Nem, bármennyire reméltem, hogy ezúttal végre megtörik, de az átok továbbra is él: Hollywoodnak még mindig nem sikerült jó játékadaptációt összeütnie - talán, mert rossz helyen keresgél? A Prince of Persiát nem a kidolgozott karakterekért és nem is a csavaros történetéért szerettük, hanem azért, mert csak annyira volt nehéz, hogy ne hagyjon nyugodni, annyira viszont elég nehéz volt, hogy mennyei nyugalom töltsön el, ha legyűrted.

Ettől függetlenül egy film rendelkezhet megoldásokat igénylő kihívásokkal, de ez sajnos nem olyan. Egy nyári blockbusternek ugyanakkor azt sem lehet felhánytorgatni, ha a "dőlj hátra és élvezd" jelmondatot követi, eme produkció esetében viszont csak az egyik érvényesül: dőlj hátra, ugyanis kiadós hosszúságú filmet kapsz a pénzedért (valahol két óra környékén), ahhoz viszont, hogy élvezd, vagy olyan fiatalnak kell lenned, hogy még anyád nyomja ki rajtad a pattanásokat, vagy pedig elképesztően kisigényűnek.

Nem, bármennyire reméltem, hogy ezúttal végre megtörik, de az átok továbbra is él: Hollywoodnak még mindig nem sikerült jó játékadaptációt összeütnie - talán, mert rossz helyen keresgél? A Prince of Persiát nem a kidolgozott karakterekért és nem is a csavaros történetéért szerettük, hanem azért, mert csak annyira volt nehéz, hogy ne hagyjon nyugodni, annyira viszont elég nehéz volt, hogy mennyei nyugalom töltsön el, ha legyűrted.

Ettől függetlenül egy film rendelkezhet megoldásokat igénylő kihívásokkal, de ez sajnos nem olyan. Egy nyári blockbusternek ugyanakkor azt sem lehet felhánytorgatni, ha a "dőlj hátra és élvezd" jelmondatot követi, eme produkció esetében viszont csak az egyik érvényesül: dőlj hátra, ugyanis kiadós hosszúságú filmet kapsz a pénzedért (valahol két óra környékén), ahhoz viszont, hogy élvezd, vagy olyan fiatalnak kell lenned, hogy még anyád nyomja ki rajtad a pattanásokat, vagy pedig elképesztően kisigényűnek.

Jerry Bruckheimer egyszer már csinált világszenzációt egy hullámvasút filmre adaptálásából, de a PIRATES OF THE CARIBBEAN sikeréhez jókora löketet adott Johnny Depp utánozhatatlanul egyéni figurája , a PRINCE OF PERSIA-t viszont egyedül Jake Gyllenhallnak kell elcipelnie a hátán, és az egykori Donnie Darko hiába gyúrta dömperré magát, hiába szexizik hosszú, ám a mostoha időjárás ellenére töredezettségmentes hajkoronájával, annyira illik egy megaprodukció origójába, mint teszem azt, Woody Allen. Szegény srác többnyire kaszkadőr nélkül parádézik a kontinensméretű akadálypályán és rendre grimaszol meg beszólogat (leginkább partnerének, a de-szívesen-lekevernék-neki-két-sallert-de-azért-megvigasztalnám-utána Gemma Artertonnak, aki akkor is felesel, amikor épp nincs is mire). Szóval Jake odateszi magát, de mindezt patikamérlegen adagolt kimódoltsággal teszi, nehogy véletlenül akár egy pillanatra is beleélhesd magad a kalandba.

A film jó ideje dobozban van (eredetileg tavaly nyáron akarták bemutatni), és olvasatom alapján csupán a speciális effektusokra gyúrtak rá, pedig jó lett volna, ha a sztorit is megbikázzák, amelyben csak úgy hemzsegnek a közhelyes fordulatok (csak nem az lesz a főgonosz, akinek még egy átlagos moziba járó is tudja a nevét?) és figurák (Alfred Molina a nagyszájú, pénzéhes és testes arab szerepében "vicceskedik"), no meg a következetlenségek (az időt visszatekerő tőr már a második használat során felrúgja az elsőnél gondosan lefektetett szabályokat), a vérszegény poénokról és futószalagon tilitolizott drámácskákról nem is beszélve.

Az még a kisebbik baj lenne, hogy a történet is és a karakterek is alibik, melyek egy-egy látványos akciójelenethez vezetnek, csak hogy eme akciójelenetek is annyira laposak és unalmasak, hogy tulajdonképpen ők is csupán alibik ahhoz, hogy ezt a szürke, fűrészpor ízű valamit nagy nyári blockbusterként aposztrofálják. A részemről: majd ha hó esik Perzsiában*.

*És már meg is van az ötlet a folytatáshoz.