Azokban az években, mikor a Bennifer-duóból kitáncoló Mr. Afflecket a kritikusok és nézők egyaránt faképnél hagytak, elterjedt az a pletyka, hogy anno Gézánk addig-addig jópofizott a haverjánál, Matt Damonnél, amíg az hajlandó volt őt is forgatókönyvíróként kreditálni a GOOD WILL HUNTING stáblistáján, pedig valójában köze sem volt hozzá. Ez a rosszhiszemű szóbeszéd már csak azért sem igaz, mert a THE TOWN megmutatja, milyen lehetséges sors elé nézett Will Hunting egyszerű, de elvhű cimbije, Chuckie Sullivan.

Azokban az években, mikor a Bennifer-duóból kitáncoló Mr. Afflecket a kritikusok és nézők egyaránt faképnél hagytak, elterjedt az a pletyka, hogy anno Gézánk addig-addig jópofizott a haverjánál, Matt Damonnél, amíg az hajlandó volt őt is forgatókönyvíróként kreditálni a GOOD WILL HUNTING stáblistáján, pedig valójában köze sem volt hozzá. Ez a rosszhiszemű szóbeszéd már csak azért sem igaz, mert a THE TOWN megmutatja, milyen lehetséges sors elé nézett Will Hunting egyszerű, de elvhű cimbije, Chuckie Sullivan.

Hát nem túl szép elé, az biztos. Elég csúf bélyeg, de a film büszkén viseli szlogenjében: Boston a bankrablások fővárosa (habár ezzel a helyiek nem feltétlenül értenének egyet), Chuckie Sullivan 10-15 évvel idősebb változata, Doug MacRay is ebből él három haverjával. A film nyitányában lebonyolított hidegvérű akcióból kitűnik, hogy nem is űzi rosszul az ipart, de az is lehet, hogy a Jon Hamm által vezetett FBI-különítmény veszi félvállról a saját munkáját, de talán még ne szaladjunk ennyire előre.

A bandában van egy forrófejű erőszakgombóc (Jeremy Renner), így már öt perc után érezhető, hogy ezek ketten konfliktusba kerülnek, mint ahogy a rabló-pandúr filmeken nevelkedett néző azt is sejtheti, hogy nem lesz jó vége annak, hogy Doug megkörnyékezi a rablás egyik - amúgy mit sem sejtő - túszát, a brit akcentustól csak so-so megszabadulni képes Rebecca Hallt. Mint ahogy az sem okozhat túl nagy meglepetést, hogy a szerelmes rabló 1. vissza akar vonulni, 2. de előbb be kell vállalnia még egy utolsó nagy melót...

Teljesen érthető, ha az ember a műfaj utolsó nagy klasszikusához, a HEAT-hez méri a THE TOWN-t, hisz Ben Affleck filmjében is két fronton zajlik a háború: a törvény két oldalán, illetve a meló és a magánélet fontossága között, de míg Mann filmjében a jófiúknak is akadt mesélni valójuk, addig Jon Hamm - legyen bármilyen sármos - csak egy arctalan narratív eszköz, ráadásul mint ahogy említettem, nem is túl hatékony, hisz amikor az FBI gyanakodni kezd Dougra és a haverjaira, akkor vajh miért nem állít rájuk 1-2 ügynököt, hogy ezzel megakadályozzák a küszöbön álló akciókat?

Ennél is aggasztóbb az a kérdés, hogy a film nézése közben néha miért foglalkoztatott jobban Ben Affleck aránytalan fejmérete, mint a történések, de a válasz egyszerű: ezt a filmet már több tucatszor láttam ahhoz, hogy túlságosan magával rántson.

Mindezek ellenére örülök, hogy elkészült, mi több, hogy sikert aratott a THE TOWN. Ben Affleck szerelmes Bostonba, az nem vitás, odaadó érzelmei már a GONE BABY GONE-ban is élő-lélegző karakterré változtatták a kikötővárost, és a második biztos kézzel megalkotott, jó ritmusú munkáját látva most már az sem kétséges, hogy Affleck személyében egy tehetséges rendezővel van dolgunk. A THE TOWN lehet, hogy közhelyes film, de legalább komolyan veszi nézőjét. És ezért csak hálásak lehetünk.