aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: titanic filmfesztivál 2009 - 2. nap Zalaba_Ferenc
2009. március 27. 23:41:33

Kategória: 15 komment

Végre egy jó kis HK-mozi! A Ching toi (Mocsok) követi a jól bevált receptet, Hong Kong szennyel, mocsokkal és vérrel teli utcáit állítja szolgálatba pár rendőrrel és sok-sok bűnözővel karöltve. Az ismerős arcok, mint például Shawn Yue (Infernal Affairs trilogy, Blood Brothers, Initial D, Shamo) vagy Eric Tsang (Infernal Affairs trilogy, Blood Brothers, Three, Colour of the Loyalty) hozzák a szokásos színvonalat, de a színészgárda többi tagjára sem lehet panasz (külön kiemelendő a hajléktalan és a kislány kettőse). Apropó hajléktalan, egész egyszerűen telitalálatnak bizonyult a félelmet nem ismerő, könyörtelen csöves emberfeletti harci képességekkel történő felruházása, az intenzív és végtelenül nyers akciójelenetek bámulatosra sikerültek. Bár gore-faktor tekintetében nem jut a Dog Bite Dog magasságába, de a hollywoodi és európai fősodorbeli alkotásokon edződött nézőknek így is okozhat néhány kényelmetlen pillanatot. Az ütésváltások és lövöldözések köré végre sikerült egy olyan történetet írni, ami kellő mélységgel rendelkezik, a fordulatos cselekmény pedig már csak hab a tortán. Brutális akció-thriller, ami a drámát sem nélkülözi, az ázsiai filmek kedvelőinek kötelező néznivaló.

A versenyfilmes szekció bemutatkozója a 9mm című belga alkotás volt, amit egy autodidakta filmes készített. Egy szétesőfélben lévő háromfős család 24 óráját követhetjük nyomon, a Mementóval tökélyre fejlesztett kirakós-struktúra segítségével. Christopher Nolan máig legjobb filmje egy brilliáns alapötletet segítségével átruházta főhősének sérült mentális kondícióját nézőjére, legutóbb pedig Sidney Lumet vitt be egy hatalmas gyomrost (Before the Devil Know's You're Dead) a hiányos információk megfelelő időben történő adagolásával. Taylan Berman megpróbált ezen a vonalon továbbhaladni, azonban egy-két korrektül sikerült jelenet és az erős atmoszféra kivételével filmje nem említhető egy lapon az előbbi mesterművekkel. A motivációk hiányosak (főleg a címadást követően), a formai bravúr olyannyira agyonhasznált, hogy a kezdeti hatásos perspektívaváltások idővel csak hátráltatják a cselekmény kibontakozását. Győzött a forma a tartalommal szemben.

A napot Julio Cortázar novellái alapján készült Mentiras piadosas (Hazug emlékek) zárta, Diego Sabanés elsőfilmes rendező elkísérte alkotását és pár személyes élménnyel egészítette ki a látottakat. A forgatás mintegy 9 évig tartott, ugyanis a finanszírozás a film kosztümös mivolta miatt igencsak nyögvenyelősen ment, a szponzorok kevés fantáziát láttak az alapötletben. A végeredményt látva kétségük sajnos nem volt alaptalan, ugyanis a kész film jócskán hagy kívánnivalókat maga után. Pablo a család szeme fénye, édesanyjával, testvéreivel és pár rokonnal együtt élik középosztálybeli mindennapjaikat, amikor az aranygyermek egyik nap bejelenti, hogy Franciaországba utazik ígéretes zenei karrierjének beindítása miatt. A könnyes búcsú után a rokonok és a személyzet közös megegyezés alapján átveszi Pablo helyét, hogy megóvják édesanyját az esetleges csalódásoktól. Elindul a hazugságspirál, érkeznek az otthon írt levelek "Pablótól", jönnek az ajándékok, jobban megtervezik a fiktív kiruccanást, mint Michael Schofield saját bátyja kiszabadítását. Így leírva akár még érdekesnek is tűnhet a történet, de a valóság sajnos közel sem ilyen rózsás. A párbeszédek alulról súrolják a mexikói szappanoperák színvonalát, a tér-idő kontinuum kitágul és a másodpercek a kelleténél jóval tovább tartanak, az idő előtti távozástól csak az elveim tartottak vissza. Úgy tűnik folytatódik a nyerőszériám, már márciusban megtaláltam az év egyik legrosszabb alkotását.

Címkék

2csillagos 4csillagos brumi titanic filmfesztival 7csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr974536472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

taguchi 2009.03.28. 02:26:30

Brumi: nem vagyok biztos benne, hogy neked erőltetned kéne ezt a filmes írás dolgot. A sértődés elkerülése végett nem megyek bele a részletekbe. Érdemes lenne nagy emberekkel (KAB, Varró, Gelencsér) konzultálnod az ügyben.

Ismeretlen_1068 2009.03.28. 07:37:22

mi ez a szigor itt, kérem?

Ismeretlen_1068 2009.03.28. 07:40:58

tagu: ezek csak egybekezdéses szösszenetek, nem mély-review-k, azoknak meg pont jók. brumi egy csomó olyan titanicos filmről ír, amiről szerintem senki más nem fog.

Ismeretlen_1068 2009.03.28. 07:42:23

amúgy ha minden igaz, akkor ma én is beszállok két filmmel (5CM/S, ADVENTURELAND), még az is lehet, hogy én sem fogom őket bő lére ereszteni. :)

Süti 2009.03.28. 08:40:22

tagu: kritikát csak sznob formában, filmvilág-szerűen, lila ködbe burkolozva lehet írni? arcod nem-e nagy egy kicsit?

Ismeretlen_84013 2009.03.28. 09:46:25

Taguchi, köszönöm az elismerő sorokat! Lehet, hogy furcsa, de a fenti pársoros élménybeszámolókkal a még javában tartó filmfesztivál pár rejtett kincsére és kerülendő alkotásaira szeretném felhívni a figyelmet, nem szándékozom Varró Attilát kiütni a nyeregből. A többit majd este, most megyek filmet nézni...

taguchi 2009.03.28. 11:45:07

Halihó, ae: nem a terjedelem a lényeg, ezt te is tudod. Süti: nem csak úgy lehet, sőt, netre nem is érdemes úgy írni. A felelősség viszont kb. 10x nagyobb, mint a Filmvilág esetében: ezt a blogot sokkal többen olvassák, és sokkal több fiatal, kiforratlan ízlésű, akit könnyebb befolyásolni. Amúgy tényleg sznob vagyok, ezzel egyetértek:) Brumi: szerintem érdemes a Varró szintjére törekedni, amit persze soha nem fog elérni az ember, de legalább van egy ideálkép, ami folyamatos önképzésre és fejlődésre sarkall. Én csomó bloggernél (sőt, offline újságírónál is) azt látom, hogy bátran megmondják a tutit, miközben nincs mögöttük az a filmes műveltség (filmtörténeti,-elméleti,-technikai), ami esetleg alapot adna ehhez. Emiatt aztán már csak a szerzők nevét nézem, ki a hiteles számomra, ki nem, szerintük mit érdemes megnézni és mit nem. Úgy tartom, hogy az újságírás óriási felelősséggel jár.

Ismeretlen_1068 2009.03.28. 12:00:36

most vagy a filmvilágnak van rendkívül szerény olvasótábora vagy nekünk óriási. mivel az utóbbiról tudom, hogy nem igaz, kérdem én, ekkora szarban lenne az a filmes mag?

Ismeretlen_62806 2009.03.28. 15:25:35

taguchi: szóval jobb, ha az ember inkább a tömeg véleménye mellett érvel és nem írja le a sajátját csak azért, mert egyesek több filmet láttak nála? Természetesen nem vitatom az előzetes műveltség fontosságát, de alapvetően minden művészeti ág a szubjektivitásba torkollik, a blog minden írójának és - bár konkrét példát nem tudok mondani, de valószínűsítem, hogy - Varrónak és más (általam is) elismert kritikusoknak vannak szélsőséges véleményei egyes filmekről. Viszont amíg ez nem egy "hát ez szar" típusú fórumhozzászólásban vagy kommentben, hanem egy érvekkel alátámasztott hosszabb írásban nyílvánul meg, addig senkivel sincs bajom. Legfeljebb nem értek egyet velük, vagy elkönyvelem, hogy még van hová fejlődniük a gondolataik megfogalmazásában. Esetleg építő kritikát ís írok, nem csak annyit, hogy "ezt hagyd abba", mert szerintem ez sokkal inkább vezethet sértődéshez, mintha megindokolnánk véleményünket és ezzel is a fejlődésre ösztönöznénk az illetőt. Ez a vége lehet, hogy olvasva kicsit keménynek tűnik, csak a véleményemet akartam leírni, nothing personal.

Ismeretlen_9654 2009.03.28. 17:38:14

"Úgy tartom, hogy az újságírás óriási felelősséggel jár." csakhogy a blog egy más műfaj. szerintem.

taguchi 2009.03.28. 19:41:04

daesu: persze, mindenről lehet véleményt nyilvánítani, mindent le lehet írni, a blogérában ez már nem is kérdéses, mindenki önjelölt kritikus és intant szakértő. A blogéra előtt is lehetett ilyet csinálni (úgy hívták, hogy napló), és az nem jutott el naponta több ezer emberhez (ae majd segít a pontos látogatottsági adatoknál). Az aeonflux Magyarország egyik legnépszerűbb filmes blogja, véleményformáló tényező egy olyan korban, amikor nem a filmekhez való hozzájutás ("jóhogy megvan Mizoguchitól a Street of shame"), hanem a filmek kiválasztása jelent igazi kihívást ("Driller killert nézzek vagy Vétlen Baltazárt?"). Dick Laurent, szerinted ez nem jár felelősséggel? Lehet pusztán azzal védekezni, hogy ez csak egy blog, én meg álnéven azt írok, amit akarok? A megmondóemberek megsokszorosodásával valójában még nehezebb az olvasó helyzete: először azt az embert kell helyesn kiválasztania, aki helyesen kiválasztja neki az értékes filmeket a sokaságból. "alapvetően minden művészeti ág a szubjektivitásba torkollik": ennek alapján tehát akkor semmi nem különbözteti meg a filmkritikust a filmes bloggertől? Roppant izgalmasnak ígérkezik ez a vita:)

Ismeretlen_84013 2009.03.28. 21:54:18

taguchi: Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor nyugodtan likvidálni lehetne a hivatásos és önjelölt kritikusok nagy részét, valamint 30 év alatt be kellene tiltani a filmekről történő véleménnyilvánítást. Senki sem születik integrált 2000 filmes adatbázissal és szakmai előképzettséggel, elhivatottságtól és szorgalomtól függően hosszú évek során alakul ki egy stabil tudásbázis, amit rendszeres gyakorlással elég magas szintre lehet fejleszteni (persze mindenkinek megvannak a maga korlátai). Erre pedig tökéletes lehetőséget nyújtanak a blogok, formai és tartalmi megszorítások nélkül kipróbálhatja magát bárki és a nyomtatott sajtóval ellentétben itt akár azonnali visszajelzést is kaphat ténykedéséről. Egyébként jócskán túldimenzionálod a blog hazai filmes kultúrában betöltött szerepét, a számok távolról sem olyan mesések, mint ahogy azt gondolod. Véleményedtől függetlenül is nagy dilemmában vagyok a Titanicos élménybeszámolók létjogosultságával kapcsolatban, nincs annyi időm, amennyit szeretnék rá szánni, így csak kompromisszumos megoldások születhetnek. A megmondóemberes hangnem iszonyatosan távol áll tőlem, sokan a közepes alkotásokat jobban elmarasztalják, mint én a számomra legkevésbé tetszőket (érdemes egy pillantást vetni a filmes naplóm pontszámaira és összehasonlítani a többiekével).

Ismeretlen_62806 2009.03.28. 22:21:32

taguchi: a sidebarban a keresőmező fölötti mystat gombra kattintva láthatod az oldal látogatottsági adatait: frissüléstől függően 1000-1500, max 2000 látogató naponta. az első szakaszoddal nagyjából egyetértek: bizonyos szempontból sokkal nagyobb felelősség hárul a bloggerekre, hiszen az írások nem csak több emberhez tudnának eljutni (a hangsúly a feltételes módon van: minél több blog születik, annál inkább megoszlanak az olvasók, nagyon jó marketing és egy adag szerencse is kell ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen (lásd a hazai filmes blogokból a filmbuzit, aminek 10-15ször annyi látogatója van, mint a magunkfajta kis halaknak), itt azonban már elvész a naplójelleg, a cél a látogatók megtartása), de befogadói oldalról sincs meg a válogatás igénye, hiszen ingyen és könnyen lehet böngészni számtalan blogot - az egyre komolyabb pénzekbe kerülő nyomtatott lapok esetében sokkal nagyobb szükség van a szelektálásra. Nem tisztáztuk, mit várunk el egy kritikától (legyen az blog, vagy folyóirat hasábjain): a megbízható véleményt, vagy a jól megírt publicisztikát? Az a jobb, ha valakivel egyezik az ízlésem, de egy pontszámot leszámítva nem képes világosan kifejteni nézeteit, vagy inkább legyenek érthető, átlátható érvek, melyeket később próbálunk hasonló módon megcáfolni? "ennek alapján tehát akkor semmi nem különbözteti meg a filmkritikust a filmes bloggertől?" ezt nem gondolom. azt szerettem volna mondani, hogy míg a kiterjedt filmes műveltség jelentős mértékben befolyásolja az ízlést, nem helyettesíti azt. nincs két egyforma ember, így két egyforma kritikus sem. mindenki mást lát vagy nem lát meg egy filmben, és attól, hogy észrevesz valamit, még nem biztos, hogy tetszik is neki. Azt szerettem volna valahogy leírni, hogy bár a műveltség elengedhetetlen, de könnyen lehet, hogy valakinek minden vitathatatlan érv, tény és filmtörténeti jelentőség ellenére nemes egyszerűséggel nem tetszik egy film. Ez a szubjektivitás. Ha ezt úgy le tudja írni, hogy ennek ellenére szakértő kritikának tűnik az írás, akkor tisztelem. Ha ezt nem meri leírni és a következményektől félve hajlong az adott rendező előtt, akkor kiáltok én sznobot. Félreértés ne essék, önmagában nem gondolom negatív minősítésnek a szót, én is sznobnak sorolom magam bizonyos szinten (itt a tavaszi fesztivál, minden héten van valamilyen operajegyem), de amikor az ízlés és őszinteség helyét átveszi a megfelelési kényszer, akkor szerintem már gondok vannak. Inkább tetszelegjen valaki a megmondóember félig komikus, félig idegesítő szerepkörében, semmint alázatosan szopja a neki valójában nem tetsző hímtagokat. Elméleti szempontból a filmkritikus és a blogger közti egyetlen különbség az, hogy előbbi számára ez munka, megélhetési forrás. A gyakorlatban ennek számos vonzata van. Mindketten meg kell felelniük az elvásároknak, de míg a blogger a tömeg, az olvasótábor kielégítésére törekszik, addig a filmkritikusnak elkerülhetetlenül a (szerencsés esetben filmes szempontból is, egyébként üzletileg) képzett munkaadó szeszélyeit kell figyelembe vennie. Blogger bárki lehet - kritikus (elvileg) nem. A gond ebből kifolyólag alapvetően az arányokkal van: mindkét kategóriában vannak kontárok és kiváló szerzők egyaránt, de magától értetődő, hogy a két kattintással indítható blogok közt több lesz az értéktelen. Tegyük fel, hogy a bloggerek közt kétszer annyi a zseniális kritikus, mint az újságírok körében. Még ebben az esetben is teljesen háttérbe szorulnának az - általában nagyobb látogatottsággal is rendelkező - kevesebb értéket képviselő oldalak tömegeivel szemben. A gond az, hogy a blogok olvasóközönsége és így a velük szemben támasztott elvásárok teljesen mások, mint egy filmes magazin esetében: utóbbit csak a téma irányt komolyan érdeklődők vásárolják, míg a blog, ahogy azt te is mondtad, sokkal inkább szolgál iránymutatóként, egyfajta programfüzetként az átlagember számára. Nagy kár, hogy így egy jelentős olvasótábor alakul ki a szolárium és manikűr közt egy filmre telefonnal beülő emberekből is, szerencsére nálunk ez nem jellemző. Ennek oka egyértelműen nem meghatározható, de én szeretem azt hinni, hogy azért, mert képviselünk egy minimum szintet. Legyen szó akár Brumi írásairól, akár másokéról.

Ismeretlen_62806 2009.03.28. 22:22:48

Brumi: "a megmondóemberes hangnem iszonyatosan távol áll tőlem" kivéve, ha coen-filmet nézel :) jut eszembe, wong kar-wai életműáttekintést mikor kapunk? :)

Ismeretlen_84013 2009.03.28. 22:35:52

daesu: Nincs sok hozzáfűznivalóm az általad leírtakhoz, szóról-szóra egyetértek mindennel. A Coen-filmeket és a Wong Kar Wai-összest inkább jegeljük egy kicsit, láttam ma is pár érdekességet. :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása