Mikor 2006-ban a Disney és a Pixar aláírta a papírokat, John Lasseter pedig a lámpás után az egeres cégnél is vezető pozícióba emelkedett, nem tellett sok időbe, hogy az új főnök ismét helyet adjon a kézzel rajzolt animációnak a Disney palettáján. Több, mint öt éves szünet után, tavaly decemberben az Avatar 3D-s szemüvegekkel teli vetítéseitől pár méterre a Princess and the Frog ismét kétdimenziós animációval kényeztette a klasszikus mesék rajongóit, de abban, hogy maga is a régi nagyok közé kerülhessen, épp az akadályozza, mint Cameron legújabb ujjgyakorlatát: míg az Avatarnak az új, a békának a régi technológia felvállalása miatt kellett biztonsági játékot űznie.

Mikor 2006-ban a Disney és a Pixar aláírta a papírokat, John Lasseter pedig a lámpás után az egeres cégnél is vezető pozícióba emelkedett, nem tellett sok időbe, hogy az új főnök ismét helyet adjon a kézzel rajzolt animációnak a Disney palettáján. Több, mint öt éves szünet után, tavaly decemberben az Avatar 3D-s szemüvegekkel teli vetítéseitől pár méterre a Princess and the Frog ismét kétdimenziós animációval kényeztette a klasszikus mesék rajongóit, de abban, hogy maga is a régi nagyok közé kerülhessen, épp az akadályozza, mint Cameron legújabb ujjgyakorlatát: míg az Avatarnak az új, a békának a régi technológia felvállalása miatt kellett biztonsági játékot űznie.

A New Orleansban játszódó történet első látásra üdítő frissességgel tündököl, hiszen az afro-amerikai főhősnő, az egyszerű jazz dallamokból építkező zene és a huszadik századi urbánus miliő messze állnak az eddig megszokott hercegnős Disney-történetektől. Aki azonban már látott klasszikus meséket, annak valószínűleg százszor elmondták, hogy az igazi szépség belülről fakad, és esetünkben az izgalmas külső ezerszer látott paneleket takargat.

A sztori és a karakterek által bejárt út egyaránt képtelen meglepetést okozni, unalomig ismert rajzfilmes sablonokból építkezik - mielőtt azonban valaki rámförmedne, hogy mi a jó francot képzelek, hogy ezt felróvom egy Disney mesének, leszögezném, hogy jelen esetben nem a miből, hanem a hogyan a lényeges: minden pillanatban érződik, hogy a korábbi évek borzalmas 2D bevételei miatt aggódó készítők egy amolyan “sikeres Disney recept” checklist mellett ülve ollózgatták össze a szükséges elemeket, csak a legfontosabbat, a szívet kifelejtve a filmből.

Különösen szembetűnő ez a zenénél, mely tényleg csak alibi célokat szolgál: alig-alig szólal meg, csak hogy kielégítse a “legyen benne egy-két énekes rész” instrukciót, és a csekély mennyiséget nem ellensúlyozza kiemelkedő minőség - bár idegesítő tétel szerencsére nincs, és a jazz-alapok kellő újdonságot szolgáltatnak, nem található egyetlen maradandó dal sem. A film vége után egyetlen dallamot dúdolgattam: a legelején használt Disney-logóban lévő Steamboat Willie részletet.

A már említett louisianai körítés sokszínűsége mellett a film másik aduja (jó animációs szokásokhoz híven) a vicces-aranyos-szerethető mellékszereplőkben rejlik: az identitászavaros, zenerajongó krokodil Louis vagy a “hülyeszőkepicsa” szerepben tündöklő Charlotte jelenetei messze a legjobbak az egész moziban. Nagy kár, hogy ahogy az a Disney kánon kevésbé maradandó tagjaitól megszokott, itt is megvannak a kötelező halálidegesítő harmadvonalas karakterek, mint a kígyóval smároló vudutudós Mama Odie, ráadásul karizmatikus főgonoszra sem tellett, az Up után úgy tűnik, ezen a téren akadnak problémák házon belül (Tegye fel a kezét, aki emlékszik a gonosz vuduvarázsló nevére! Ugye?).

A Princess and the Frog érdekes helyzetben, két világ között született: külsőségei a jövőt, központi elemei a múltat tartalmazzák a Disney történetéből. A faji korlátok leküzdése és a zene előtt tisztelgő, a huszadik századi társadalmi problémákat a korábbi normákkal vegyítő körítés egy izgalmas új utat mutat (különösen progresszív a félig feminista, félig sztahanovista tanulság: “dolgozzá’ lányom, akkor te is kapsz majd herceget!”), de az újonnan összeállított animációs osztály első filmje semmilyen kockázatot nem vállalhatott, így az igazi újdonságokat is későbbre hagyta. A biztonsági játék szerencsére kifizetődött: a béka box office sikere megnyitotta a kapukat az újvonalas kézi animáció számára. Én részemről tűkön ülve várom az igazi első filmjüket.