Nem vagyunk jóban a hype és én. Túlságosan sokszor rontotta már el a filmélményt ahhoz, hogy ismételten bedőljek neki, az utóbbi időben inkább "csendben várok" a kiszemelt alkotásra. Az Avatar körül már most hatalmas felhajtás van, pedig a nagyközönség még csak a napokban találkozhatott először a forradalminak kikiáltott CGI-csodával egy bődületesen rossz teaser formájában.



Nem vagyunk jóban a hype és én. Túlságosan sokszor rontotta már el a filmélményt ahhoz, hogy ismételten bedőljek neki, az utóbbi időben inkább "csendben várok" a kiszemelt alkotásra. Az Avatar körül már most hatalmas felhajtás van, pedig a nagyközönség még csak a napokban találkozhatott először a forradalminak kikiáltott CGI-csodával egy bődületesen rossz teaser formájában.

Igen, a teaser a fotorealisztikus karakterek helyett Dr. Manhattan és egy szamár szerelemgyerekével riogat, helyenként pedig a Speed Racert is megszégyenítő színkavalkáddal bombázza a mit sem sejtő nézőt. Nem erről volt szó, na. Ha egy korszakalkotó CGI-filmet ígérnek soha nem látott részletességű karakterekkel, akkor ne akarjanak egy felturbózott PS3-as játékot lenyomni a torkomon, mert a végén még elkezdek öklendezni.

Cameron '97-ben még a világ ura volt, de az elmúlt 12 évben nem rendezett nagyjátékfilmet. Bármennyire impozáns eddigi pályafutása, a sok búvárkodás után én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta. Tudom, arra várt, hogy a technika olyan szintre fejlődjön, ami már lehetővé teszi víziója megvalósítását, de ez még édeskevés az üdvösséghez. Nincs az a technikai bravúr, ami feledtetni tudná a rosszul megírt dialógusokat, épkézláb forgatókönyv nélkül egész egyszerűen nem lehet kiemelkedő filmet készíteni. És ez az, ami a legjobban aggaszt, ugyanis a közel 3 órás játékidőt nem lehet alibi-storyval kitölteni, a sokszor kényelmetlen és a szemet rendesen megterhelő 3D-s szemüveget csak a jól megírt dialógusok és a hús-vér karakterek tudják fent tartani, ellenkező esetben tömeges népvándorlásra lehet számítani.

Erőteljes fenntartásaim vannak a produkcióval kapcsolatban, de ezek sem tántorítottak el az Avatar-napon való részvételtől. IMAX digital 3D és hatalmas vászon helyett Dolby 3D és kis vászon fogadott egy ajándék Coke Zeroval, valamint a szokásos szemüveggel. Cameron rövid bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a film első feléből láthatunk majd apróbb részleteket, amik nem lőnek le semmilyen fontos kulcsmomentumot, csak amolyan technikai demóként funkcionálnak.

Az apróbb szegmensek részletes ismertetése helyett inkább az átélt élményből szeretnék nektek egy kicsit átadni, mert a vásznon látottak gépies felsorolása kevésbé érdekes egy ilyen filmnél. Nem tudom, ki hogy van vele, de a 3D-s filmeket úgy szeretem nézni, ha a vászon kitölti az egész látómezőmet (szemben van a közepe) és így én is részese lehetek az alkotásnak. Az Avatarnál ez még nagyobb szerepet kapott, ugyanis a 3D-hatás oldalról vagy túlságosan fentről közel sem üt akkorát.

A Pandora bolygó felszínén játszódó rövid jeleneteknek elképesztő hangulata van, a környezet kidolgozottságára csakis a legmagasabb jelzőket lehet használni, ugyanez viszont nem mondható el a karakterekről. A kék szamáremberek impozánsabbak, mint az előzetesben, de a designjukkal képtelen vagyok megbékélni. Rendkívül unszimpatikusak és hülyén néznek ki, ez pedig iszonyatosan megnehezíti a velük való azonosulást. Tökéletes mimika ide, élettel teli szemek oda, mindez hiábavaló, ha a drámai jelenetek rajtuk buknak el. A 3D hatásos volt, bár a rövid részleteknek köszönhetően csak egy kis ízelítőt kaptunk a "forradalmi" látványvilágból, három órás dózisban, normális időrendben és IMAX digital 3D-ben biztos lélegzetelállító lesz.

Gyorsan eltelt ez a 15 perc, de így is feltűnően sok jelenet volt ismerős máshonnan (Jurassic Park, King Kong, Pocahontas, Halo, Delgo), remélem a kész alkotás azért nem egy hommage-gyűjtemény lesz, hanem egy bivalyerős történet szájtátós látványvilággal kiegészítve. Az Avatar kötelező mozis esemény, de nem lesznek miatta álmatlan éjszakáim december 18-ig.