M. Night Shyamalan legendás filmrendező. Ugyan nevét csak bő tíz éve jegyzik, de súlya van, az kétségtelen, hisz mikor eme sejtelmesen hangzó név feltűnik a vásznon, az hatással van a nézőkre. Csak az a gond, hogy nem olyan előjellel, mint teszem azt, öt évvel ezelőtt. Előbb a lány fürdött be, aztán az esemény telt eseménytelenül, most pedig azon kevés animációs sorozatok egykét sikerült felnyársalni, melyért olyan - akár felnőtt - nézők is rajonganak, akik egyébként nem járnak cosplay-partikra.

M. Night Shyamalan legendás filmrendező. Ugyan nevét csak bő tíz éve jegyzik, de súlya van, az kétségtelen, hisz mikor eme sejtelmesen hangzó név feltűnik a vásznon, az hatással van a nézőkre. Csak az a gond, hogy nem olyan előjellel, mint teszem azt, öt évvel ezelőtt. Előbb a lány fürdött be, aztán az esemény telt eseménytelenül, most pedig azon kevés animációs sorozatok egykét sikerült felnyársalni, melyért olyan - akár felnőtt - nézők is rajonganak, akik egyébként nem járnak cosplay-partikra.

Olybá tűnt nekem, mintha egy gigantikus költségvetésű jég- és légbalettet szemlélnék, melyet kizárólag 10 éven aluliak képesek tolerálni. Csakhogy a Diótörő-klónoknak megvan az a jótékony tulajdonsága, hogy a szereplők csak táncolnak és eszük ágában sincs kinyitni a szájukat. Shyamalan ezzel szemben szavakat, sőt, néha mondatnak látszó képződményeket ad a figurák szájába.

Bár ne tenné! Visszadobott argentin szappanoperák bakiparádéinak szelleme kísért a gyakorta tetszhalott állapotba merevedő, szemlátomást a stábtól, kameráktól halálra rémült gyerekszínészek között, akiknek szomorú hadából is kitűnik a címszereplő, aki még a legvidámabb percekben is olyan arcot vág, mint akinek elvették a plüssmackóját. Szegénybe annyi tehetség sem szorult, mint egy menethibás műanyagkupakba.

Simán lesöpörhetném az asztalról ezt a szánalmas produktumot, mint ahogy tette azt a közönség és a kritika más, önmaguk dugájába dőlt fantasy-csökevényekkel, de nem lehet, hisz a film különösen azért okoz nagy fájdalmat, mert az együgyű szereplőkkel felmondatott érdektelen, ide-oda kapkodó cselekmény mögött ott sejlik egy egészen érdekesnek, már-már varázslatosnak tűnő sztori ígérete. Ehhez az ILM és James Newton Howard szállított színvonalas munkát. Rajtuk nem múlott, nem vitás, de a világ összes különleges effektusa és 3D-s hókuszpókusza nem elég ahhoz, hogy ebből a roncsból életképes franchise-t faragjon. Shyamalan, szerintem cseszheted a nyitva hagyott befejezésedet is.