Ray Winstone vállon ülő angyal/ördögként filózgat a nagy semmibe, a rosszfiúk pedig jövőből jött terminátorok, akik mindig tudják, mikor kell 120-szal elszáguldani egy kocsi mellett, hogy elgázolják azt, aki épp ki akar szállni...)
10. WALL STREET: MONEY NEVER SLEEPS (Kínos szimbolikával - többször is bedőlnek a dominók, ééérted - és még kínosabb figurácskákkal felvértezett matiné a nagy gazdasági világbárgyúságról, amely mintha nyomokban emlékeztetne egy korszak alapfilmjére.)
9. MR. NOBODY (Olyan, mint egy 30STM szám: harsány, túlzsúfolt, közhelyes és leírhatatlanul giccses. Mindez talán megbocsátható lenne, hisz az ember szereti a viccesen szar művészfilmeket, de könyörgöm, ez az egzisztenciális moslék 140 perces!)
8. COP OUT (Hiába bizonygatja az ellenkezőjét és hiába hozott össze egy egész vicces vizuális kommentárt a BD-hez, ezt a menthetetlenül szellemtelen haverfilmet Kevin Smith minden bizonnyal csak a pénzért csinálta. Ezt a mocskot talán még Randall tékájából sem lehetne kikölcsönözni.)
7. [REC] 2 (Mikor az ambíció találkozik a pénzéhséggel. A lelkes spanyolok saját kultmozijukat tiporják módszeresen sárba egy már-már meghökkentően nevetséges folytatás formájában, ami az első rész minden erényével szembemegy, csak hogy mutasson valami ujjat. A középsőt.)
6. A NIGHTMARE ON ELM STREET (A Fűrész-filmek vágódeszkáján edzett, effektusorkánokkal feltupírozott remake tulajdonképpen nem azért olyan rémes, mert egy csöppet sem rémes, hanem elég egy pillantást vetni Freddy Krueger pontyszerűvé revízionált fejére, hogy elfogjon a csillapíthatatlan röhögési kényszer.)
5. CASE 39 (Reneé Zellweger "Gyilkos árva 39" munkacímet viselő szörnyedményét a Paramount jó két évig próbálta rejtegetni a publikum elől, de végül aztán kénytelenek voltak közszemlére tenni, hogy aztán fejvesztve meneküljenek a mozik/tékák közeléből. A kislányos mumus modemhangot szimulál, ha felhív, pszichoanalizál, ha olyanja van, puszta hangjával házakat épít át /de páratlan napokon azért simán bennégne a tűzhelyben/ és összességében csak azt akarja, hogy szeresd. De inkább őt, mint a puffadt fejű Reneét.)
4. THE LAST AIRBENDER (Miután mesehorrorjával, majd szimpla horrorjával is lebőgött, szinte törvényszerű volt, hogy meséjével is felsül, de azért ekkora égést nem vártam volna ettől a kiállítani való műremektől, melyben a CG-effektusokban több élet van, mint a gyerekhadban, amely asszisztál hozzá. "El kell mondanom valamit. "Hát akkor mondd el!" "Akkor elmondom." Ez, kérem szépen, a dialógusírás netovábbja.)
3. GROWN UPS (Most nagyon koncentrálok, de a receptoraim szerencsére azóta kirázták magukból eme celluloid csoda emlékének nagyját, de a Salma Hayek arcát anyatejjel összespriccelő Maria Bello vagy a hetvenéves nagyival franciázó Rob Schneider látványa azt hiszem, örökre belém égett.)
2. BUDDHA COLLAPSED OUT OF SHAME (Valóban, Buddha bedőlne szégyenében, ha ezt az izét látná, amely úgy fest, mintha néhány kisgyerkőc talált volna egy videokamerát, hogy aztán az elmaradt osztályfőnöki óra alatt filmezzenek valamit, amit aztán feltöltsenek a youtube-ra, hátha valaki rákattint, mert az arab kislányok cukik. Félezer ember látta Budapesten. Gondolatban velük vagyok.)
1. THE BOUNTY HUNTER (Gerald Gerard Butler lassan különdíjban részesülhet, hisz tavalyi romkomjával is bevette az első helyet. Remélem, idén is összerak valami izgiset. Ezúttal egy másik szöszi oldalán gyárt háromhetes békabelsőséggel töltött, tűző napon felejtett uzsonnatáskák zárt térben való felnyitásával egyenértékű humorbombákat és még ennél is rosszabb, amikor egy alkoholmámorból épp hogy magához tért, összehányt flanelinget viselő kamionsofőr bájával romantikázik. Olyan akarok lenni, mint te!)
A magyar címért bónuszpont jár.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
