Ha jól számolom, a ma esti AVATAR DAY - a továbbiakban, mivel cool arcok vagyunk: A-DAY - az AE szerkesztőségének nagyobbik fele képviseltette magát (köztük olyan tagok is, akikről csak a legelvetemültebb olvasók tudják, hogy szerkesztők :), s a vélemények ugyan továbbra is eltértek egymástól, de már korántsem olyan mértékben, mint korábban. Majd mindenki elmondja a magáét, a továbbiakban az enyém olvasható.

Ha jól számolom, a ma esti AVATAR DAY - a továbbiakban, mivel cool arcok vagyunk: A-DAY - az AE szerkesztőségének nagyobbik fele képviseltette magát (köztük olyan tagok is, akikről csak a legelvetemültebb olvasók tudják, hogy szerkesztők :), s a vélemények ugyan továbbra is eltértek egymástól, de már korántsem olyan mértékben, mint korábban. Majd mindenki elmondja a magáét, a továbbiakban az enyém olvasható.  

Szeretem a filmeket. Szeretek rajongani a filmekért. És elfogult vagyok, ez nem vitás. Ebben a "szakmában" nem lehet pártatlanul nyilatkozni, mert a tárgyilagosság vagy unalmas vagy gyanús. :) Elképesztő hájpot gyártok az AVATAR-nak, s ezután sem kívánok kampánycsendet hirdetni, ugyanis egy olyan film érkezik a mozikba, amely készítésében mindenképp, de akár tálalásában is felfogható paradigmaváltásnak: bár Cameron erőteljesen titkolózik (ígérete szerint a DVD-n sem lesz olyan werkfilm, ami lerántja a leplet a varázslatról), de annyi kiszivárgott, hogy az AVATAR nem greenscreen előtt forgott, pontosabban de, csupán úgy, hogy miközben a színészek mocap szenzorokkal felvértezett göncökben paroláztak a nagy zöld semmiben, a monitorokon már egy félkész jelenet manifesztálódott, amit természetesen ezerszer megdolgoztak, mire dobozba került (és még jelenleg is csiholják, csiszolják), de a rendező sokkal pontosabb képet kapott arról, hogy mit szeretne később viszontlátni, mint bárki bármely korábbi mocap produkció esetében. Spielberg is, Peter Jackson is rácuppant az eljárásra: a TINTIN hasonló technológiával készül.

Persze, ez ma este nem látszódott, vagyis dehogynem: a szereplők és a környezet interakciója sokkal valószerűbb volt, mint bármilyen animációs produkció, amit eddig láthattunk. Ettől még a fenti szereplők lehetettek volna pálcikaemberek is, de a varázslat ennél jóval tovább terjedt. A karakterek és a környezet animációja ugyanis olyan közel állt a valósághoz, mint még semmi, amit valaha vászonra animáltak.

Igen, ezt már sokszor mondtuk, és még nagyon sokszor ki is jelentjük majd, de hát a technológiával együtt fejlődik az emberek elvárása is: 1933-ban a stop motion Kongtól mindenki dobott egy hátast. 1989-ben a "vízfejű" kémkamerától, amely felvette Mary Elizabeth Mastrantonio fejének formáját, szintúgy, s a felsorolást még folytathatnám több tucat évszámmal.

2009-ben az AVATAR jelenti majd az újabb lépcsőfokot: egy élő és lélegző világot, amely remélhetőleg ezer meg ezer csodával képráztat el, s ha még a kötőanyag is meglesz (történet, karakter, dialóg), akkor eljő a földi mennyország. A bukta ezután már csak azoknak lesz lekváros, akik ALIENS 2-t vártak.

A mennyországról azonban egyelőre még nem tudok nyilatkozni: a 15 perces összeállítás innen-onnan (az intróban megjelenő Cameron szerint a film első feléből) kiragadott jeleneteket, illetve jelenet-töredékeket prezentált: a tolókocsis Jake Sully (Sam Worthington) megérkezett Pandorára, ahol a sebhelyes arcú Quatrich ezredes (Stephen Lang) épp arról beszélt a katonáinak, hogy neki az a dolga, hogy megóvja mindnyájukat, de ez nem fog sikerülni. Aztán láthattuk, ahogy  dr. Grace Augustine (Sigourney Weaver) segítségével Jake elfoglalja helyét az izé... Avatar-átültető egységbe, s közben az is kiderül róla, hogy egy akaratos durr-bele-balázs, semmi esetre sem észlény. A következő jelenetben már Na'vi formában láttuk viszont; nyújtózkodott, majd felpattant az ágyról és már fel is kerekedett mindenféle kalandok irányába, miközben az orvosai próbálták benyugtatózni. This is great. Aztán már kint is voltunk Pandora felszínén, eleinte még egy csapat tagjaként láthattuk Jake-et, aztán mikor vadállatok támadtak rá, elszakadt a többiektől és épp újabb pácba került volna (kutyaszerű lények rohanják meg), amikor felbukkant Neytiri (Zoe Saldana), s kimentette a csávából.

Ekkorra már egyértelművé vált, hogy az AVATAR célcsoportja a tizenévesekkel kezdődik: Jake Sully nagydumás, forrófejű ifjú, igazi képregényhős, akinek a maga kárán kell megtanulnia, hogy hol a helye. Természetesen be akar vágódni Neytirinél, mint Maugli az őserdő lakóinál, meg persze be akar illeszkedni a törzsbe is (pontos szerepe és pálfordulásának oka a montázsból azonban nem jön át). Egy későbbi jelenetben azt is láthattuk, hogy kellett befognia a szárnyas "lovát" ("i" betűvel kezdődő állat, valaki segítsen :), számomra itt lógott ki először a lóláb, de nem nagyon, de aztán jöttek a trailerben is látott képsorok és vége is volt a bulinak. That was great.

Kicsit csalódott vagyok: igazából egy 15 perces előzetesre számítottam, nem pedig random jelenetek sorára: a technológiai prezentáció természetesen így is működött, de teljesen nyilvánvaló, hogy az AVATAR-t a forradalmi látványvilág még nem fogja elvinni a hátán. Pontosabban gigalátványosságként bezáskolhat 600 millát, de nem lesz belőle klasszikus, ha a prezentáció mögött nem lesz több. Ebben a továbbiakban is lehet kételkedni, hisz őket valószínűleg az A-DAY sem elégített ki. Jobban esett volna egy dinamikusabban összevágott prezentáció, amely feltárja a sztorit is és mutat némi karakterfejlődést is. Talán később. További gondot jelentett a kissé homályos kép (jobban is belőhették volna a projectort), illetve az, hogy az ötödik sorban ültem, így kb. minden az arcomban zajlott.

Mindezek ellenére a következőket szűrtem le: a lények animációja, mozgása, mimikája, szemük, szájuk, fülük rezdülése közel áll a hibátlanhoz. Az arcjáték tökéletes: a mozgás itt-ott még súlytalan - ez főleg a szárnyas befogásánál volt érezhető -, de a filmen még jelenleg is dolgoznak: ezt vagy tökéletesítik, vagy nem. A környezet megvalósítása varázslatos: elképesztő helyekre tehetünk majd látogatást, s minden él, minden lélegzik, minden ott van. És 3D-ben.

A történet valószínűleg jól ismert, jól bevált közhelyekből épül fel, ugyanakkor ha megfelelő egyensúlyban lesz a dráma, a humor és az akció, no meg a karakterek - legyenek emberek vagy háromméteres macskalények - is élnek, úgy értem: éreznek és gondolkodnak, akkor azt hiszem, nem lesz baj. Sőt.