AE listáján felbuzdulva én is szeretném megosztani veletek, milyen nóták hatására pörögtem fel 2009-ben.

10. Alan Fitzpatrick: Reflections
John Digweed a Bedrock Records egyik legújabb feltörekvő tehetsége az utóbbi két évben nem nagyon tud hibázni. Produceri munkái figyelemre méltóak, remixei kellően intelligensek, ráadásul Alan biztos kézzel és ízléssel megáldott dj. Nem mondom, hogy a jövőben érdemes rá odafigyelni, mert már most kötelező.

AE listáján felbuzdulva én is szeretném megosztani veletek, milyen nóták hatására pörögtem fel 2009-ben.

10. Alan Fitzpatrick: Reflections
John Digweed a Bedrock Records egyik legújabb feltörekvő tehetsége az utóbbi két évben nem nagyon tud hibázni. Produceri munkái figyelemre méltóak, remixei kellően intelligensek, ráadásul Alan biztos kézzel és ízléssel megáldott dj. Nem mondom, hogy a jövőben érdemes rá odafigyelni, mert már most kötelező.

9. Claude VonStroke: Vocal Chords
Úgy kezdődik, mint egy egyszerű house nóta, aztán beúsznak az elnyújtott vokálok. Innentől Sasha Airdrawndaggerét idézi, csak ő inkább a szintikkel játszott és 2002-ben. Egy jól megvalósított ötlet már simán eladhat egy zenét. Ez erre egy igen jó példa.

8. GusGus: Thin Ice
Az erősen felejtős Forever (sőt, már az előtt hanyatlottak) után GusGus-nak bizonyítani kellett. Szerintem a 24/7-nel ez maximálisan sikerült is, amelyről a Thin Ice egyből a harmadik helyre lépett fel a képzeletbeli GusGus dobogómon. Ez mély és sötét vokál valami eszmélet jó párosítás a csontig hatoló elektrós körítés.

7. James Zabiela: Tylium
Szinte hihetetlen, hogy James Zabiela hogy volt képes ilyen utat bejárni. A srác apja lemezboltban dolgozott, és már egészen korán megismerkedett a zenével, ezen belül is az elektronikus zenével, ám ő inkább lázadásból grunge-ot hallgatott. Ma meg a világ egyik legjobb dj-je (csekkolj egy live videót a YouTube-on, az a mixelési technika!), a Radioheadnek készít remixet és olyan bekategorizálhatatlan zenéket készít és "pörget", mint a Tylium.

6. Jori Hulkkonen feat. Villa Nah: Re: Last Year
Az elmúlt két évben jöttem rá arra, amit már valószínűleg igaz az egész évtizedre. Már rég nem az angolszászok diktálják a trendet, hanem Észak-Európa. A Skandináv országokból + Finnországból olyan zenék jönnek ki, amelyek mellett nem lehet elmenni. Pedig Kemi, ahonnan Hulkkonen jön, egy Északi Sarkkőr alatt fekvő kisváros, a világ egyik legunalmasabb helye (és ez nem az én véleményem), mégis ez az ember bámulatra méltó intenzitással ontja magából a jobbnál a jobb zenéket. És idén már a tizedik albuma jelent meg. A Re: Last Year-en a szintén finn Villa Nah vokálozik.

5. Röyksopp feat. Robyn: The Girl and the Robot
AE már ecsetelte mennyire bele lehet szeretni Robyn hangjába, és tényleg, a svédek énekesnő fronton nagyon belehúztak az elmúlt években (Lykke Li, Karin Ström stb). Ez tipikusan az a dal, amelynél az énekesnő hangja, egyénisége rengeteget ad az élményhez. Csak el kell képzelni, hogy Robyn nélkül mit érne az egész. El sem kell, csekkold, hogy mi műveltek a Soundon nélküle (meg úgy általában is élőben).

4. Nick Muir & John Didweed: Tangent
Hideg zsenialitással megalkotott vérbeli minimal szerzemény. A sziréna külön büntet. Igényli a hangerőt!

3. Telefon Tel Aviv: The Birds
Amikor januárban megjelent a Telefon Tel Aviv új albuma az internetes sajtó egy része elindított a fika hadjáratot, csak azért mert az Immolate Yourself (Áldozd fel magad - hátborzongató cím) más lett, mint a formáció korábbi albumai. Pedig szerintem dióhéjban ez az album legnagyobb erénye. Charley Cooper halála fájdalmasan széppé teszi a The Birds c. dalt. Mintha önmagában nem lett volna elég szívbemarkoló...

2. Little Boots: Earthquake
Standard szintipop-elektropop nóta valami plusszal. Nagyon erről szólt ez az évtized. Jobb, rosszabb dalok születtek ebben a zsánerben. Ez most egyértelműen jó. A rosszakat ne firtassuk, úgyis egész nap az ömlik a rádiókból...

1. Moderat: Les grandes marches
Ebben a számban teljesedik ki az a fúzió, amiért volt értelme a Moderatnak. Kár tovább ragozni. Nekem AE-vel ellentétben könnyű volt választanom. Az albumon a Les grandes marches kibaszott zseniális, a több meg "csak" zseniális.