Vajon milyen elvárások lehetnek egy olyan filmmel kapcsolatban, aminek Bunyó a címe? Hát, nem túl magasak. Dito Montiel már rendezői debütálásában (A Guide to Recognizing Your Saints) megmutatta, hogy remekül beszéli az utca nyelvét, önéletrajzi ihletettségű gettódrámáját mégis totális érdektelenség övezte. Legújabb egészestés alkotása már nagyobb figyelmet kaphat a nyári blockbusterszezonban, ugyanis az utcai harcokkal nem az intellektuális szórakozásra vágyókat kívánják a légkondícionált mozitermekbe becsalogatni.

A történet nem valami egetrengető, Shawn MacArthur (Channing Tatum) hamisított cikkek utcai árusításából próbál megélni, azonban egyik nap kevésbé barátságos fiatalemberek rondítanak bele üzletébe és szorult helyzetbe kényszerítik az eladót. Egy rögtönzött ökölpárbajt követően felfigyel rá Harvey Boarden (Terrence Howard), aki elégedettségét egy 5000 dollár díjazású utcai bunyó képében fejezi ki. A tét növekedésével egyre keményebbek lesznek az ellenfelek (bőrszínük és harcstílusuk is elég széles spektrumon mozog), a harcok közötti játékidőben pedig Shawn egy überszexi pincérlány (Zulay Henao) meghódításával foglalatoskodik.

Dito Montiel a legnagyobb meglepetést nem azzal okozza, hogy remekül megkoreografált harci jeleneteket vezényel le (a kézikamera mértékletes használata sokat segít az átélhetőségben), hanem az egyszerű felemelkedéstörténet ellenére hús-vér karakterekkel operál és nagyszerűen vezeti színészeit.

Channing Tatum kellően karizmatikus és mindvégig hiteles sötét múltját rejtegető underground harcosként, Zulay Valez egyedülálló anyukája pedig fiatal gyermeke ellenére is észbontóan szexi, ugyanakkor törékeny nő és nem utolsó sorban szófogadó unoka (a nagymama jelenetei szenzációsak). Terrence Howard alakításától egy kicsit tartottam, ugyanis élete szerepe óta (Djay - Hustle & Flow) Sidney Poitier és Denzel Washington helyett Cuba Gooding Jr. és Eddie Murphy voltak a legnagyobb vetélytársai, pedig az utóbbi két úriembertől eltérően az ő karrierje még csak most indult be igazán.

Aggodalmam teljesen alaptalannak bizonyult, ugyanis Harvey karaktere aprólékosan kidolgozott és svindler létére meglepően pozitív. Harveyt látszólag mindenki ismeri, azonban hírneve közel sem cseng olyan jól, mint a régi szép időkben. Vékonyabb hangján érződik az elégedettlenség, régi barátai előtt kénytelen számtalanszor meghunyászkodni az új munka reményében. Ugyanakkor Shawn egyfajta mentor-figuraként tekint rá, aki a fizetős bunyók felhajtása mellett még otthont is ad neki. Szerencsére ez már az a Terrence Howard, akire én is emlékszem, nem a "rossz vagy középszerű filmekben felejthetőt alakítok"-klónja, aki az utóbbi időben átvette a helyét.

Eddig elég halovány az idei nyári moziszezon, a várva-várt alkotások szinte kivétel nélkül csalódást okoztak, a Bunyó pedig aljas módon lesből támadt és bőven felülmúlta a várakozásaimat. Aki szereti a rap zenét és az ütős harci jelenteket, az ne habozzon, de a drámára fogékonyak is nyugodtan bepróbálkozhatnak vele.