Az öreg(edő akció)sztár csak nem tud mit kezdeni a bestiával, ami belülről marcangolja. Ez a szomorú tény nem csupán Sly mindennapjait jellemzi, de elviekben erről szólt a ROCKY BALBOA is, amely egy nehezen felfogható retrospektív Stallone-mániát indított el, melynek folyományaként a hatvanas izompacsírta egy helyenként ciki, helyenként véresen komolytalan JOHN RAMBO-val üzent hadat a 2000-es évek politikailag és egészségi szempontból is korrekt akciófilmjei ellen. Valószínűleg ezt az utat járja majd a jövő augusztusban mozikba kerülő THE EXPENDABLES is, amely azért némi friss fizikumot is fel tud majd mutatni a letűnt ikonok mellett. Nem kétséges, hogy az E nem lesz túl jó film, mégis várjuk, mint a messiást, hisz ezeken a rossz filmeken nőttünk fel és ha mégsem (mert teszem azt, nem vagyunk még harmincasok), akkor nagyon szerettünk volna ezeken felnőni.

De itt meg kellene húzni a határt. Sajnos Stallone-t ismételten megrészegítette a siker, mint anno, hisz legalább annyira nem volt szükség ROCKY II-re, mint III-ra, IV-re és V-re, s a RAMBO II még csak-csak (hála James Cameronnak), de a III már az akkori jelenben is cinkes volt, 9/11 után meg pláne. De ha a tehén fejhető, hát meg kell ragadni a tőgyét: hamarosan jön a RAMBO V, amelyről már tudvalevő, hogy új terepen túráztatja majd lontyos főhősét. Ezt már nehezen nézem el Sly-nak, az viszont egyenesen megbocsájthatatlan, hogy a rendkívül üres nosztalgiafilm, a ROCKY BALBOA után ismét vissza akar térni az olasz csődörhöz, csak mert szomorú lenne, ha nem tehetné. Tehát a RAMBO V után a ROCKY VII jön, amely Sly szerint arról szól, milyen az, ha az ember megöregszik. Az a kurva bestia csak nem tud nyugton maradni.