DUPLICITY: nem tesz jót egy romantikus komédiának, ha a nézése közben azon töprengsz, hogy az egyik szereplő (clive owen) mennyivel jobbat érdemelne a másiknál (julia roberts). nem fun. a title creditsnek kijár a tíz pont, a filmnek nem.

CITY OF EMBER: Terry Gilliam abszurd világa kel játékos életre Gil Kenan kezei között, s még a kaland szikrája is fellángol, de aztán (érzésem szerint) kifogytak a költségvetésből, így a lezárás banális és hirtelen. Kár érte.

QUARANTINE: ügyes, szórakoztató másolat. Már csak azért sem lenne fair a roló, mivel az eredeti film is inkább trendkövető, mint -alakító darab volt. Viszont most már köszönöm szépen, de elég kézikamerás apokalipszist láttam.

TRAITOR: Mikor Jason Bourne találkozik a terrorizmussal. Sok-sok villámvágás, testközeli nézet, természetesre hangolt párbeszéd jellemzi a filmet, de még a története is jócskán elcsépelt, melynek javára írható, hogy nem csinál elefántot a bolhányi fordulatából.

RESCUE DAWN: Herzog újabb filmje az emberi elme és test tűréshatáráról. Illúzióktól, mesterkélt maníroktól és proteintől mentes filmdráma, amely után egyetlen Chuck Norrisos MIA sem lesz ugyanolyan. Nem lehet elégszer mondani, hogy Christian Bale mesteri.